A Rock Warrior's Way harmadik modulja a felelősség felvállalása. Talán elsősorban azért volt szükség ennek a fejezetnek a megírására, mert társadalmunkban (és különösen az amerikai szerző világában) az egyéneknek tetteikért egyre kevésbé kell felelősséget vállalni. Mondhatjuk azt is, hogy a jelenlegi társadalmi intézmények, (jogrendszer, szociális háló stb.) szépen leszoktatnak minket arról, hogy cselekedeteinkért vállaljuk a következményeket.
Sajnos ez a tendencia csak felerősíti az Egónk erős hajlamát arra, hogy a hibákat távolítsa önmagától. Eszes, és mindig racionális okot fog találni, mely kifelé és befelé is védhető érv. Kisebb dolgokért , melyek énképünket nem veszélyeztetik nagy mértékben, még felvállalja a felelősséget, mint a egy tányér összetörése, vagy a másnaposság miatti rossz mászónap, de nagyobb hibák miatt, melyek az énképünknek ártanának az emberek nagy része másra mutogat. Azért nem sikerült időre befejezni a kimutatást, mert Ica nem küldte át az anyagot, azért nem adtam elsőbbséget, mert sietnem kellett a fogorvoshoz, azért nem ment a redpoint, mert csúszott a cipőm stb... Valóban így a legegyszerűbb lesöpörni a felelősséget magunkról, nem kell szembesülnünk hibáinkkal. A probléma ezzel csak az, hogy legjobban a hibánkból tanulunk...
Kitérés és elfogadás
A felelősség felvállalásának két legnagyobb ellensége a valóságtól való elrugaszkodás, és a passzív gondolkodás.
A reménykedés a passzív gondolkodás egyik legjellemzőbb formája. Reméljük, hogy az áthajlás után nagy fogás és nitt következik, nem arra koncentrálunk, hogy miképp tudunk kimászni a szakaszból.
A legrosszabb passzív gondolkodás az "áldozat" attitűd, amikor valami furcsa meghatározhatatlan balszerencsének tituláljuk, hogy nem megy valami, és ezzel együtt el is dobjuk a magunktól a felelősséget és vele együtt a lehetőséget, hogy megoldjuk a helyzetet.
Ahhoz hogy maximalizálni tudjuk az erőnket és képességeinket minden helyzetben el kell fogadnunk a felelősséget.
Objektív információgyűjtés
A felelősség felvállalása a az objektív infógyűjtéssel kezdődik. Sajnos az emlékeink gyakran torzítják az objektív látásmódunkat. Például egy repedést meglátva a szenvedés ugrik be a legutóbbi mászás nyomán. De a repedés mászás önmagában nem fájdalmas, vannak más mászók akik kifejezetten élvezik. Ha ilyen jellegű kellemetlen élményekkel kötődnek össze egyes elemek, mozgásformák, próbáld meg szétválasztani a rossz emlékektől, keress új megoldást, nézd meg hogy halad valaki az úton, akinek látszólag könnyen megy és élvezi. Figyeld a mozgását, éld át, írd felül a rossz asszociációt.
Felelős mászás, félelem menedzsment
Hogy egy kockázatos helyzetben felelősséget vállalhassunk, tudnunk kell, hogy pontosan miért is vállalunk felelősséget. Nagyon gyakran mászás közben a fantom félelem fog el minket, egy stresszes érzés, ami valahonnan mélyről tör fel bennünk. Az ilyen félelem káros, és csak visszavet bennünket. Természetesen a félelem lehet hasznos is, ha konkrét veszélyt jelez. De amíg nincs meg a félelem konkrét objektív veszélyhez köthető forrása, addig csak korlátozó fantom félelemet élünk meg. Igen gyakran ez a fantom félelem egy reakció az ismeretlenre, a világra, ami a komfort zónánkon kívül esik.
Ha valaki tud a félelem menedzsmentről valamit, akkor az Steph Davis, Dean Potter ex-felesége, aki pont olyan durván tolja, mint Potter. Az ő terminológiájában "good fear" és "bad fear" megfeleltethető a valós veszélyt jelző, a túlélésben segít, és az ismeretlentől való, fantom félelemnek, ami pedig gátol.
Folyt. köv. :)
Sajnos ez a tendencia csak felerősíti az Egónk erős hajlamát arra, hogy a hibákat távolítsa önmagától. Eszes, és mindig racionális okot fog találni, mely kifelé és befelé is védhető érv. Kisebb dolgokért , melyek énképünket nem veszélyeztetik nagy mértékben, még felvállalja a felelősséget, mint a egy tányér összetörése, vagy a másnaposság miatti rossz mászónap, de nagyobb hibák miatt, melyek az énképünknek ártanának az emberek nagy része másra mutogat. Azért nem sikerült időre befejezni a kimutatást, mert Ica nem küldte át az anyagot, azért nem adtam elsőbbséget, mert sietnem kellett a fogorvoshoz, azért nem ment a redpoint, mert csúszott a cipőm stb... Valóban így a legegyszerűbb lesöpörni a felelősséget magunkról, nem kell szembesülnünk hibáinkkal. A probléma ezzel csak az, hogy legjobban a hibánkból tanulunk...
Kitérés és elfogadás
A felelősség felvállalásának két legnagyobb ellensége a valóságtól való elrugaszkodás, és a passzív gondolkodás.
A reménykedés a passzív gondolkodás egyik legjellemzőbb formája. Reméljük, hogy az áthajlás után nagy fogás és nitt következik, nem arra koncentrálunk, hogy miképp tudunk kimászni a szakaszból.
A legrosszabb passzív gondolkodás az "áldozat" attitűd, amikor valami furcsa meghatározhatatlan balszerencsének tituláljuk, hogy nem megy valami, és ezzel együtt el is dobjuk a magunktól a felelősséget és vele együtt a lehetőséget, hogy megoldjuk a helyzetet.
Ahhoz hogy maximalizálni tudjuk az erőnket és képességeinket minden helyzetben el kell fogadnunk a felelősséget.
Objektív információgyűjtés
A felelősség felvállalása a az objektív infógyűjtéssel kezdődik. Sajnos az emlékeink gyakran torzítják az objektív látásmódunkat. Például egy repedést meglátva a szenvedés ugrik be a legutóbbi mászás nyomán. De a repedés mászás önmagában nem fájdalmas, vannak más mászók akik kifejezetten élvezik. Ha ilyen jellegű kellemetlen élményekkel kötődnek össze egyes elemek, mozgásformák, próbáld meg szétválasztani a rossz emlékektől, keress új megoldást, nézd meg hogy halad valaki az úton, akinek látszólag könnyen megy és élvezi. Figyeld a mozgását, éld át, írd felül a rossz asszociációt.
Felelős mászás, félelem menedzsment
Hogy egy kockázatos helyzetben felelősséget vállalhassunk, tudnunk kell, hogy pontosan miért is vállalunk felelősséget. Nagyon gyakran mászás közben a fantom félelem fog el minket, egy stresszes érzés, ami valahonnan mélyről tör fel bennünk. Az ilyen félelem káros, és csak visszavet bennünket. Természetesen a félelem lehet hasznos is, ha konkrét veszélyt jelez. De amíg nincs meg a félelem konkrét objektív veszélyhez köthető forrása, addig csak korlátozó fantom félelemet élünk meg. Igen gyakran ez a fantom félelem egy reakció az ismeretlenre, a világra, ami a komfort zónánkon kívül esik.
Ha valaki tud a félelem menedzsmentről valamit, akkor az Steph Davis, Dean Potter ex-felesége, aki pont olyan durván tolja, mint Potter. Az ő terminológiájában "good fear" és "bad fear" megfeleltethető a valós veszélyt jelző, a túlélésben segít, és az ismeretlentől való, fantom félelemnek, ami pedig gátol.
Folyt. köv. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése