Sziklamászás Vietnámban

Néha eltűnődöm, hogyan válik egy sziklamászó hely népszerűvé, és az impozáns sziklák mellett mi vonzza még a helyre azokat a pionírokat, akik elsőként másszák, majd kiépítik az utakat. Azt hiszem, az egzotikusabb helyeken, ahol a sziklamászás eredetileg nem ismert sport a következőképpen zajlik:

1. A páratlan szépségű hely a UNESCO-s világörökségi védelem alá kerül, vagy a 80-as években a Lonely Planet utazó írói fedezik fel.

2. Ezzel lassan kezdetét veszi a hagyományos turisztikai infrastruktúra kiépítése (szállások, buszjáratok, éttermek létesülnek a helyen.

3. Egyre több turista érkezik megcsodálni a csodálatos sziklákat, vagy a közelében fekvő műemlékeket

4. A nagy számok törvénye alapján a sok turista között előbb-utóbb lesz egy tapasztalt mászó is, aki nem restell kivenni egy év fizetetlen szabadságot, hogy elkezdje saját erejéből kiépíteni az első utakat.

5. A mászóközösség szép lassan értesül az új helyről, miközben a helyiek is megismerkednek a sporttal, és egyre többen csatlakoznak az utak építéséhez.

A Ha Long öbölnél se lehetett ez másképp. A hely egyértelműen Vietnám és Dél-Kelet Ázsia egyik leglátványosabb pontja, 1994-ben világörökség részévé nyilvánították. A kb. 1900 tenger által körülölelt karsztos mészkőkúp (fengcong) és sziklatorony (fengling) az ősi tektonikai és az újabb eróziós hatások meg persze a tengerszint pár ezer évvel ezelőtti megemelkedésének révén nyerte el mai formáját.

Nem meglepő, hogy sok turistát vonz a hely. Cat Ba városka parti sétányával, zsúfolt úszó éttermeivel és ronda szállodáival a klasszikus tömegturizmus gyermeke, ahol a plázst a szezonban hömpölygő tömegek, többségében vietnámi turisták lepik el. Mintha Siófokon,vagy Lloret de Mar-on járnánk. De az öböl igazi látványosságai a szigetvilág, és a tornyok tövében megbúvó apró, idilli homokos partszakaszok felfedezéséhez hajóra kell szállni. 

Így tárulhatnak fel előttünk a tengerből felbukkanó hatalmas sziklasüvegek, tetejükön apró szubtrópusi dzsungelpamacsokkal. A permi mészkövön az eső által létrejött oldások fantasztikus formavilágot alkotnak, mely ideálissá teszik a környéket a sportmászásra és megfelelő vízállás esetén a deep water solo-záshoz is.  

Jelenleg két mászórégió van kiépítve. A legtöbb sportút Cat Ba szigeten belül található Butterfly Valleyben van (kb 50), de ha a tengerparton a sziklatornyok között akarsz mászni, a Lan Ha öbölbe kell hajóznod, ami egy óra hajóútra van Cat Ba-tól. Itt a különböző szigeteken található sportmászó és DWS utak kajakkal érhetők el. Némelyik sziklára közvetlenül a vízből kell beszállni, mások kis homokos partokon kezdődnek. Sajnos ottjártunkkor a vízállás miatt nem volt lehetőség deep water solozni, a képek a Tiger és Moody's Beach szektorokon készültek. Az utak listáját itt, a szektorokról leírást pedig itt találtok.

Eleven months in the womb (6b+) Offenheimer's creation

Offenheimer's Creation falszakasz a Tiger Beachen

Fantasztikus érzés ezen a helyen mászni, és mivel fontos turisztikai célpont, Hanoiból 4 óra alatt könnyen megközelíthető (Cat Ba-ba szóló busz-komp-busz jegyek kaphatóak a Gia Lam buszpályaudvaron). A Lan Ha öbölbe az Asia Outdoors (az egyetlen helyi mászóbiznisz) szervez naponta hajós túrákat ebéddel, és kajakkal. Egy nap tokkal-vonóval kb. 50 dollárból jött ki, de ebben a felszerelés- és kajakbérlés, középszar de bőséges ebéd a hajón, taxi a kikötőbe, hajóút, belépő a magánterületen lévő mászóhelyekre is benne van. A bulit amerikaik csinálják, akik az utakat is építik és a kallert írják, minden infóval ellátnak, ha van egy szabad percük.

A könnyebb utak vizesen is mászhatóak

Moody's Beach

Azonban a tömegturizmus adta infrastrukturális előnyök majdnem minden esetben rombolják az úticél természeti és kulturális értékeit. Itt sincs ez másképp. Cat Ba városka által évi több százezer turista nem csak a szennyvízzel, hulladékkal, de az általuk elfogyasztott és helyben hal- és rákfarmokon megtermelt, vagy lehalászott hússal terheli a helyi ökoszisztémát. 

Chill

Úszó tutajfalu halfarmokkal

A sziklasüvegek között csatornákon úszó falvak és halfarmok halpopulációi a környezet szennyezése miatt csökkennek, de attól félek, ők is bőven kiveszik a részüket a pusztításból, az antibiotikumok és egyéb gyógyszerek haltáppal együtt történő vízbe juttatásával. Cat Ba város tengeri éttermei számtalan hal és rákfajt kínálnak, de miután láttam a sok szemetet, ami ennek a turisztikai gépezetnek a részeként a környezetbe jut és a partokra sodródik, inkább csak tésztát, rizst és csirkét ettem. Nagy kihívás megőrizni a szigetvilág ökoszisztémáját, főleg, hogy a vietnámi embereket még nem igazán érintette meg a környezettudatosság szele. Turistaként főleg azzal tudunk tenni, hogy minél kevesebb szemetet generálunk és a felelősen étkezünk (nem muszáj reggel délben este rákot és halat enni), hogy a hely legalább tisztább, maradjon.

Tőrfarkú rákok, csigák és egy csomó másik vízi állat. A menü változatos...

Ton Sai beach

Elolvadnak a falak

A hosszúfarkú csónak elején ülök. Esik rám az eső, és a hullámok is az arcomba vágnak. Nem zavar, a hosszú utazás miatt már 2 napja nem fürödtem, kifejezetten jól esik egy kis víz. Mögöttünk német család szandálban, szalmakalapban, gurulós bőröndökkel meglepődve néz, ahogy a csónakunk lelassít egy tákolt faviskókkal szegélyezett part mellett. Majd megnyugvással nyugtázzák, hogy őket nem ide hozzák, csak mi szállunk ki.

A viskók pálmalevelekből szőtt teteje alatt szikár, lebarnult honfitársaik ülnek egy szál thai halásznadrágban és beülőben. Amíg az eső el nem áll, a helyi igen vastag sziklamászó kalauzt lapozgatják, új projekteket keresve. Két hétre jöttek, de már két hónapja itt ragadtak. Körbenézek, és megértem miért.

A fehér homokos tengerpartot egyik oldalról a kék tenger, másik oldalról helyenként több száz méteres áthajló sziklaormok szegélyezik, melyekről cseppkövek folynak le. A forró, párás időben és a sós szélben úgy olvadnak a sziklák itt, mint a fagylalt.

A kilencvenes évek elején, amikor a Thaiföld még nem volt a tömegturizmus célpontja, csak a hátizsákos utazók, hippik és egyéb freakek számára volt vonzó úticél; megérkeztek az első mászók. Beleszerettek a helybe, és elkezdték kiépíteni az áthajló, kegyetlen sportutakat. Még az ezredforduló előtt Ton Sai és Railey Beach sziklái, több száz kiépített úttal felkerültek a világ sziklamászó térképére.

De a mászást itt igazából a tenger mellett a hely atmoszférája teszi azt igazán csábítóvá. Apró, olcsó bungalók a dzsungelben, tengerparti bárok teraszán fonott gyékényekről nézhetjük a tengert, vagy a lámpák fényénél projektáló mászókat, akik a délutáni hőség helyett este próbálkoznak.
Ha sikerül egy nehéz út, a Freedom bárban a már alkoholizáló mászók elismerően fütyülnek, tapsolnak. Közben mások a pálmafák között kifeszített slackline-okon gyakorolnak. Mr. Chang neonszínű büféjében pedig pszichedelikus kalandok várják a romlottabbakat. Fujj!!!

A legközelebbi sörforrás közel van...

Ton Sai-on gyakorlatilag 6c-től felfelé kezdődnek az utak. Elvétve találni pár 6a+ és 6b-s utat, de a legtöbb számozás hetessel kezdődik. De nem kell annyira megijedni, ez a számozási rendszer nagyjából annyira van túlszámozva, mint a Rókahegyen. Mindazonáltal az utak mindegyike áthajlik, azonban a karsztos oldások miatt óriási zsebekben és üregekben biztos fogásokon lehet haladni a könnyebb (6b, 6c) nehézségekben. Akik ennél könnyebbet másznának, azok fél órás séta (,vagy úszás) után Railey Beach keleti részén apály idején találhatnak könnyebb (5a-6b) tengerparti mászókákat. Nagyon fontos utánézni a kallerben, hogy mikor cserélték a nitteket utoljára, mert a könnyebb mászókák egy része még acél és aluminium nittekkel készült, ami sós levegő hatására pár év alatt elrohad. A helyi útépítők rájöttek, hogy csak és kizárólag a ragasztott titánium U-pántokkal  tudnak itt hosszú távon is biztonságos utakat kiépíteni. (Nem bánnám, ha átugranának Stogajra is megosztani a tudást...) A stand általában négy pontos, kötélgyűrűvel és karikával van összegezve, át kell szerelni az út tetején, jól jön egy para-heveder.

Karsztos

Amire oda kell még figyelni az, az apály-dagály, illetve természetesen a fal fekvése, mert árnyék nélkül egy kötélhossz alatt kb. fél litert izzadsz. Objektív veszélyek közé tartoznak a langúrmajmok, akik nem elég, hogy sokkal jobban másznak mindenkinél, de merő viccből előszeretetttel vizelnek a mászókra és biztosítóemberekre. A rézuszmakákók pedig amíg mászol, kilopják a kajádat, az üdítődet a táskádból, és délutánonként csoportosan garázdálkodnak. (Mivel támadtak meg már majmok korábban, ezért a kezem ügyében volt egy hosszú expressz, amivel odacsaphatok.)

A hely másik fő vonzereje, hogy megfelelő dagály esetén itt szinte minden nehézségben lehet deep water solo-zni. A helyi mászóiskolák szerveznek DWS túrákat. Sajnos ottlétünk alatt nem volt megfelelő a vízállás...

Ton Sai nagy egy igazi menedék a civilizációból egy másik világba. A helyi filozófia a Peace, Love & Rock climbing, vagy esetleg a Sex, Drugs és Rock and roll Climbing jelszavak alatt teljesedik be. Remélem, egy nap vissza tudok majd térni ide, és még ugyanez az idilli állapot fog fogadni. Sajnos ugyanis a "fejlődés" itt is elkezdődött. Railey keleti része már részben egy ötcsillagos resort-tá változott. Az erdőt kivágták, helyére egy nagy szállodakomplexumot húztak fel, apró betenfolyosókon kell átvágni, hogy megközelíthesd a tengerparti mászóutak beszállását. Nem elég, hogy teljesen tájidegen a bungalókkal ellentétben, de az ide érkezők a tömegturizmussal járó esztelen túlfogyasztás miatt jelentős környezeti terhelést jelentenek azokhoz a mászókhoz képest, akik kevés víz, palacsinta, sör és marihuána fogyasztásával is beérik.

Ha sokat nem is tehetünk, de legalább saját fogyasztói döntéseinkkel próbáljuk meg támogatni ezeket az autentikus helyeket, a környezetet és tájat romboló tömegturisztikai opciókkal szemben.

Megközelítés: Bangkokból Suratthani-ig vonattal, onnan Krabi Town-ig busszal, majd Ao Nang kikötőig taxizva lehet felszállni egy long tail boat-ra. Utazási irodák  pedig szerveznek közvetlen buszjáratokat Bangkokból Ao Nangba (14 óra).

Mászás: kedvcsináló fényképes topók Ton Sai-ról és Railey-ről.

Árak az utószezonban (május-november):
Kétfős bungaló fürdővel (áram csak este van)1700 Ft
Teljes mászófelszerelés és kötél bérlése egy napra két főre kalauzzal 9000 Ft
Deep water solo kiruccanás hajóval kb 3500 Ft fejenként.
Óriáspalacsinta: 250 Ft
Thai csirkés, zöldséges sült-tészta: 400 Ft
1 üveg (6dl) sör: 750 Ft (ez az egy problémás)