Még a szezon elején járunk, de tervek bőven maradtak tavalyról, amik (jó) idő hiányában nem valósultak meg. Tavalyi alpesi "Genusskletterei" élményeink után idén is egy hosszabb, könnyebb, kifejezetten jól biztosítathó és nagyon élvezetes úttal kezdtünk.
A Hochschwab hegységben rengeteg sportosan nittelt, hosszú mászóút várt minket. Alig tudtunk választani, mit másszunk, végül a szezon további részére tervezett projektek hosszúsága miatt olyan utat kerestünk, amin tesztelhettük az állóképességünket. Élvezeti mászásra készültünk, még nem sejtettük, hogy a beszállás előtt komoly pszichés terhelés fog érni minket...
A Hochschwab csúcs mellett található a G'hacktstein 2189 méter magas tömbje bástyaként magasodik a Trawiestal fölé a Hochschwab csúcsa és a Zagelkogel között.
Két hosszabb mászóút is vezet a csúcsra. Az egyik a Glückskind (5c, 600 méter, 16 kh) a könnyebb, de hosszabb út, a másik a Plüschkuckenparade (6a, 390 méter 12 kh). Mi az előbbit választottuk, hogy szokjuk a hosszabb utakat.
Már a beszálláshoz vezető túra is lélegzetelállító. Az 1800-2200 méter közötti csúcsok, a völgyből toronyként nőnek fölénk a Hochschwab fennsík innen ezeket a tornyokat összekötő várfalként tetszenek.
A Bodenbauer vendégháztól a 839-es úton a Hochschwab irányába haladva másfél óra gyaloglás után a Trawies-völgy kiszélesedik, és balra megjelenik előttünk a G'hackte tömbje.
A beszállás eléréséhez itt balra kell fordulni és egy leszakadáson felgyalogolni. A végzetünk itt ért el minket.
Túl korán kanyarodtunk le balra a jelzett ösvényről és másztunk fel a Zagelkar meredek, sziklás és füves lejtőjén. Alulról nem láthattuk, de mikor felértünk egy végeláthatatlan törpefenyves vett körül minket. Vissza már nem tudtunk (akartunk?) mászni, mert a meredek lejtőn a nedves fűcsomók nagyon csúszósak voltak, a sziklatömbök pedig lazák, ereszkedésre nem alkalmasak. Meg most komolyan, ki akar ereszkedéssel kezdeni egy napot, amikor épp ,hogy csak megpillantotta a beszállást. Egy darabig próbáltunk ösvényt vagy a törpefenyves szélét keresni, aztán kénytelenek voltunk elfogadni a tényt. Nincs más megoldás, át kell vágni.
Hirtelen visszatértek egy évvel ezelőtti emlékeim, mikor a Grosser Priel-ről lefele tévedtünk el már sötétben egy törpefenyves végeláthatatlan labirintusában és jutottunk a teljes kétségbeesés és lemondás határára...
Aki nem tévedt bele 2 méter magas törpefenyvesbe, annak nehéz érzékeltetni milyen érzés az ezen való átkelés. Talán pókhálóba ragadt rovarokra hasonlít ilyenkor az ember, ahogy tehetetlenül vergődik a beülőt, slószt és hátizsákot újra meg újra csapdába ejtő ágak között. Ahogy tudja, hogy minden lépésnél eltörhetnek alatta az alacsonyan szétterülő csúszós ágak, hogy aztán fogolyként akadhasson be a többibe.
Utat törni nehéz, egész testes munka, a visszacsapódó ágak előszeretettel támadják a lágy részeket a fejen és az ágyékon egyaránt. Miután átverekedtem magam a Zagelkar hófoltjairól figyeltem ahogy a többiek próbálják keresztülverekedni magukat.
Mozgó fenyőcsúcsok, néha elő-előbukkanó fejek és éktelen anyázás alapján lokalizáltam őket. A közepén voltak, 100 méterre a megváltást jelentő hófolt szélétől. 20 perc alatt sikerült is ezt a távot abszolválni, majd a végsőkig elgyötört mászótársaimnak megmutattam a Glückskind beszállását, mely 150 méterrel magasodott felénk egy havas törmeléklejtőn. (Ettől balrább és feljebb kezdődik a Plüschkuckenparade egy összetéveszthetetlen bevágásban.)
A beszállást valaki a 4-5 méter vastag hófolt és a sziklafal közötti folyosón érte el, én hófolton haladtam, majd a szélén 2 métert estem, és már meg is voltunk.
Egy nittfül csillant, megtaláltuk a beszállást. Az első 7 kötélhossz nem kifejezetten szép, sok füves és laza köves területen halad, óvatosan kell mászni, mert az összes kő melyet a kötelünkkel lehúzunk, biztosítóemberünk arcába megy.
Majd egy 120 méter hosszú széles fűcsíkon enyhén balra és föl haladva folytathatjuk utunkat. Itt könnyű eltévedni és belemászni a Plüschkückenparade (VI+) útba. Ha elérted a második sziklafalat és a második beszállásnál egy nagy karsztos üreget találsz, rossz helyen jársz (Plüschkuckenparade), menj 40 métert a sziklafal mellett még balra.
Ezután következnek az élvezetes kötélhosszak, amiért felgebődtünk idáig. Szép sima, pozitív táblákon táncolunk felfele pár kötélhosszon keresztül. A kulcshossz egy szép, kitett, de nagyon sűrűn nittelt traverz, amit VI-ra adnak. Innen egy rövid kötélhossz felfele, majd folytatódik a harántolás, de már könnyebb terepen.
A kiszállás már nincs messze, két (mozgó) sziklatömbök között vezető könnyű kötélhossz után fent vagyunk a G'hacktstein füves csúcsán. Gyönyörű körpanoráma, a Hochschwab déli fala velünk egy vonalban, délre nézve a Trawies völgy sziklaormai. Ha valakinek még van ereje, eltúrázhat a Hochschwab csúcsára (kb 45 perc), de a lemenet innen még hosszú, a G'hackte tömbje mellet haladó azonos nevű láncos úton le a Trawies nyeregbe, és onnan vissza a 839-es úton a parkolóba, ez újabb 3 órát vesz igénybe. A végsőkig elcsigázottak a G'hackte és a Hochschwab között található Fleischer kényszerbivakban is meghúzhatják magukat.
A Hochschwab hegységben rengeteg sportosan nittelt, hosszú mászóút várt minket. Alig tudtunk választani, mit másszunk, végül a szezon további részére tervezett projektek hosszúsága miatt olyan utat kerestünk, amin tesztelhettük az állóképességünket. Élvezeti mászásra készültünk, még nem sejtettük, hogy a beszállás előtt komoly pszichés terhelés fog érni minket...
 |
| Kék pöttyök a beszállásig |
A Hochschwab csúcs mellett található a G'hacktstein 2189 méter magas tömbje bástyaként magasodik a Trawiestal fölé a Hochschwab csúcsa és a Zagelkogel között.
Két hosszabb mászóút is vezet a csúcsra. Az egyik a Glückskind (5c, 600 méter, 16 kh) a könnyebb, de hosszabb út, a másik a Plüschkuckenparade (6a, 390 méter 12 kh). Mi az előbbit választottuk, hogy szokjuk a hosszabb utakat.
Már a beszálláshoz vezető túra is lélegzetelállító. Az 1800-2200 méter közötti csúcsok, a völgyből toronyként nőnek fölénk a Hochschwab fennsík innen ezeket a tornyokat összekötő várfalként tetszenek.
A Bodenbauer vendégháztól a 839-es úton a Hochschwab irányába haladva másfél óra gyaloglás után a Trawies-völgy kiszélesedik, és balra megjelenik előttünk a G'hackte tömbje.
 |
| A Zagelkaron keresztül a fekete pöttyöket követve (törpefenyvest kikerülve), a beszállásig, a mászóút kékkel jelölve. |
Túl korán kanyarodtunk le balra a jelzett ösvényről és másztunk fel a Zagelkar meredek, sziklás és füves lejtőjén. Alulról nem láthattuk, de mikor felértünk egy végeláthatatlan törpefenyves vett körül minket. Vissza már nem tudtunk (akartunk?) mászni, mert a meredek lejtőn a nedves fűcsomók nagyon csúszósak voltak, a sziklatömbök pedig lazák, ereszkedésre nem alkalmasak. Meg most komolyan, ki akar ereszkedéssel kezdeni egy napot, amikor épp ,hogy csak megpillantotta a beszállást. Egy darabig próbáltunk ösvényt vagy a törpefenyves szélét keresni, aztán kénytelenek voltunk elfogadni a tényt. Nincs más megoldás, át kell vágni.
 |
| A nemezisünk. A többiek itt a közepén járhatnak |
Aki nem tévedt bele 2 méter magas törpefenyvesbe, annak nehéz érzékeltetni milyen érzés az ezen való átkelés. Talán pókhálóba ragadt rovarokra hasonlít ilyenkor az ember, ahogy tehetetlenül vergődik a beülőt, slószt és hátizsákot újra meg újra csapdába ejtő ágak között. Ahogy tudja, hogy minden lépésnél eltörhetnek alatta az alacsonyan szétterülő csúszós ágak, hogy aztán fogolyként akadhasson be a többibe.
Utat törni nehéz, egész testes munka, a visszacsapódó ágak előszeretettel támadják a lágy részeket a fejen és az ágyékon egyaránt. Miután átverekedtem magam a Zagelkar hófoltjairól figyeltem ahogy a többiek próbálják keresztülverekedni magukat.
Mozgó fenyőcsúcsok, néha elő-előbukkanó fejek és éktelen anyázás alapján lokalizáltam őket. A közepén voltak, 100 méterre a megváltást jelentő hófolt szélétől. 20 perc alatt sikerült is ezt a távot abszolválni, majd a végsőkig elgyötört mászótársaimnak megmutattam a Glückskind beszállását, mely 150 méterrel magasodott felénk egy havas törmeléklejtőn. (Ettől balrább és feljebb kezdődik a Plüschkuckenparade egy összetéveszthetetlen bevágásban.)
A beszállást valaki a 4-5 méter vastag hófolt és a sziklafal közötti folyosón érte el, én hófolton haladtam, majd a szélén 2 métert estem, és már meg is voltunk.
Egy nittfül csillant, megtaláltuk a beszállást. Az első 7 kötélhossz nem kifejezetten szép, sok füves és laza köves területen halad, óvatosan kell mászni, mert az összes kő melyet a kötelünkkel lehúzunk, biztosítóemberünk arcába megy.
Majd egy 120 méter hosszú széles fűcsíkon enyhén balra és föl haladva folytathatjuk utunkat. Itt könnyű eltévedni és belemászni a Plüschkückenparade (VI+) útba. Ha elérted a második sziklafalat és a második beszállásnál egy nagy karsztos üreget találsz, rossz helyen jársz (Plüschkuckenparade), menj 40 métert a sziklafal mellett még balra.
 |
| Traverz a táblán. Háttérben a Trawiestal |
Ezután következnek az élvezetes kötélhosszak, amiért felgebődtünk idáig. Szép sima, pozitív táblákon táncolunk felfele pár kötélhosszon keresztül. A kulcshossz egy szép, kitett, de nagyon sűrűn nittelt traverz, amit VI-ra adnak. Innen egy rövid kötélhossz felfele, majd folytatódik a harántolás, de már könnyebb terepen.
Szép hosszú nap volt, másnapi 10+ kötélhosszas terveinknek a 4.5 km hosszú 1000 méter szintes séta a beszállásig, a 600 méter mászás, majd az 1300 méter szint, 6 km hosszú lemenet betett. Az önismeret teljes hiányára utalt már megint, hogy 300 méternél hosszabb utat néztünk ki másnapra. Fekve jobb volt.
Topo itt. Friend, ék nem kell, ahol szükséges, az út szépen van nittelve, hosszú expresszek viszont jól jöhetnek.
Fotók: Badics István
 |
| Orsi a csúcson |
 |
| Hochschwab déli fala már árnyékban |
Szép nap volt az a Hochschwabra(jaj a térdem)! ;-)
VálaszTörlés