A tudatossá válás során a saját gondolataink és viselkedésünk megfigyelésének és cselekedeteink, gondolataink tudatosításának képességét fejlesztjük. A középpontba azoknak az öngátló folyamatoknak a elemzése kerül, melyek a jelenlegi gondolkodásmódunkat határozzák meg. Ha nem vagy tisztában azzal, hogy mire is gondolsz épp, vagy motivációd valódi forrásával, nem lesz erőd megváltoztatni. Változás nélkül nincs fejlődés.
A célod, hogy a lusta, megszokott, önkorlátozó gondolataidat olyan fegyelmezett szellemi beállítódásra cseréld, mely maximalizálja a teljesítményed. Hogy erre képes légy, meg kell ismerned, hogy miként is gondolkodsz. A tudatossá válás során meg fel kell tudnod ismerni ezeknek az önkorlátozó folyamatoknak a létezését, a hogyanjukat és a miértjüket.
Mászók rendszerint bátor, kalandvágyó embernek tartják magukat. Mégis gyakran ezzel teljesen ellenkező módon reagálunk a felmerülő kihívásokra. A kezdeti időszak után, mikor gyorsan tanulunk és látványosan és sokat fejlődünk, hajlamosak vagyunk elveszíteni a nyitottságunkat és fejlődésünk lelassul, majd stagnál. Viselkedésünkre és gondolatainkra olyan mintázatok lesznek jellemzőek, melyek akadályozzák a további tanulást. Ha valamilyen kihívás elé kerülünk gyakran valamilyen Ego-játszmával reagálunk, vagy haszontalan belső monológba kezdünk. Anélkül, hogy egyáltalán észrevennénk egy tudattalan, ismétlődő ,szokás-spirálba kerülünk, és az erőnk csökkenni kezd.
Az önkorlátozó mechanizmusok egyik oka a nevelés és a szocializáció egyik meghatározó eleme, miszerint a nevelőink az értékünket a teljesítményünk és viselkedésünk alapján határozták meg ,és ez alapján büntettek ,vagy jutalmaztak minket. Később, ahogy nagyobbak lettünk ezek a környezetünk (szülők, nevelők, társadalom) által a jó viselkedésre és teljesítményre vonatkozó elvárások pedig az Egónkba betonozódtak be, ami innentől kezdve átvette a büntetés és jutalmazás szerepét. A végeredmény pedig az lett, hogy a külső erők által meghatározott elvárások rabszolgáivá váltunk, ahelyett, hogy a saját lényünk belső mentális környezetét uralnánk és élnénk meg.
A motiváció igen gyakran egy mély, tudattalan erőfeszítésből származtatható, hogy szeretnénk, ha az általunk fontosnak tartott emberek felnézzenek ránk, kedveljenek minket. (Aki ezzel nem ért egyet, az tegye a szívére a kezét és gondoljon vissza arra, amikor az ellenkező nem egy vonzó tagja szeme láttára mászott valószínűleg kétszer akkora erőbedobással, mint egyébként szokott)
Az Egónk a szocializáció és nevelés hatására kialakuló mentális entitás, mely megjutalmaz és büntet minket az önértékelésünkkel kapcsolatos érzésünkön keresztül. Az Ego összehasonlítás alapján működik. A múltbéli élményeinkkel azonosítja magát és összehasonlítja mások személyes történetével. Az összehasonlítás alapján jobbnak, rosszabbnak, vagy egyenlőnek érezzük magunkat .
(A szerző az Egót és más személyiségpszichológiában használt fogalmakat saját szabad értelmezésében használja. Az elméletalkotó pszichológusok forognak a sírjukban, ahogy ezeket a sorokat olvasod, de az Ego fogalmának sarkos és leegyszerűsített, néhol pedig démonizált megjelenítése tökéletesen illik a harcos útjának rendszerébe.)
Az Ego alapvetően azt "akarja", hogy másoknál jobbnak érezzük magunkat. Ha úgy érzi, hogy kudarcot vallottunk, bűntudattal sújt, de ugyanakkor, megpróbál elhatárolni minket a kudarctól, azzal, hogy különböző önigazoló stratégiákat vet be. A baj csak az, hogy önmagunkról alkotott hamis kép kialakítása és főleg fenttartása rengeteg energiát emészt fel. Ha mindig azt próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy ennél és ennél jobbnak kell lennem, vagy valójában jobb vagyok csak most véletlenül hibáztam, akkor eltereljük a figyelmünket a valóságtól, és a fejlődés lehetőségétől.
A személyiségpszichológa másik alapvető fogalma, amit Ilgner bevezet a Szelf.
(Ilgner a Szelfnek a C.G. Jung-i értelemezését használja, miszerint az a tudattalan és tudatos énünk koherens egysége forrott formája, a személyiség teljessége. (Míg az Egó csak a tudatos énünk felett gyakorol hatást (részben tudattalanul)) Mind Jung ,mind Ilgner gondolataiban tehát a Szelf megismerése és egységére való törekvés egy olyan folyamat, melyben megértjük saját énünket, és a bennünk rejlő lehetőségeket bontakoztatjuk ki. Egyszóval az út a teljesebb és jobb személyiség felé.)
A Szelf nem versengő, védekező, mint az Ego. A fő értékek nem a (másokkal való összehasonlításból származó) teljesítményből, hanem a belső fókuszáltságból származnak, mely a növekedés és a tanulás alapja. Így a Szelfünk számára a fő érték a tanulás, a felfedezés, nem a teljesítmény.
A Rock Warrior útja az Egó dominálta viselkedésből és gondolkodásból a kiterjesztettebb, bölcsebb Szelf megélése felé törekszik. Folyt. köv.
Konkrét gyakorlatok a témában
A célod, hogy a lusta, megszokott, önkorlátozó gondolataidat olyan fegyelmezett szellemi beállítódásra cseréld, mely maximalizálja a teljesítményed. Hogy erre képes légy, meg kell ismerned, hogy miként is gondolkodsz. A tudatossá válás során meg fel kell tudnod ismerni ezeknek az önkorlátozó folyamatoknak a létezését, a hogyanjukat és a miértjüket.
Mászók rendszerint bátor, kalandvágyó embernek tartják magukat. Mégis gyakran ezzel teljesen ellenkező módon reagálunk a felmerülő kihívásokra. A kezdeti időszak után, mikor gyorsan tanulunk és látványosan és sokat fejlődünk, hajlamosak vagyunk elveszíteni a nyitottságunkat és fejlődésünk lelassul, majd stagnál. Viselkedésünkre és gondolatainkra olyan mintázatok lesznek jellemzőek, melyek akadályozzák a további tanulást. Ha valamilyen kihívás elé kerülünk gyakran valamilyen Ego-játszmával reagálunk, vagy haszontalan belső monológba kezdünk. Anélkül, hogy egyáltalán észrevennénk egy tudattalan, ismétlődő ,szokás-spirálba kerülünk, és az erőnk csökkenni kezd.
Az önkorlátozó mechanizmusok egyik oka a nevelés és a szocializáció egyik meghatározó eleme, miszerint a nevelőink az értékünket a teljesítményünk és viselkedésünk alapján határozták meg ,és ez alapján büntettek ,vagy jutalmaztak minket. Később, ahogy nagyobbak lettünk ezek a környezetünk (szülők, nevelők, társadalom) által a jó viselkedésre és teljesítményre vonatkozó elvárások pedig az Egónkba betonozódtak be, ami innentől kezdve átvette a büntetés és jutalmazás szerepét. A végeredmény pedig az lett, hogy a külső erők által meghatározott elvárások rabszolgáivá váltunk, ahelyett, hogy a saját lényünk belső mentális környezetét uralnánk és élnénk meg.
A motiváció igen gyakran egy mély, tudattalan erőfeszítésből származtatható, hogy szeretnénk, ha az általunk fontosnak tartott emberek felnézzenek ránk, kedveljenek minket. (Aki ezzel nem ért egyet, az tegye a szívére a kezét és gondoljon vissza arra, amikor az ellenkező nem egy vonzó tagja szeme láttára mászott valószínűleg kétszer akkora erőbedobással, mint egyébként szokott)
Az Egónk a szocializáció és nevelés hatására kialakuló mentális entitás, mely megjutalmaz és büntet minket az önértékelésünkkel kapcsolatos érzésünkön keresztül. Az Ego összehasonlítás alapján működik. A múltbéli élményeinkkel azonosítja magát és összehasonlítja mások személyes történetével. Az összehasonlítás alapján jobbnak, rosszabbnak, vagy egyenlőnek érezzük magunkat .
(A szerző az Egót és más személyiségpszichológiában használt fogalmakat saját szabad értelmezésében használja. Az elméletalkotó pszichológusok forognak a sírjukban, ahogy ezeket a sorokat olvasod, de az Ego fogalmának sarkos és leegyszerűsített, néhol pedig démonizált megjelenítése tökéletesen illik a harcos útjának rendszerébe.)
Az Ego alapvetően azt "akarja", hogy másoknál jobbnak érezzük magunkat. Ha úgy érzi, hogy kudarcot vallottunk, bűntudattal sújt, de ugyanakkor, megpróbál elhatárolni minket a kudarctól, azzal, hogy különböző önigazoló stratégiákat vet be. A baj csak az, hogy önmagunkról alkotott hamis kép kialakítása és főleg fenttartása rengeteg energiát emészt fel. Ha mindig azt próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy ennél és ennél jobbnak kell lennem, vagy valójában jobb vagyok csak most véletlenül hibáztam, akkor eltereljük a figyelmünket a valóságtól, és a fejlődés lehetőségétől.
A személyiségpszichológa másik alapvető fogalma, amit Ilgner bevezet a Szelf.
(Ilgner a Szelfnek a C.G. Jung-i értelemezését használja, miszerint az a tudattalan és tudatos énünk koherens egysége forrott formája, a személyiség teljessége. (Míg az Egó csak a tudatos énünk felett gyakorol hatást (részben tudattalanul)) Mind Jung ,mind Ilgner gondolataiban tehát a Szelf megismerése és egységére való törekvés egy olyan folyamat, melyben megértjük saját énünket, és a bennünk rejlő lehetőségeket bontakoztatjuk ki. Egyszóval az út a teljesebb és jobb személyiség felé.)
A Szelf nem versengő, védekező, mint az Ego. A fő értékek nem a (másokkal való összehasonlításból származó) teljesítményből, hanem a belső fókuszáltságból származnak, mely a növekedés és a tanulás alapja. Így a Szelfünk számára a fő érték a tanulás, a felfedezés, nem a teljesítmény.
A Rock Warrior útja az Egó dominálta viselkedésből és gondolkodásból a kiterjesztettebb, bölcsebb Szelf megélése felé törekszik. Folyt. köv.
Konkrét gyakorlatok a témában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése