Ahogy az előző fejezetben a teljesítmény alapú motiváció sekélyességét fejtettük ki, természetesen felmerül a kérdés, hogy miként lehet ezt megváltoztatni? Egy biztos, nem könnyű, mert ezek a gondolatmintázatok, attitűdök mélyen gyökereznek. De amint gondosan megfigyeltük, hogy miként működik a teljesítmény alapú önértékelés, már el is kezdtük megváltoztatni őket. Először egy olyan értékrendet kell felállítanunk, amin keresztül mélyebb forrásokból szerezhetjük a motivációnkat. Ez az új értékrend nagyobb erőt ad nekünk ,hogy a kihívásokat elfogadjuk legyen szó a mászásról, vagy az élet más területeiről. Ehhez fokozott tudatosság és éberség szükséges. Emellett az új gondolatok és észjárások a komfortzónánkon kívülre vezetnek bennünket. A komfort zónánk pedig tele van önvédő mechanizmusokkal. Ezek nem csak öngátló szokások, de tudattalan folyamatok is, amelyek megakadályoznak az objektív önvizsgálatot.
A Megfigyelő
Mint minden Rock Warrior modulnál, így itt is a figyelem fókusza a lényeg. Egy pillanatra figyeld, a gondolataid áramlását. A gondolatok sorban futnak végig a tudatodon, látszólag mindenféle kontroll nélkül, az elméd generálja őket egymás után.
Egyszerűen csak "lépj hátra", és figyeld őket külső szemlélőként. Ha így "hátra lépsz", hogy gondolatid áramlását kívülről figyeled, elérted a Megfigyelő állapotot. Ezzel elkülönítheted magad a gondolataidtól, melyek befolyásolnak mászás közben. Még fontosabb, hogy megadja a szükséges objektivitást. Az önkorlátozó és önsorsrontó gondolatoktól ugyan nem szabadít meg, de segít, hogy kevésbé uralkodhassanak el rajtad mászás közben.
Teljesítmény, önmagunkról alkotott kép és önértékelés
Ha az önértékelésünk alacsony, nehézséget fog okozni elképzelni magunkat olyan nehéz mozdulat kivitelezése közben, ami szükséges a kiszemelt projektedben. Magyarul ha nem tudod elképzelni magad, hogy megtedd őket, nem fogod tudni megtenni őket. Egyszerűen ehhez a sporthoz(és az élet minden más területén is) szükséges, hogy elhiggyük, hogy "Meg tudom csinálni."
A világ összes edzése sem lesz elég, ha nem adsz magadnak teret, hogy hihess magadban. (Itt érdemes elgondolkodni, hogy az edzés alatt mennyi örömmászást engedélyezünk magunknak, és mennyit szívatjuk magunkat a határunk felett lévő projektekben, amik csak frusztrálnak.)
Persze az önértékelésünket nem tudjuk egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, hanem fel kell tárnunk az okait. Ehhez szerencsére nem kell pszichológusnak lenni. Az egészséges emberek önértékelése főleg a korábbi negatívnak ítélt teljesítmények alapján szenved csorbát, melyek jobban megkötnek, mint kellene.
(Szerintem mindenkinek van olyan ismerőse, aki nem száll be egy bizonyos nehézségű útba egy mászóiskolában, ha ismeri a számozást, mert az neki "nem megy". Miközben képes felmászni, ha nem ismeri hányasért adjak azt...)
A korábbi teljesítményeidnek egy platformként kell szolgálniuk, amiről tovább fejlődünk, nem gátként, aminél nem tudunk jobbat!
Gondolj vissza legjobb mászásaidra. Egészen biztosan kevés negatív gondolat fordult meg a fejedben, gondtalanul és felszabadultan tudtál a mászásra koncentrálni. Viszont nem valószínű, hogy a teljesítményed miatt aggódtál, hogy miként fog majd egy nehéz mozdulat sikerülni, nem voltak stresszes várakozások, elvárások magad irányába.
Gondolj arra, amikor a szellemi összeszedettséget hozta meg az áttörő sikert, és emlékeztesd magad, hogy meg tudod haladni önmagad anélkül, hogy fizikailag erősödtél volna.
Ha képes vagy teljesen elfogadni azt a nézőpontot, hogy te, illetve az elméd az ami korlátoz téged, és nem valamiféle külső tényező (az a rohadt zsíros fogás, túl messze van a lépés, a cipőm miatt nem tudtam kimászni stb...) , akkor azáltal, hogy a problémát internalizáltad lehetőséged nyílik megküzdeni vele, és nem másra mutogatni. Ha ez megtörtént nagy lehetőségek nyílnak meg előtted.
A másik fontos szempont az önértékelés. Gyakran ezt a teljesítményünk alapján tesszük, ami nem biztos, hogy előre mozdít... Ma kimásztál egy 6c+-os utat, királynak érzed magad. De holnapután kialvatlan vagy, vagy nem tudsz koncentrálni, mert a munkádon jár az agyad, és képtelen vagy átvergődni a 6a-t. Ettől szarul érzed magad. De most komolyan, tényleg a külső tényezők rád gyakorolt hatásának szeszélyei szerint kell, hogy érezd magad, és gondolkodj magadról? Nem. Az önértékelésnek egy belső értékrendhez való igazodás alapján kell kialakulnia, nem egyes jó, vagy rossz teljesítmények alapján. Ha te megpróbáltál mindent, és meghaladtad önmagad, elfogadtad a kihívást, akkor hű voltál az elveidhez és ez a fontos, ez az érték, ami alapján magadat mérni érdemes. Az igazi értékek a tanulásra, az új megismerésére, önmagunk meghaladására való hajlandóság, nem az, hogy sikerült-e uralni azt a nyitott fogást, vagy sem. A tudatossá válás másik nagyon fontos aspektusa tehát, hogy az önértékelésed elválaszd a teljesítményedtől.
Folytatás...
...és gyakorlatok
A Megfigyelő
Mint minden Rock Warrior modulnál, így itt is a figyelem fókusza a lényeg. Egy pillanatra figyeld, a gondolataid áramlását. A gondolatok sorban futnak végig a tudatodon, látszólag mindenféle kontroll nélkül, az elméd generálja őket egymás után.
Egyszerűen csak "lépj hátra", és figyeld őket külső szemlélőként. Ha így "hátra lépsz", hogy gondolatid áramlását kívülről figyeled, elérted a Megfigyelő állapotot. Ezzel elkülönítheted magad a gondolataidtól, melyek befolyásolnak mászás közben. Még fontosabb, hogy megadja a szükséges objektivitást. Az önkorlátozó és önsorsrontó gondolatoktól ugyan nem szabadít meg, de segít, hogy kevésbé uralkodhassanak el rajtad mászás közben.
Teljesítmény, önmagunkról alkotott kép és önértékelés
Ha az önértékelésünk alacsony, nehézséget fog okozni elképzelni magunkat olyan nehéz mozdulat kivitelezése közben, ami szükséges a kiszemelt projektedben. Magyarul ha nem tudod elképzelni magad, hogy megtedd őket, nem fogod tudni megtenni őket. Egyszerűen ehhez a sporthoz(és az élet minden más területén is) szükséges, hogy elhiggyük, hogy "Meg tudom csinálni."
A világ összes edzése sem lesz elég, ha nem adsz magadnak teret, hogy hihess magadban. (Itt érdemes elgondolkodni, hogy az edzés alatt mennyi örömmászást engedélyezünk magunknak, és mennyit szívatjuk magunkat a határunk felett lévő projektekben, amik csak frusztrálnak.)
Persze az önértékelésünket nem tudjuk egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, hanem fel kell tárnunk az okait. Ehhez szerencsére nem kell pszichológusnak lenni. Az egészséges emberek önértékelése főleg a korábbi negatívnak ítélt teljesítmények alapján szenved csorbát, melyek jobban megkötnek, mint kellene.
(Szerintem mindenkinek van olyan ismerőse, aki nem száll be egy bizonyos nehézségű útba egy mászóiskolában, ha ismeri a számozást, mert az neki "nem megy". Miközben képes felmászni, ha nem ismeri hányasért adjak azt...)
A korábbi teljesítményeidnek egy platformként kell szolgálniuk, amiről tovább fejlődünk, nem gátként, aminél nem tudunk jobbat!
Gondolj vissza legjobb mászásaidra. Egészen biztosan kevés negatív gondolat fordult meg a fejedben, gondtalanul és felszabadultan tudtál a mászásra koncentrálni. Viszont nem valószínű, hogy a teljesítményed miatt aggódtál, hogy miként fog majd egy nehéz mozdulat sikerülni, nem voltak stresszes várakozások, elvárások magad irányába.
Gondolj arra, amikor a szellemi összeszedettséget hozta meg az áttörő sikert, és emlékeztesd magad, hogy meg tudod haladni önmagad anélkül, hogy fizikailag erősödtél volna.
Ha képes vagy teljesen elfogadni azt a nézőpontot, hogy te, illetve az elméd az ami korlátoz téged, és nem valamiféle külső tényező (az a rohadt zsíros fogás, túl messze van a lépés, a cipőm miatt nem tudtam kimászni stb...) , akkor azáltal, hogy a problémát internalizáltad lehetőséged nyílik megküzdeni vele, és nem másra mutogatni. Ha ez megtörtént nagy lehetőségek nyílnak meg előtted.
A másik fontos szempont az önértékelés. Gyakran ezt a teljesítményünk alapján tesszük, ami nem biztos, hogy előre mozdít... Ma kimásztál egy 6c+-os utat, királynak érzed magad. De holnapután kialvatlan vagy, vagy nem tudsz koncentrálni, mert a munkádon jár az agyad, és képtelen vagy átvergődni a 6a-t. Ettől szarul érzed magad. De most komolyan, tényleg a külső tényezők rád gyakorolt hatásának szeszélyei szerint kell, hogy érezd magad, és gondolkodj magadról? Nem. Az önértékelésnek egy belső értékrendhez való igazodás alapján kell kialakulnia, nem egyes jó, vagy rossz teljesítmények alapján. Ha te megpróbáltál mindent, és meghaladtad önmagad, elfogadtad a kihívást, akkor hű voltál az elveidhez és ez a fontos, ez az érték, ami alapján magadat mérni érdemes. Az igazi értékek a tanulásra, az új megismerésére, önmagunk meghaladására való hajlandóság, nem az, hogy sikerült-e uralni azt a nyitott fogást, vagy sem. A tudatossá válás másik nagyon fontos aspektusa tehát, hogy az önértékelésed elválaszd a teljesítményedtől.
Folytatás...
...és gyakorlatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése