A Grossvenediger népszerű célpont a hazai kezdő mászók körében, mivel különösebb technikai nehézségeket nem tartogat ez a gleccsertúra, a csúcsot könnyű úton keresztül lehet meghódítani. Ugyanebből az okból kifolyólag a Venedigert mindenképp sível akartam megmászni, mivel tavasz elején, ha a hasadékokat elég hó fedi a gleccser fantasztikus freeride lesiklásra ad lehetőséget. Utunk során mégsem találkoztunk egy magyarral sem, pedig napsütést és stabil időjárást ígért az előrejelzést. Ennek az oka az lehetett, hogy nem a déli oldalról közelítettünk, mint azt a legtöbb magyar teszi, hanem Zoli (aki a Venediger össze másik útját bejárta már :) javaslatára az északi oldalról érkeztünk.
A túra Neukirchen falu végéből induló gleccservölgyből, a "Hoppfelboden"-nél (1080m) található parkolóból indul. (Esetünkben ez az alsó parkoló volt, mert a felső parkolóhoz vezető műutat 3-4 nagy alaplavina sodorta el, mely 70-80 éves fákat tört ketté. Megdöbbentő látvány volt, én még nem láttam ekkora erejű hóomlásokat. Szerencsére az út kialakítása ezt az első szakaszt leszámítva nem lavinaveszélyes, mivel a Postalmtól széles teknő alakú völgyben folytatódik az Obersulzbachtal. Ezen az első szakaszon a Seebachalm teherfelvonójától induló szerpentint leszámítva lassan emelkedik csak az út. A Berndlalmot követő kisebb faházak is még csak 1550 méter magasan vannak. Nyáron eddig jön a Venedigertaxi, ami most 6-7 kilométerrel lejjebb volt kénytelen megállni.
A Poschalmtól fantasztikus látvány fogadja az embert. A Grosser Geiger sziklapiramisa uralja a gleccservölgyből elénk táruló panorámát. Innen továbbhaladva völgy végében elérjük a Kürsinger Hütte teherfelvonóját (1960 m). Itt a kényelmesebb túrázók a 4,5 euróért felvontathatják a hátizsákjukat. Én is így tettem, és nem bántam meg, mert a túra eddigi 1-es nehézségről 2-esre vált. Az Obersulzbach gleccser befagyott gleccsertaván áttraverzálva az Untersulzbach gleccsermoréna bal oldalán keresztül indul a téli lavinabiztoas út a Kürsingerhütte felé. Innen még jó pár kilométer több, mint 500 méter szint és a lélekölő tudat, hogy a hüttét csak egy nagy visszafordító kanyarral tudjuk elérni biztonságosan. És valóban míg felkapaszkodunk, minden domb mögött a hüttét vártuk. Mire elértük 16 kilométer és 1600 szint volt a lábunkban.
Másnap utunkat az Untersulzbach gleccseren folytattuk a csúcsra. Ehhez le kell csúszni kb. 200 métert a háztól. A legnagyobb hasadékok is majdnem teljesen be voltak havazva, könnyen át lehetett kelni rajtuk tehát. A hó állaga tökéletes volt, csak közvetlenül a Scharte előtt változott meg, néhol kicsit firnesebb volt, máshol a szél fújta össze a porhavat. Itt a Scharte előtt a "legnehezebb a terep" körülbelül 30'-os emelkedőn kell felhaladni. A nyeregbe érve kinyílik előttünk a Hohe Tauern keleti és déli részének teljes panorámája, ezzel párhuzamosan a szél is élénkül. Innen a sínyomokat követve még 30-40 perc közvetlenül a csúcs alatt elhelyezkedő sídepóhoz értünk. A csúcs innen kb. 100 méterre helyezkedik el, a végén egy pár méter hosszú, keskenyebb gerincen áthaladva máris a csúcskeresztnél voltunk.
A síalpinizmusban az az igazán klassz, hogy a csúcsélmény okozta eufória nem ér véget a lemászással, hanem az igazi freeride élmény csak ekkor kezdődik. Bár már a lábaink fáradtak voltak, mégis nagy örömmel vágtunk bele a lesiklásba. Érdemes minél korábban meghódítani a csúcsot, a gleccseren, annál jobb a hó minősége. Mi egy kicsit későn indultunk lefelé, így a hó tetején már némi firnréteg képződött, mely igen combossá tette a Scharte után a lesiklást. Ennek ellenére hatalmas élmény volt. A hasadékokhoz közeledve a sínyomok összeszűkültek, ezeket követve nem lehetett eltéveszteni a hóhidakat. A gleccseren való lesiklás után újból az utálatos felfelé út a Kürsinger hüttéhez. A második napon a felmenet kb. 7 kilométer, a szint kb. 1400 méter, a lecsúszást este a sörök folytatják.
A harmadik napon a lecsúszás maradt hátra, bár eredetileg levezetőnek a Keeskogel túrasí útját terveztük, de az akut fáradtság helyett az erősödő szélre fogtuk a megfutamodást. A parkolóba 16 kilométer lecsúszás után értünk, amiból 1-2 kilométeren hajtania kell az embernek magát, de a fókat a legelső 500 méteren kívül nem kell feltenni, egyszóval ideális túrasís lesiklás, egy két meredekebb (közvetlenül a hütte alatt), és egy-két laposabb résszel (gleccsertó és Berndlalm).
A túra technikai nehézsége: 2-es, gleccsertúra
Táv: 1. nap fel: 16 km szint: 1600m
2. nap fel 7,5 km. le 7,5 km szint: 1400 m
3. nap le 16 km szint: 60 m
A túra Neukirchen falu végéből induló gleccservölgyből, a "Hoppfelboden"-nél (1080m) található parkolóból indul. (Esetünkben ez az alsó parkoló volt, mert a felső parkolóhoz vezető műutat 3-4 nagy alaplavina sodorta el, mely 70-80 éves fákat tört ketté. Megdöbbentő látvány volt, én még nem láttam ekkora erejű hóomlásokat. Szerencsére az út kialakítása ezt az első szakaszt leszámítva nem lavinaveszélyes, mivel a Postalmtól széles teknő alakú völgyben folytatódik az Obersulzbachtal. Ezen az első szakaszon a Seebachalm teherfelvonójától induló szerpentint leszámítva lassan emelkedik csak az út. A Berndlalmot követő kisebb faházak is még csak 1550 méter magasan vannak. Nyáron eddig jön a Venedigertaxi, ami most 6-7 kilométerrel lejjebb volt kénytelen megállni.
A Poschalmtól fantasztikus látvány fogadja az embert. A Grosser Geiger sziklapiramisa uralja a gleccservölgyből elénk táruló panorámát. Innen továbbhaladva völgy végében elérjük a Kürsinger Hütte teherfelvonóját (1960 m). Itt a kényelmesebb túrázók a 4,5 euróért felvontathatják a hátizsákjukat. Én is így tettem, és nem bántam meg, mert a túra eddigi 1-es nehézségről 2-esre vált. Az Obersulzbach gleccser befagyott gleccsertaván áttraverzálva az Untersulzbach gleccsermoréna bal oldalán keresztül indul a téli lavinabiztoas út a Kürsingerhütte felé. Innen még jó pár kilométer több, mint 500 méter szint és a lélekölő tudat, hogy a hüttét csak egy nagy visszafordító kanyarral tudjuk elérni biztonságosan. És valóban míg felkapaszkodunk, minden domb mögött a hüttét vártuk. Mire elértük 16 kilométer és 1600 szint volt a lábunkban. |
| Rőzse, Zoli, én és János a csúcskeresztnél |
A harmadik napon a lecsúszás maradt hátra, bár eredetileg levezetőnek a Keeskogel túrasí útját terveztük, de az akut fáradtság helyett az erősödő szélre fogtuk a megfutamodást. A parkolóba 16 kilométer lecsúszás után értünk, amiból 1-2 kilométeren hajtania kell az embernek magát, de a fókat a legelső 500 méteren kívül nem kell feltenni, egyszóval ideális túrasís lesiklás, egy két meredekebb (közvetlenül a hütte alatt), és egy-két laposabb résszel (gleccsertó és Berndlalm).
A túra technikai nehézsége: 2-es, gleccsertúra
Táv: 1. nap fel: 16 km szint: 1600m
2. nap fel 7,5 km. le 7,5 km szint: 1400 m
3. nap le 16 km szint: 60 m
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése