2015. december 31., csütörtök

Cayambe

Ahogy a terepjaro felfele araszol a Cayambe-Coca Nemzeti Park hegyi utjan, lassan elotunik a 4000-meter magas "fuves dombok" mogul a hegy. Eloszor csak par masodpercre tarul elenk a Cayambe (5790 m) massziv gleccsere, majd szegyenlosen ujra a felhok moge rejtozik.

cayambe

Eloszor megpillantani a hegyet, mindig izgalommal vegyes varakozassal tolt el. Hiaba nezted vegig az osszes kepet az interneten, tanultad meg fejbol az utak leirasat a Summitpostrol. Amikor eledtarul a csucs a maga valojaban, hirtelen megvaltozik a jelentese a latvanynak. Nem azert mert a latomezodben nagyobb helyet foglal el, mint az 1024X768 pixeles kep fel meterrol nezve, hanem mert hirtelen kapcsolatba kerulsz vele. Latod magad a gleccseren, gondolkozol, mennyi ido lehet atjutni egy szakaszon. Es mikozben fejben elokeszulsz a rad varo kihivasra, egyszerre megerint a hegy szepsege is. Szeretem ezt a pillanatot.

De meg mielott elernenk a 4700 meter magasan fekvo Oales-Ruales-Berge hazat, hosszu kilometereken at paramon, a tropusi magas felfoldekre jellemzo fuves tajon vezet az ut. Eros szel borzolja a hegyeket osszefuggoen benovo fel meteres fucsomokat, a szellokesek neha a kocsit is erezhetoen megtaszitjak. Elkepzelem, mi lehet a csucson, es megborzongok.

Ecuador nepszeru csucsainak normalutja, mind a Chimborazon, a Cotopaxin, es a Cayamben is mind egy magasan 4600-4800 meteren fekvo menedekhazbol indulnak, amelyekhez autout vezet. Igy jol akklimatizalodott turazo\hegymaszo egy nap alatt meghodithatja a csucsokat. A konnyu megkozelithetoseg persze sok embert vonz. A menedekhaz eros svajci es osztrak akcentusu vidam nemet szotol hangos, es visszahozza bennem a tiroli siturak esti hangulatat.

A hegy az Egyenlitotol par kilometerrel helyezkedik el, igy a nap mindig reggel hatkor kel es este hatkor fekszik. A csucstamadas menete is ehhez igazodik. Vacsora este fel hatkor, es hatkor, mikor besotetedik a maszok pihenni ternek a matraclagerbe. Ebreszto este tizenegykor, a "reggeli" 11.30-kor.

A maszobakancsok ejjeli kopogasa a fa padlon, gleccserfelszereles csorgese, a keson ebredoket is csucstamado hangulatba hozza. Vagy nem... Ures tekintettel revedek ki a menedekhaz ablakan, a Hermoso-gleccser tombjeinek iranayaba, de csak a sajat tukorkepemet latom az uvegen, es az ejszakai szel suviteset hallgatom. Elottem a reggeli kokateam gozolog, a magashegyi fejfajas es az almossag egyik legjobb ellenszere. De 3 ora alvas utan legszivesebben csak visszamasznek a halozsakomba.

cayambe
Normalut
Ejfelkor indulunk. Az ut a medekhaz elotti sziklaormon vezet fel, nehol kisebb scrambling betetekkel. Egy ora utan elerjuk a gleccser szelet. Innen ket ora a Picos Jarrin (5200-5300 m) sziklahalomig konnyu 10-15 fokos emelkedon, konnyen atlepheto maximum felmeter szeles hasadekokkal.

A Picos Jarrin felett megvaltozik a gleccser arca, Fel-egy meter magas capafog alaku jegformak kozott haladunk. Mintha egy befagyott viharos tengeren jarnank. Erdekes es szep latvany, de neheziti a haladast, es a kotel is el-elakad benne.

4 ora utan erjuk el a "kulcsreszt", az egyetlen kicsit technikasabb szakaszt. A bergschrund es az elotte tatongo hasadek felett ativelo kb 40-45 fokos hohid rovid atmaszasa. Az ember nem szivesen kepzeli magat el egy gleccserhasadekbol kimaszni, de most mar tudom, hogy gyonyoru latvany lenne:)
      
A felso szakaszon, kozvetlen a csucstomb sztalaktit-szeru gleccseroszlopok alatt travelzalunk 20-25 fokos homezon. Olyan, mintha, az egesz egy nagy olvadt parfetorta lenne. A zsebemben levo tortaszeletre gondolok, es arra hogy meg kene enni, mert kezdek teljesen elehezni.


 5500 meter felett az etvagyam azonban nullara csokken, a vezetonk  pedig olyan utemet diktal, amit nem lehet kaloriabevitel nelkul tartani. A csucs alatt 3-4 percenkent megallitom a partit, nem szolok semmit, erzik, hogy feszul a kotel, megallnak.


  
A csucsra pontosan 6 ora utan erunk fel, aznap elsokent, de teljesen kimerulten. Az utanuk erkezo maszok csucstamadasa kellemesebb tempoju, de visszafele nagyobb kockazatot kell vallalniuk az olvadozo hohidakon.



A lemenet konnyu, de a 3 ora vegere tejene elcsigazottak vagyunk, ahogy ujra  capafogak kozott bolyongunk majd keressuk a gleccser also reszen az utunkat a hasadekok labirintusaban. A menedekhazba visszaerni es a D-s akancsot B-re cserelni leirhatatlan elmeny :)

Matek:
Az interneten talalhato 1000 dollaros maszocsomagok finoman szolva is lehuzas. Helyben a ket napos tura (1. nap utazas, pihi, 2. nap csucstamadas es delben vissza) egy utazasi irodanal 250-280 USD-be kerul, amiben transzfer, szallas, felszerelesberles es vezeto is benne van.

Kell-e vezeto? A hegy normalutja kb F+ nehezsegu, viszont a gleccseren a hasadekok kozotti navigacio nem egyertelmu. Egy vezetett parti moge csapodva konnyen teljesitheto persze. Az ecuadori torvenyek ertelmeben azonban minden eljegesedett hegy megmaszasahoz kotelezo vezetot fogadni. Ezt a rendeletet azonban nem feltetlenul tartatjak be. Az UIAA-s plecsnis MHSSZ kartyaval elvileg engednek vezeto nelkul is maszni. Mint sok mas teruleten is Latin-Amerikaban, a szabalyok nem esszerutlenul merevek.

Sporolni azonban a fuggetlen maszassal ennyit lehet: A szallas a hutteben ellatassal 30 USD, transzfer a hegyre szinten 30 USD, de le is kell jonni, tehat 60. A felszerelesberlest ket napra szamolva
Muanyag bakancs 7 USD
Hagovas 5 USD
Beulo 4 USD
Jegcsakany 4 USD.

Tehat a vezeto nelkuli maszas a vezetett 80.000 forint helyett kihozhato 40.000-bol is, de a gleccseren valo navigacio mellett a  maszas eotti logisztikat nagyon megkonnyiti, ha a szervezett a tura.

2014. május 17., szombat

Matka-kanyon

A májusi hosszú hétvégén összeurópai szar időt írtak, így letettünk a Wilder Kaiser-es, majd a paklenicai, legvégül pedig az omisi terveinkről is. Nem kis frusztráltságomban egyre elvetemültebb úti- és mászóhelyek nevét kezdtem beírogatni az Accuweather keresőjébe, de mindenhol csak eső-eső-eső. Aztán a Budapesttől 800 km-es sugarú kör déli végén, felcsillant egy kis napsütés, igaz csak két napra.

Skopje, Macedónia. Mit lehet mászni? A macedón főváros mellett húzódó mély szurdokban folyó Treska vizét a kanyon bejáratánál egy gáttal duzzasztották fel. Így festői tó alakult ki, melynek mindkét partján meredeken emelkednek ki a sziklák. A kanyon parkolójától és a gáttól 3 perc sétára található az 1389-ben épült Szt. András kolostor kis bizánci stílusú templomépülete mellette puccos étteremel, és a turistacsoportokra váró csónakosokkal, akik a kanyon végében, gyalog 2 és fél órányira található barlanghoz viszik a lustább kirándulókat, de egy euróért át is visznek a tó szemközti oldalán található Otmar szikla lábához. Így igazán gyorsan meg lehet közelíteni ezt a 150-200 méter magas mészkőormot, de 9 óra előtt nem fognak révészkedni a vízitaxisok.

Az Otmar elsősorban trad mászó hely, de a közepesnél nehezebb utakban régi szögek mellett már új nittfülek is be vannak fúrva. Ez nem is baj, mert a szikla finoman szólva nem kompakt. Nyilván ehhez a tavaszi szezon is rátett egy lapáttal. A tél után nem volt olyan fogás, ami ne kotyogott volna. A teremben töltött tél és az előző este megivott macedón vörösbor hatására az év első trad mászása kifejezett ideggyengeséggel, félelemmel és reszketéssel kezdődött. Kicsicskulva egy borzalmasan törős bevágásból, egy jól nittelt élet szemeltem ki. Ezen az egyébként VI+ -os élen a fogások függőleges oldalhúzók , a lépések pedig reibungosak voltak. Mindez egy kitett élen? Nehéz elképzelni, hogy ezek együtt megjelennek? Mászni sem volt egyértelmű... Jobbnak láttuk ennél valamivel könnyebbet keresni.


Végül egy IV-esben mászunk fel, mozgó kövek közé ékelve, gallyakat meghurkolva, törős repedéseket szögelve. Minden köztes lélektani volt, nem lett jó volna beleesni. Aztán az Otmar csúcsára, már könnyű út visz fel. A panoráma gyönyörű. A szikla csúcsa alatt a Szt. Miklós kolostor húzódik meg kis tisztáson gyönyörű több száz éves freskókkal és egy kúttal. A csúcsról a Treska felduzzasztott vize csillan meg, az étterem és a Szt. András kolostor aprónak tűnő épületeitől zene szűrődik fel.

Egy kötélhosszt kell ereszkedni a csúcsról új ereszkedőszemekből  Szt. Miklós kolostorhoz vezető ösvényre. A kötél elakad, nem lehet lehúzni. Nagyon utálok visszamászni elakadt kötélért, de most kivételesen élvezem. Az ereszkedőpályán visszafelé mászva megtaláljuk a szikla egyetlen kompakt részét. A helyiek szépen ki is nittelték, persze ez most mindegy, mert az elakadt kötélen húzogatom fel fél kézzel a pruszikomat. De még így is élménymászás, nagy peremekkel, kompakt bombabiztos mészkövön, főleg a törős nyugati fal után esik jól. A késő délutáni nap újra szemembe vakít. Elrendezem a csomót, ami beakadt egy repedésbe és visszaereszkedem. Pár perc múlva már a kolostorban hűsölünk.

Visszaérve a tó partjára, füttyentünk a révésznek. Beülőben szállunk ki a csónakból, végigcsörgünk
 a parkolóig. Hamarosan Skopje óvárosában füstölög előttünk a sült bab és a csevap, miközben sorra sírnak fel a müezzinek hangjai a minaretek hangszóróiból.

Az Otmar szikla nem az a hely, amiét 800 kilométert autóznál, de a Matka-kanyon szépsége és Skopje ottomán óvárosa megér egy 2 napos kitérőt, ha például épp a Meteórákra tartasz Szerbián és Macedónián át.

2014. április 28., hétfő

Kis-svábhegyi mászóiskola

Itt a kaller a kis-svábhegyi mászóiskolához. Ezúton is köszönet az építőknek! Jó mászást!



2013. november 16., szombat

Wadi Rum

Az őszi éjszaka gyorsan ráborult a sivatagra, ez nyugtalanná tesz. Az oldalsó ablakokon feszülten bámulok ki a feketeségbe, egy útjelző táblára várva, hogy megtudjam mennyire vagyunk a határtól. A busz még órákkal ezelőtt robbant le. Nem tudom, mennyi időt tölthettünk céltalanul kószálva a Holt-tenger kiszáradt partján, mire megérkezett a váltás, ami  továbbvitt. Nincs már sok időnk, ha nem érünk be időben, a határt estére bezárják. Pár percünk maradt. Az utolsó métereket gyalog tesszük meg, épp időben. Úgy érzem, mintha valami inverz célszalagot tépnék át ahogy aznap utolsóként átlépem a határt, unott határőrök, és a körénk gyűlő taxisofőrök gyűrűjében. Sikerült. Furcsa érzés kerít hatalmába, ahogy pár perccel később az ismeretlen éjszakában suhanunk tovább. Halvány fekete sziluettek kezdenek fölénk nőni, ahogy a főútról lekanyarodva Rum falu felé tartunk, aminek a szélén verünk tábort.

A müezzin énekére a Jebel Rum keleti falának tömbje visszhanggal felel. Az erősítők és sziklák kánonja az állatok nyüzsgésével összeérve olyan  kakofóniává válik, ami a hajnali derengésben mintha meglebegtetné a falut. Aztán a fények beérnek. A szürke derengésből a falak, percek alatt barnává, téglavörössé, aztán élénk narancsszínűvé válnak. Ahogy a nap felbukik a Jebel um Ishrin tömbje fölött, a sziklák elnyerik nappali sárgásbarna színüket.

Átvágunk a falu szélén a Kharazeh kanyon irányába. A nyájat őrző kutyák morogva követnek, terelnek minél messzebb az állatoktól. A kemping beduin gondnoka két apró fehér gránit tömböt mutatott,hogy a masszívum alapjára ott a legkönnyebb felmászni. A gránittömbökön felmászva, homokkő platón találjuk magunkat, körben hihetetlen sziklaalakzatok. A törékeny homokórákat, és peremeket óvatosan fogva, inkább nyitott reibungos fogásokon mászunk négykézláb egyre beljebb a hegy gyomrába, sikátorok labirintusában. Térképünk nincs, kőbabákat követünk, de pár óra után zsákutcába kerülünk. Nincs nálunk kötél, 10 -15 métert kellene egy beláthatatlan repedésben lefelé szólózni. Visszafordulva a környezet egészen máshogy néz ki, nehéz tájékozódni, nem találjuk azt a lemászást, amin feljöttünk. Az utat keresve elcsendesedünk, hangokat hallunk. Gyorsan lemászunk, és mások helyismeretét kihasználva megtaláljuk a hegyen átvezető utat.
A végtelennek tűnő sivatagon vágunk át megkerülve a Jebe Um Ishrin masszívumát. Roppant, soha meg nem mászott falak tornyosodnak fölénk. Órák múlva a kempingbe visszaérve a Jebel Rum falát kémlelem mászók után. A keleti falat csak délután lehet mászni, mikor árnyékába kerül.
A falak kemény vörös homokkőből állnak, mely lehetőséget biztosít repedés- és táblamászásra. Az utóbbihoz az út tökéletes ismerete szükséges, gyakorlatilag semmilyen biztosítási pontot nem lehet elhelyezni ezeken a szakaszokon. Néha-néha letört tömböket lehet meghurkolni, repedésekbe friendeket berakni. A bevágásokban, kéményekben visznek a könnyebb utak, ahol sok homokórát lehet megfűzni. De köztest itt is csak 10-15 méterenként lehet betenni, a nehéz részeket gyakorlatilag mindig át kell
 szólózni a földig esés kockázatával. Fúrt nittek egy-egy sportutat leszámítva csak a népszerű utak ereszkedő standjaiban vannak. 

Másnap a Nabbateus normálúton (II-III) túrázunk fel a Jebel Rum csúcsára. A kanyonok és a csúcsplató puha fehér hommokkő labirintusában eltévednénk, ezért kelletlenül, vezetőt fogadunk. Megpróbálom rábeszélni, hogy Keletről másszunk, apjáról elnevezett Hammad (V-VI) úton, melyben izgalmas felszökések színesítenék a könnyű mászást, de nem hajlandó minket azon az úton vezetni, melyet apja mezítláb szólózott annak idején. Inkább sportmászásra ajánl fel nekünk a felszerelést, de inkább a hegyen barangolok. A kelet-nyugati traverz így a legkönnyebb megmászása a hegynek. Néhol- egy egy kitettebb reibungosabb betéttel, egy-két  rövid, kéményecskével, de a kötél végig a zsákban marad. Kénytelen vagyok félretenni a mászó ambícióimat. Ahhoz, hogy itt valakinek babér teremjen, rengeteg nagyfalas trad és homokkő mászó tapasztalatra van szükség, nagyon sok slószra, és még több helyismeretre. Hibázásnak helye nincs. A táborba visszaérve egy osztrák hegyivezető keserűen meséli, hogy bokáját szegte esés közben, a mászótúrának ezennel vége. 
A miénknek is. Kirázom a homokot a sátorból, összepakolok. Csak ízelítőt kaptunk ezeknek a hatalmas homokkőfalaknak a varázsából, a sivatagból, a beduin életmódból, akik a falut és a környéken szétszórt sátrakat lakják. A fuvaromra várva ülök az út szélén, nézem, ahogy homályba borulnak a falak. Azon gondolkozom itt tudnék-e maradni hosszabb időre, kitanulni a repedésmászást, lélekben megerősödni a biztosíthatatlan szakaszok átmászáshoz. 














2013. szeptember 1., vasárnap

Istenem, mennyit hibázok, avagy - Hogy nem másztuk meg a Dachstein déli falát...

Ez az írás hibákról szól. Amiket túratervezőként és mászóként nem szabad elkövetni. Remélem, hogy a mi esetünk okulásul szolgál majd mások számára, és nem ütitek le annyival a sztorit, hogy alapvető hibákat követtek el, megérdemelték. Sose gondoltam volna magamról, hogy a racionalitást ennyire sutba dobom, valahogy mégis megtörtént.

Alább a krónika és hozzá kapcsolódó csoport pszichológiai dilemmák.

Célunk a Hoher Dachstein déli falának Top Secret nevű 650 méter hosszú 5a nehézségű alpesi útja. Nagyfal, nagy falat.

Szokásos négy helyett hárman vagyunk, de sebaj hármas partiban mászunk, nem baj, hogy másfélszer olyan lassú, majd korán beszállunk. Igen ám, de a nagy ködben benéztük az utat, és a beszállást 5,5 óra trekking után délelőtt 10-re érjük csak el. Van tehát 11 világos óránk abszolválni az utat, ami nem jön ki, ha a 13 db 50 méteres kötélhosszt kell mászni és a hármas parti egy kötélhosszt 60 perc alatt tesz meg ebben a nehézségben (5a) alpesi stílusban (15-20 méterenként egy-egy kósza nitt).

Sejtettük, hogy falban alvás lesz belőle, és azt is, hogy másnap az idő instabil. Esni fog. Mégis belevágtunk. Miért?

1. Ha már eljöttünk idáig... Tipikus magyar szindróma. A nagy nehezen összeszervezett túrát nem akarjuk veszendőbe menni, hiszen mikor ér rá majd mindenki megint?

2. Bivakolni kell a falban? Kis eső lesz? Alpesi stílusban? Gleccsercuccot is vigyünk az északi oldalra? Miért ne?! - Csoportgondolkodás fogalma olyan szociálpszichológiai jelenség amikor a csoporttagok egymást túllicitálva állnak elő olyan kockázatos ötletekkel, amiket egyedül nem vállalnának be, de a csoportban közösen megnő a kockázatvállalási hajlandóság. A csoporttagok ha fel is vetik kételyeiket, a az általános csoporthangulat figyelmen kívül hagyja az ellenérveket. 3 férfi esetében pedig mindig volt egy fasza gyerek. Az előre kijelölt vezető nélküli csoportdinamika ilyenkor úgy alakul, hogy mindig az épp legfittebb, legerősebb, vagy épp a legnagyobb hangú diktál. Ha valaki ki fáradt, vagy kétségei támadtak, mások a helyére álltak, elhessegették a visszafordulás gondolatát.

3. Tíz kilós zsákkal másszunk nagyfalat, mert fent a gleccseren jó lesz bivakolni. Garasosság. A hegyre felvonóval feldeponálhattuk volna a gleccser és bivakfelszerelést, foglalhattunk volna szállást a gleccseren. Saját tapasztalat, hogy azok a túrák melyeket nagyon olcsóra akarsz kihozni a végén rohadt drágák lesznek. Megbűntetnek vadkemping miatt, mégiscsak meg kell venni azt a dolgot 10-szeres áron, le kell menteni, mert kvázi expedíciós stílusban mászol sziklát...

4
. Rugalmatlanság. Újratervezésre való hajlandóság hiánya. A beszállás megközelítése alatt már éreztük, hogy ezek a zsákok jelentősen akadályozni fognak a mászásban. (erő-állóképesség fejlesztés edzés idiótáknak címmel nemsokára publikálok a témában). A túra folyamatos újratervezések sorából áll, nálunk nem így volt, bár egy pillanatra felmerült egy normálutas megmászás gondolat, de ezt az oldalunkon csilingelő friendekkel és ékekkel igazából méltóságon alulinak éreztük. A tervünk az adott feltételekkel pedig nem teljesíthető 11 óra alatt, mégsem választottunk könnyebb, rövidebb utat.

Az eredmény: Egy biztosíthatatlan traverz kötélhossz (Pichrissből Top Secretbe való visszatévedés) által szétválasztva töltöttük az éjszakát. A másnap hajnaltól szakadó eső megakadályozta, hogy továbbmásszunk, vagy, hogy visszamászhassak, és leereszkedhessünk. Több óra ázás után a kihűlés kezdeti jeleire mentést kértünk. Köszönet a ramsaui hegyimetőknek, hogy egyben lereptettek, na meg az OEAV-nak és az Uniqának, hogy kifizették a rossz döntések sorozata után is kifizették a 6 számjegyű cehet.

Remélem, tanulságos volt a sztori.


2013. augusztus 13., kedd

Hegyimentés után: OEAV biztosítás igénybevétele

A hegyimentés nem olcsó dolog, de amikor kérjük, nem a a helikopterezés árára gondolunk. Aztán amikor kihúztak a csávából, az ember hajlamos elfeledkezni arról, hogy, szakképzett emberek és technika összehangolt munkája révén menekült meg, és ez bizony pénzbe került. Sokba. Pedig, ahhoz, hogy az OEAV biztosításunk fizessen, a mentés után haladéktalanul el kell kezdeni intézni a hivatalos ügyeket, hogy ne maradjon a nyakunkon a több ezer eurós számla.

Az egyszerű hegyimentés OEAV biztosítási protokolljáról adok közre most egy kis közérdekű szöveget.

1. Bajba kerültünk. Kérjük a mentést, és lementenek. (A telefonunk, legyen töltött állapotban (hogy ne merüljön le a hegyekben gyorsan, tartsuk feltöltött, kikapcsolt állapotban a testünkhöz közeli, meleg helyen.)
Miután elmondtuk hova kérjük a mentést, már ne mozduljunk el, hanem várjunk türelmesen.
Jó esetben egy darabban vagyunk, és nincs szükségünk orvosi ellátásra, egyszerűen szükségállapot volt a hegyen (Bergnot), ami miatt sem a továbbhaladásunk,sem a visszaereszkedés nem volt lehetséges.

2. Vallomástétel a rendőrségnek/hegyimentőknek. Fontos, hogy a személyes adatainkat tartalmazó dokumentumokat, és az OEAV kártyát mindig tartsuk magunknál, és a kártya/kötvényszámot, valamint személyes adatainkat pontosan meg tudjuk adni. A hegyimentők és Ausztriában a rendőrség is jelentést készítenek a mentésről, amiben a személyes vallomástétel alapján rekonstruálják a történteket, és felveszik a személyes adatokat.

3. A mentést követően az esetet azonnal jeleznünk kell az OEAV biztosításunkat kezelő KNOX Gmbh-nak és az Uniqának. Hívjuk fel az OEAV-ot a tagsági kártyán található telefonszámon 0043(0)-1-204-9999. Németül fognak beleszólni, de az angolt ha törve is, de beszélik. Valószínűleg tovább fognak irányítani az Uniqához, az Uniqa pedig a KNOX-hoz. Amit kérni fognak, egy nyomtatvány kitöltése és feléjük történő továbbítása. Ez a nyomtatvány itt elérhető, de ők is elküldik, persze az emailcímet lebetűzni idegen nyelven magyarul nem beszélő embernek nem mindig egyszerű.

4. A nyomtatványt kitöltve visszaküldeni az Uniqa-a és KNOX-os kontaktunk emailcímeire. Itt minden fontos részletet adjunk meg a balaeset, vagy a szükséghelyzetbe kerüléskörülményeiről, az okokról, amiiért nem tudtuk folytatni a mászást ,és segítséget kellett kérnünk.

5. Egy-két hét múlva megérkeznek a számlák a mentésről, kórházi ellátásról stb. Mielőtt kinyitjuk helyezzük magunkat kényelembe, lehetőleg ülve olvassuk, legyen a kezünk ügyében egy pohár víz. Az összeg magas lesz, simán kijön belőle egy 7000-es csúcs megmászása tokkal-vonóval. Akárhány számlát is kapunk különböző szervezetektől a mentéssel és azt követő ellátással kapcsolatosan, azokat haladéktalanul (ajánlva) adjuk fel a korábban kitöltött bejelentő nyomtatvánnyal együtt a KNOX-nak.

Ők intézik az Uniqával az ügyet. Ha minden rendben megy, és a biztosító jogosnak ítéli meg a hegyimentés költségeit (alacsonyabb volt a lavinaveszély 3-asnál, a mászók önhibájukon kívül kerültek bajba stb.), és további jelzés nélkül kiegyenlítik a számlákat. Tehát nem nekünk utalnak, és nem nekünk kell továbbutalni az összeget a számla kiállítójának.

Jó mászást, vigyázzatok magatokra!

UA-43125057-1