Bár társadalmunk nagyra értékeli a teljesítményt, viszont kevésbé forszírozza az erőfeszítéseket, melyek ezeknek az eléréséhez vezetnek. "Keress egy nap akár 600 eurót" , "fogyj le 10 nap alatt erőfeszítés nélkül" és hasonló címsorok vesznek körbe minket. És valóban, megvesszük a lottót, megvesszük a csokis fogyasztó shake-et. Talán az emberek ösztönösen lusták, és ma pont ezért sokan el akarják hitetni velünk, hogy komoly erőfeszítés nélkül elérhetünk bármit is. És valóban a fejlett világban sokan úgy növünk fel, hogy elvárjuk a társadalomtól, hogy mindenben segítséget nyújtson számunkra, úgy érezzük, nekünk ezek a dolgok járnak, biztosra veszünk egy csomó mindent.
A lényeg az, hogy egy követelő beállítódás jellemző a társadalmunkra. A fogyasztói társadalom üzenetei erre még egy lapáttal rátesznek erre, azt sugallva, hogy a boldogságunk a még nem birtokolt javak megszerzésével teljesebb lesz.
Ezzel megegyezően a mászásban is megjelenik ez a vonal. Jobban menne a mászás ha, több szabadidőm, lelkesebb mászótársam, nagyobb peremerőm, ésatöbbi-ésatöbbim lenne.
Ezzel a beállítódással úgy érezzük jogunk van a jó eredményekhez és a boldogsághoz. Ha szorgalmasan dolgozunk ,jár nekünk a kocsi a és a 6c redpoint. De nem... Valójában nem létezik a boldogsághoz valójog, a szorgalmas munkával eredmények eléréséhez való jog sem.
A tanuláshoz és a fejlődéshez való potenciál azonban bennünk van. Hogy ezekből profitáljunk, természetesen odaadóan kell erőfeszítéseket tennünk. Minél többet adunk, annál többetfogunk visszakapni, és ez teljesen független az adott helyzet kimenetelétől, vagyis a konkrét eredménytől. Ami boldoggá tesz, az odaadás és a tanulás. A Harcosok útjának Odaadás moduljának ez a lényege.
Egészen egyszerűen és pátosz nélkül fogalmazva: A dolgok amire vágyunk, de nem állnak rendelkezésre nem fognak segíteni a kihívás megoldásában. Ahelyett, hogy sajnálkozunk, hogy mink nincs, mely csak elszívja a fókuszt, örülhetünk annak amink van. Ez ad erőt.
Elvárások
Fontos, hogy önbizalommal kezdjük el a mászást, de az is, hogy ne legyünk elbizakodottak. Túl alacsony és túl magas elvárások magunk irányába sem vezetnek előre. A legfontosabb itt is, hogy ne egy konkrét kimenetel (sikerült-e a redpoint, megvolt-e a csúcs?) ,hanem a tanulás, és az erőfeszítés irányába legyenek elvárásaink magunk felé. (Hogy elkerülhessük az első fejezetben már említett teljesítménycsapdát.
A határaidhoz közli utak biztosítják a legjobb lehetőséget a tanulásra, de ha eredmény és teljesítmény alapú a gondolkodásod, akkor ezek jelenthetik a frusztrációt is. A frusztráció pedig gyorsan elszívja a motivációt... Motiváció nélkül, pedig az elhivatottság csökken. Ha pedig az elhivatottság csökken, nem fogsz 100%-on működni. Ez egy ördögi kör...
Vagy például, ha nem sikerül egy út kimászását megismételni, és frusztrálttá válunk. Azt akarjuk, hogy az út lejöjjön a mi szintünkre, hisz egyszer már sikerült. És elkezdjük sajnálni, vagy felidegesíteni magunkat ahelyett, hogy az útban rejlő kihívást újra átélnénk. A dolgok nem jönnek maguktól, újból bele kell adnod a maximumot! Mit tudsz tenni, hogy sikerüljön elérned a 100%-os erőfeszítést?
A lehetőségben és a meglévő pozitív képességekben való gondolkodás az ami segít, hogy egy odaadó attitűdöt alakíthass ki.
Gyakorlatok
A lényeg az, hogy egy követelő beállítódás jellemző a társadalmunkra. A fogyasztói társadalom üzenetei erre még egy lapáttal rátesznek erre, azt sugallva, hogy a boldogságunk a még nem birtokolt javak megszerzésével teljesebb lesz.
Ezzel megegyezően a mászásban is megjelenik ez a vonal. Jobban menne a mászás ha, több szabadidőm, lelkesebb mászótársam, nagyobb peremerőm, ésatöbbi-ésatöbbim lenne.
Ezzel a beállítódással úgy érezzük jogunk van a jó eredményekhez és a boldogsághoz. Ha szorgalmasan dolgozunk ,jár nekünk a kocsi a és a 6c redpoint. De nem... Valójában nem létezik a boldogsághoz valójog, a szorgalmas munkával eredmények eléréséhez való jog sem.
A tanuláshoz és a fejlődéshez való potenciál azonban bennünk van. Hogy ezekből profitáljunk, természetesen odaadóan kell erőfeszítéseket tennünk. Minél többet adunk, annál többetfogunk visszakapni, és ez teljesen független az adott helyzet kimenetelétől, vagyis a konkrét eredménytől. Ami boldoggá tesz, az odaadás és a tanulás. A Harcosok útjának Odaadás moduljának ez a lényege.
Egészen egyszerűen és pátosz nélkül fogalmazva: A dolgok amire vágyunk, de nem állnak rendelkezésre nem fognak segíteni a kihívás megoldásában. Ahelyett, hogy sajnálkozunk, hogy mink nincs, mely csak elszívja a fókuszt, örülhetünk annak amink van. Ez ad erőt.
Elvárások
Fontos, hogy önbizalommal kezdjük el a mászást, de az is, hogy ne legyünk elbizakodottak. Túl alacsony és túl magas elvárások magunk irányába sem vezetnek előre. A legfontosabb itt is, hogy ne egy konkrét kimenetel (sikerült-e a redpoint, megvolt-e a csúcs?) ,hanem a tanulás, és az erőfeszítés irányába legyenek elvárásaink magunk felé. (Hogy elkerülhessük az első fejezetben már említett teljesítménycsapdát.
A határaidhoz közli utak biztosítják a legjobb lehetőséget a tanulásra, de ha eredmény és teljesítmény alapú a gondolkodásod, akkor ezek jelenthetik a frusztrációt is. A frusztráció pedig gyorsan elszívja a motivációt... Motiváció nélkül, pedig az elhivatottság csökken. Ha pedig az elhivatottság csökken, nem fogsz 100%-on működni. Ez egy ördögi kör...
Vagy például, ha nem sikerül egy út kimászását megismételni, és frusztrálttá válunk. Azt akarjuk, hogy az út lejöjjön a mi szintünkre, hisz egyszer már sikerült. És elkezdjük sajnálni, vagy felidegesíteni magunkat ahelyett, hogy az útban rejlő kihívást újra átélnénk. A dolgok nem jönnek maguktól, újból bele kell adnod a maximumot! Mit tudsz tenni, hogy sikerüljön elérned a 100%-os erőfeszítést?
A lehetőségben és a meglévő pozitív képességekben való gondolkodás az ami segít, hogy egy odaadó attitűdöt alakíthass ki.
Gyakorlatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése