The Rock Warrior's Way 4.: Odaadás

Bár társadalmunk nagyra értékeli a teljesítményt, viszont kevésbé forszírozza az erőfeszítéseket, melyek ezeknek az eléréséhez vezetnek. "Keress egy nap akár 600 eurót" , "fogyj le 10 nap alatt erőfeszítés nélkül" és hasonló címsorok vesznek körbe minket. És valóban, megvesszük a lottót, megvesszük a csokis fogyasztó shake-et. Talán az emberek ösztönösen lusták, és ma pont ezért sokan el akarják hitetni velünk, hogy komoly erőfeszítés nélkül elérhetünk bármit is. És valóban a fejlett világban sokan úgy növünk fel, hogy elvárjuk a társadalomtól, hogy mindenben segítséget nyújtson számunkra, úgy érezzük, nekünk ezek a dolgok járnak, biztosra veszünk egy csomó mindent.

A lényeg az, hogy egy követelő beállítódás jellemző a társadalmunkra. A fogyasztói társadalom üzenetei erre még egy lapáttal rátesznek erre, azt sugallva, hogy a boldogságunk a még nem birtokolt javak megszerzésével teljesebb lesz.

Ezzel megegyezően a mászásban is megjelenik ez a vonal. Jobban menne a mászás ha, több szabadidőm, lelkesebb mászótársam, nagyobb peremerőm, ésatöbbi-ésatöbbim lenne.

Ezzel a beállítódással úgy érezzük jogunk van a jó eredményekhez és a boldogsághoz. Ha szorgalmasan dolgozunk ,jár nekünk a kocsi a és a 6c redpoint. De nem... Valójában nem létezik a boldogsághoz valójog, a szorgalmas munkával eredmények eléréséhez való jog sem.

A tanuláshoz és a fejlődéshez való potenciál azonban bennünk van. Hogy ezekből profitáljunk, természetesen odaadóan kell erőfeszítéseket tennünk. Minél többet adunk, annál többetfogunk visszakapni, és ez teljesen független az adott helyzet kimenetelétől, vagyis a konkrét eredménytől. Ami boldoggá tesz, az odaadás és a tanulás. A Harcosok útjának Odaadás moduljának ez a lényege.

Egészen egyszerűen és pátosz nélkül fogalmazva: A dolgok amire vágyunk, de nem állnak rendelkezésre nem fognak segíteni a kihívás megoldásában. Ahelyett, hogy sajnálkozunk, hogy mink nincs, mely csak elszívja a fókuszt, örülhetünk annak amink van. Ez ad erőt.

Elvárások

Fontos, hogy önbizalommal kezdjük el a mászást, de az is, hogy ne legyünk elbizakodottak. Túl alacsony és túl magas elvárások magunk irányába sem vezetnek előre. A legfontosabb itt is, hogy ne egy konkrét kimenetel (sikerült-e a redpoint, megvolt-e a csúcs?) ,hanem a tanulás, és az erőfeszítés irányába legyenek elvárásaink magunk felé. (Hogy elkerülhessük az első fejezetben már említett teljesítménycsapdát.

A határaidhoz közli utak biztosítják a legjobb lehetőséget a tanulásra, de ha eredmény és teljesítmény alapú a gondolkodásod, akkor ezek jelenthetik a frusztrációt is. A frusztráció pedig gyorsan elszívja a motivációt... Motiváció nélkül, pedig az elhivatottság csökken. Ha pedig az elhivatottság csökken, nem fogsz 100%-on működni. Ez egy ördögi kör...

Vagy például, ha nem sikerül egy út kimászását megismételni, és frusztrálttá válunk. Azt akarjuk, hogy az út lejöjjön a mi szintünkre, hisz egyszer már sikerült. És elkezdjük sajnálni, vagy felidegesíteni magunkat ahelyett, hogy az útban rejlő kihívást újra átélnénk. A dolgok nem jönnek maguktól, újból bele kell adnod a maximumot! Mit tudsz tenni, hogy sikerüljön elérned a 100%-os erőfeszítést?

A lehetőségben és a meglévő pozitív képességekben való gondolkodás az ami segít, hogy egy odaadó attitűdöt alakíthass ki.  

Gyakorlatok

Mászópárok 1.

Bizonyára közületek is többen vannak, akik a párjukkal másznak. Kifejezetten érdekes helyzet ez, de közben pedig talán egészen triviális is. Hisz egy emberrel kötötted össze az életed, csak ebben a helyzetben ez az állítás a szó szoros értelmében igaz. Persze vannak mások, akik elvből nem másznak együtt a barátjukkal/barátnőjükkel. Illetve látni olyan főleg kezdő mászópárokat, akik kifejezetten ingerlik, idegesítik egymást mászás közben. (Talán az utóbbiak lesznek azok, akik a sok vita és veszekedés után később elvből nem másznak együtt a párjukkal.)

Egy biztos: a sziklán, vagy mászás közben a szerepek, játszmák melyeket a párok egymással szemben a mindennapi életben játszanak, felerősödnek, és akár hirtelen tudatosulnak. Apró beszólások, amikre egyébként oda se figyelnénk, annyira megszokottak, ilyen helyzetekben erős negatív hatással lehetnek a közös teljesítményünkre.  És máris kezdődik a hiszti és összeveszés a falban (olyanról is hallottunk már, hogy egy az útban benthagyott köztes majdnem szakításig fajuló vitát szült).

Nagyon érdemes tehát odafigyelnünk saját reakcióinkra, ingerült, türelmetlen kijelentéseinkre. Egyrészt azért mert lerontja a közös mászóteljesítményt, és megmérgezi az együtt eltöltött időt és frusztrációt okoz.

Másrészt viszont azért érdemes odafigyelni saját viselkedésünkre, mert nem mindegy, hogy a saját magunk által megélt stresszt milyen formában hárítjuk el. Gyakran történik ez a másik kárára. Elhárító mechanizmusok, mint hogy másoknak tulajdonítunk egy kudarcos helyzetet, melyeket igazából magunknak köszönhetünk (a biztosítóemberem miatt nem sikerült a kunszt, túl laza/feszes volt a kötél). Másik eset lehet ha az úttal kapcolatos saját félelmünket tévesen gyengébb mászótársunkra vetítjük (ááá ez a szakasz túl nehéz lesz neki, szar lesz ezen túljutnunk)

Ha ezeket félelmeket és frusztrációkat nem a mászótársunk irányába toljuk, hanem felismerjük, hogy valójában önmagunkban gyökereznek, hirtelen egy negatív külső faktorból, melyekről azt hisszük, hogy nincs rájuk befolyásunk, egy belső és kihívássá válnak, melyről már tudjuk, hogy önmagunk legyőzésével, meghaladásával tudjuk befolyásolni.

Röviden tehát: ha egy belső hiányosságunkat másra, külső tényezőkre fogjuk, a probléma kikerül az általunk megoldhatónak vélt körből - nincs kontrollunk felette.
Míg ha elfogadjuk és felismerjük, hogy a mi gyengeségünk tudatosan tudunk kűzdeni ellene, és a mi kontrollunk alá tartozik.

A mászás tehát a kapcsolati erőpróbán túl nagyon jó módja az önismeret és énhatékonyság fejlesztésének is, ha kellőképp odafigyelünk mi játszódik le bennünk.

A legtöbb elakadásnál és platónál érdemes önvizsgálatot tartani ezekről a dolgokról. A kihívást, félelmeinket el nem fogadni és külső tényezőket okolni helyette olyan, mintha mászás közben levennéd és ledobnád a fél cipődet, azaz elveszíted a legfontosabb eszközödet, ami segíthet megoldani a helyzetet.
 
Nálatok előfordult már hasonló helyzet? Volt már, hogy vitába kerültetek a mászótársatokkal? Egyáltalán hajlandóak vagytok-e a párotokkal mászni? A következő bejegyzésben pár konkrét tanácsot írok le, amivel a feszkót meg tudjátok előzni.

Sziklamászás, sportpszichológia és személyiségfejlődés -- The Rock Warrior's Ways

Már régóta kerestem olyan átfogó írást, ami a sziklamászás pszichológiájával foglalkozik. Nem is sejtettem, hogy amikor kezembe veszem a "The Rock Warrior's Way"-t, sokkal többet kapok, mint egy mentális technikákat a mászás szolgálatába állító gyakorlati kézikönyvet... Arno Ilgner műve, ahogy a címe is jelzi, egy utat kínál, mely a helyes önismeret alapjain keresztül indít el a sziklán, és vezet kunsztokon és kitett, nehezen biztosítható szakaszokon át egy teljesebb, egészebb személyiség felé.

Aki érezte már úgy, hogy a mászás változtatott már az élet dolgaihoz és önmagához való hozzáállásán, és egyfajta meditációnak tekinti ezt a sportot, vagy épp ellenkezőleg: pszichés gátakkal ,félelemmel ,vagy frusztrációval küzd a mászás közben, annak csak ajánlani tudom. Mindegy, hogy 5c-t, vagy 7b-t tudunk-e előre mászni, a belső dilemmáink, melyek hátráltatnak minket, ugyanazok...

Igyekszem a könyvet kivonatos formában a következő hónapokban feldolgozni és itt a blogban közzétenni. Persze mindenkinek ajánlom, hogy eredeti kiadást is szerezze be és olvassa el. A szerző szemléletes és meggyőző módon világít rá gyakori hibákra, mint a mászó negatív önszuggesztiói, a felelősség kívülre helyezése, körülmények okolása és egyéb önsorsrontó mechanizmusok.

Kétségtelenül ez a legjobb sportpszichológiai témájú könyv, amit valaha a kezembe vettem. Jó olvasást, de még inkább erőt és kitartást, hogy ezt az utat járhasd!

Pszichés tréning és mentális átállás

Petra Müssig tréner írása a mentális edzésről, és a sikerélmény fontosságáról.

Nem sokkal ezelőtt a boulder teremben egy fiatal srácot figyeltem.
Eltökélten megközelített egy nehéz utakkal tűzdelt falat. Az első akadályt jól vette. A másodiknál egy apró hibát vétett. Figyeltem, ahogy kívül és belül is felspannolja magát, hogy még keményebben nekiveselkedhessen. A következő alkalommal már egészen rosszul ment neki. A srác elkezdett magában fortyogni. A nyakán egyre jobban kidagadtak az inak. Makacsul újra próbálta, de megint csak a második fogásig jutott. Magát  felidegesítve, elkeseredetten toporzékolt, majd duzzogva vonult félre. Negyed óra múlva már sehol nem találtam, frusztréáltan visszavonulót fújt.

Nem megy...

Még "keményebben" megpróbálni egyike a lehetséges, de haszontalan stratégiáknak, ami csak frusztrációt és stresszt szül. Pont annyira haszontalanok mint azok a kijelentések és gondolatok hogy, "mások a hibásak, mint az időjárás, az út építője, a zaj." A stresszel és félelemmel járó helyzetekben pedig olyan gondolatok nehezítik meg életünket, mint a "ez már gyerekkoromban sem ment!", vagy "nem vagyok fejben ennyire jó" és a "minek próbáljam, ami úgy sem megy?".

A gondolatokból születnek az érzelmek és fordítva...

A teljesítőképességünk, a megelégedettségünk és a sportban megélt örömünk több különböző tényezőtől függ. Természetesen alapvetően fittségségünktől is, de mindenek előtt a mentális állapotunktól, a gondolatainktól, az attitűdünktől, és saját magunkról alkotott képtől függ. Nem mindegy tehát, hogy magunkat, vagy a körülményeket okoljuk, ahelyett, hogy nyugodtan, ellazulva és objektíven tudnánk a helyzeteket kezelni. És itt nem az úgynevezett "pozitív gondolkodásra" gondolok. Attól, hogy magamnak szépen hangzó mondatocskákat mondogatok, nem sok minden változik. Legrosszabb esetben csak a saját csalódottságomat erősítem fel, hogy csak magamat próbálom átverni.

A stressznek, frusztrációnak és a félelemnek minden esetben okai vannak, amik csak ritkán tisztán pszichések. Aznapi állapotunkban, általános kondíciónk, fáradtság és kimerültség, bemelegítés, vagy külső behatások, mint a munkahely stressz, vagy a bizalom a biztosítóemberünkben mind szerepet játszanak. Mégis  a mentális tényezők, mint a beállítódásunk, belső állapotunk, gondolataink kihatással vannak a teljesítőképességünkre. Leegyszerűsítve: a gondolataink érzéseket szülnek, azok pedig testünkre és teljesítőképességünkre és technikánkra vannak kihatással.

Ha például azon mérgelődünk, hogy a mászóterem megint teljesen tele van , vagy, hogy nem akar összejönni az a hülye mozdulat, az izomzatunk feszült állapotba kerül. Minél inkább megfeszülnek az izmaink, annál rosszabb lesz a mozgáskoordinációnk. A düh és a mérgelődés valójában így rontják le a reakciókészségünket, a technikánkat, a mozgásunkat. És az amire korábban utaltunk: "Az a hülye mozdulat nem megy", vagy "ha megint annyian lesznek ,hagyom az egészet a francba" valójában így hat ránk.

Hasonlóképp működnek a a bizonytalanság és a félelem pillanatai a mászásnál.  A félelem szervezetünk normális reakciója olyan dolgokra, melyek fenyegetőnek tűnnek. Ehhez nem is szükséges az utolsó expresszünk fölé egy méterrel se másznunk, elég egy olyan helyzetet magunk elé képzelnünk, mely a testünkből vészreakciót vált ki. Minden fenyegetőként kategorizált jelenségre megváltozott észleléssel, légzésütemmel és izomfeszüléssel reagál. Az így létrejövő oxigénhiány az itélő- és fizikia teljesítőképességünkre hat negatívan. A törzsi izmaink megfeszülésétől "védekező" testtartást veszünk fel, ami a kartávolságunk megváltozásához is vezet. Ilyenkor valóban rosszabbul mászunk...

A legfontosabb stratégiák

Az saját dolgunkat megnehezítő körülmények mellett, saját hangulatunkat pozitív irányba is megváltoztathatjuk Létezik jó pár startégia, amivel fejben erősíthetjük magunkat.

A mászás közben fellépő stresszes és frusztráló nehéz körülmények, kihívások lekűzdésére két stratégia bizonyolul kifejezetten hatásosnak.

A gondolatok "elfoglalása" és a magunkhoz való konstruktív hozzáállás.

• A gondoltok megszállásánál, vagy elfoglalásánál nem a kártékony és kevésbé hasznos gondolatokat próbáljuk elűzni magunktól, hanem ehelyett a mászásban segítségünkre lévő taktikai, vagy mászótechnikai folyamatokra gondolunk.

Ötletek a sportpszichológia tárházából

Ahelyett, hogy így gondolkodnánk: " Basszus, most jön az a rohadt nehéz rész!" gondoljunk inkább arra, hogy, "most jobb lábbal lépj át!", vagy, hogy "lélegezz!", esetleg koncentráljunk teljesen tudasoan a megfelelő lépés- és fogáskombinációkra. Ha az instrukciókra nem csak gondolunk, hanem magunkban, vagy akár halkan kimondjuk egy a sportpszichológia által szubverbális edzésnek nevezett sikeres technikát alkalmazzuk. Magunknak így rövid instrukciókat adva fejben és testben is pontosítva a következő mozdulatot.

• Az önmagunkhoz való konstruktív hozzáállás arról szól, hogy miként állunk önmagunkhoz és gondolunk magunkra. Bosszankodhatunk azon, hogy tele van az egész mászóterem. Kiborulunk azon, hogy nem sikerült az utat előre kimásznunk. Szapulhatjuk magunkat amiatt, hogy rosszabbul megy, mint másoknak. Kételkedünk magunkban, mert a kulcsrésznél megint gyáván feladtuk, és ostorozzuk magunkat, hogy legközelebb még keményebben kell próbálkoznunk. Másokra fogjuk a hibát. Ezáltal tovább hergeljük magunkat, és mindezzel, csak tovább rontunk a helyzeten.

Találjuk meg magunkkal is a megfelelő hangot

A mentális akadályok felismerése az első lépés. De hogyan tovább? Az alábbiakban konkrét tippek segítenek abban, hogy jobb mászóvá váljunk.

Azokban helyzetekben, amelyek nem úgy sikerülnek, mint a hogy szerettük volna, amelyekben csak idegesítjük magunkat, vagy elégedetlenek vagyunk magunkkal ,próbájuk magunkat külső szemlélőként megfigyelni. Ahogy egy igazán jó és tapasztalt edző a tanítványával foglalkozik. Észre fogjuk venni, hogy igen, ma a munka elég stresszes volt, és az ujjsérülésünk még nem gyógyult be még teljesen. Rájövünk, hogy ahhoz, hogy hosszútávon jobbá váljunk sok türelem és gyakorlás szükséges, és a nagyobb célokat csak kis lépéseken keresztül érhetjük el. Magunkkal szemben is toleránsan és barátságosan kell viselkednünk, és minden kis sikernek tudnunk kell örülni.

De figyelem! Itt nem az önbabusgatásról, kényeztetésről van szó! Egy bizonyos mértékű kihívásra mindig szükség van. A teljesítménymotiváció a belső kondíciónk fontos eleme, ami teljesítőképességünk alapja.

Vannak napok amikor amikor könnyen elérik az ideális teljesítőképességi állapotot, máskor ezzel ellentétben több nyugalomra és magunkkal szembeni elfogadásra van szükségünk.

És érdekes módon, minél derűsebben és türelmesebben állunk önmagunkhoz, annál kevesebb rossz napunk lesz. Ha egyre inkább képesek leszünk türelmet és toleranciát tanúsítanunk magunk irányába, a mászásból egyre több örömöt, önbizalmat szerezhetünk. De... egyből felmerülhet, hogy ha túl laza és megengedő vagyok önmagamhoz, hogy lehetek valaha is jobb? Jobbá válni gyakorlás, türelem és öröm hatására tudunk a könnyűből a nehézbe az egyszerűből az összetett helyzetekbe eljutni. A határainkat azokon a napokon tudjuk kitolni, amikor igazán fittek és ráhangolódottak vagyunk. egyesek azt gondolják, hogy minden egyes mászás alkalmával meg kell közelíteni a teljesítőképesség felső határát, ahhoz hogy jobbá váljanak. De nem minden nap "jó nap", amikor tökéletesen fittek, kipihentek és gondtalanok vagyunk ahhoz, hogy bizonyos kihívásokat kezelni tudjunk. Ha a kevésbé jó napjainkon is a a határainkat próbáljuk feszegetni, jó esélyünk van arra, hogy kudarcban legyen részünk. Agyunk pedig eltárolja ezeket az aznapi fittségünktől függő jól az előrelátható kudarcokat, és ezzel pedig belelovaljuk magunkat a kedvtelenség, frusztráció és önbizalomvesztés öngerjesztő mechanizmusába.

A jó beállítódás - konkrét tippek

Ahhoz, hogy jobban másszunk, használnunk kell a fejünket. ehhez hozzá tartozik, hogy rendesek vagyunk magunkhoz.

Ahhoz, hogy valóban jobban tudjunk mászni, hosszútávú perspektívára kell váltanunk, és magunkkal szemben több megértést kell tanúsítanunk és sok kis sikerélményről gondoskodni.  

Például amikor zsúfolt mászóterem miatt irritáltnak érezzük magunkat, "foglaljuk el a gondolatinkat", és irányítsuk a figyelmünket az "itt és most"-ra! Ha észrevesszük, hogy ma nem vagyunk teljesen fittek, akkor hagyjuk a kifejezetten nehéz utakat, és próbáljunk meg egyszerűbb utakat technikailag kifogástalanul, vagy nagyon szépen mászni. Stresszel a munkád? Akkor a mászást használd inkább a feltöltődésre, és ne további elvárásokkal magadat tovább stresszelni. Ha az oly régóta várt mászótúrán esik? Akkor emlékeztessük magunkat arra, hogy a regeneráció a jobbá válás egyik fontos eleme. Hogy jobbá váljunk rengeteg időre, türelemre,  gyakorlásra, tapasztalatra, nevetésre és jó tervezésre, valamint számos kis sikerélményre van szükségünk, ahogy azt a mászótársaink mindig is emlegették.


Konkrétan:


Elég az értékelésből:
Ez megint egy nagy szar volt! (Ne kritizáljuk magunkat!)


Helyette megfigyelés, értékelés nélkül:
Rendben, azt a fogást jobb kézzel fogtam meg, akkor most a ballal kell megpróbálnom. (saját edzőnkként ösztönözzük magunkat, adjunk tanácsot magunknak)

Petra Müssig, (szül. 1965) sportolóként és edzőként is kiterjedt tapasztalattal rendelkezik. Háromszoros snowboard bajnok, a München-Thalkirchen-i mászócentrumban rendszeresen tart a mászás pszichés oldaláról workshopokat. 

forrás: www.klettern.de