Mégis mi vonz bennünket a hegyre? Mit élünk ott át? Nehéz szavakba önteni azt a belső hajtóerőt, ami a tekintetünket a havas csúcsokra irányítja, hogy azután mágnesként húzzanak magukhoz. Miért vagyunk boldogok, ha elértük a csúcsot, mit is jelent számunkra ez? Miért érezzük, kicsit másnak magunkat, mint mielőtt felértünk volna? Mégis mi játszódik le bennünk?
Halálának 15-ik évfordulóján Viktor Frankl-re emlékezünk, aki filozófus-pszichiáterként és hegymászóként életével, munkásságával adott válaszokat ezekre a kérdésekre, ars poeticájában sokunk rejtett, belső motivációját öntötte szavakba. Az életfilozófiája, melyet mászásai és a hegyekben töltött idő alakítottak, később az általa kifejlesztett logoterápiában köszön vissza, mely az ember szabadságát, és saját élete iránti felelősség érzését erősíti.
A hegy - az élet tanítómestere...
Viktor Frankl, filozófusként, pszichológusként és hegymászóként elsőként válaszolta meg, hogy mik lehetnek az ember indítékai a hegymászásban. Frankl nem azért mászott, mert a hegy egyszerűen csak "Ott van", mint ahogy George Mallory válaszolt, amikor megkérdezték tőle, miért akarja megmászni az Everestet, vagy ,hogy "meghaladhassa a szükségtelent" (Lionel Terry), számára a hegy az élet tanítómestere volt. A hegymászás emberi, az életnek értelmet adó pontjait foglalta szavakba, és ezeket párhuzamba állította az élet céljaival. Jobban mondva, a hegymászásról alkotott gondolatait mindig a boldog és sikeres élettel állította párhuzamba. Életünkben az általunk kitűzött célok elérése (pl. a csúcs megmászása) boldogságérzetet keltenek. Ez vált logoterápiájának alapjává: Találj ki egy célt, küzdj meg érte, érd el, és új ember leszel. Frankl, aki az élet értelmével sokat foglalkozott élete nehéz és kilátástalan helyzeteiben (éveket élt túl az éhező theresienstadti gettóban, és élve szabadult Auschwitzból, ahol családját elpusztították) mindig a kihívás jelentőségéről írt. Aki vállalja a kihívást, életútjának célt és értelmet ad. A csúcsra, vagy épp egy útra tekintve, jól definiált célt állítunk magunk elé. Egy ilyen cél orientál, megnyitja az elmét, és energiákat szabadít fel. De Frankl szerint a a teljes, értelmes és boldog élet másik előfeltétele a konkrét célok elérése mellett a félelem legyőzése.
A szellem ereje a félelem felett
A kérdésre, hogy miért kezdett el mászni, Frankl azt válaszolta: "Féltem tőle." De hát bele kellett volna törődnöm? Nem tudok-e vajon erősebb lenni, mint a félelmeim? Mikor mászás előtt a félelem kezdett hatalmába keríteni, mindig azt kérdeztem magamtól, hogy ki is az erősebb? Én, vagy ez a kis rohadék bennem? Tudtam, hogy le tudom győzni. Tudja van valami az emberekben... A szellem ereje a félelmek és a lélek gyengesége felett.
Amint a hegymászásban, úgy az életben is fontos a szellem ellenállása és ereje a félelmek felett. Ez ad lehetőséget az ember képességeinek kitágítására. A mászásban pont ezt a szellemet erősítő gyakorlatot ismerte fel, amellyel a mindennapi élet félelmeit is le lehet győzni, vagy kontrollálni őket. Természetesen a pszichiáter számára a hegymászás sosem szólt versenyről, másokkal való rivalizálásról, hanem a saját magunkról szóló küzdelemről.
A hegy - az élet tanítómestere...
Viktor Frankl, filozófusként, pszichológusként és hegymászóként elsőként válaszolta meg, hogy mik lehetnek az ember indítékai a hegymászásban. Frankl nem azért mászott, mert a hegy egyszerűen csak "Ott van", mint ahogy George Mallory válaszolt, amikor megkérdezték tőle, miért akarja megmászni az Everestet, vagy ,hogy "meghaladhassa a szükségtelent" (Lionel Terry), számára a hegy az élet tanítómestere volt. A hegymászás emberi, az életnek értelmet adó pontjait foglalta szavakba, és ezeket párhuzamba állította az élet céljaival. Jobban mondva, a hegymászásról alkotott gondolatait mindig a boldog és sikeres élettel állította párhuzamba. Életünkben az általunk kitűzött célok elérése (pl. a csúcs megmászása) boldogságérzetet keltenek. Ez vált logoterápiájának alapjává: Találj ki egy célt, küzdj meg érte, érd el, és új ember leszel. Frankl, aki az élet értelmével sokat foglalkozott élete nehéz és kilátástalan helyzeteiben (éveket élt túl az éhező theresienstadti gettóban, és élve szabadult Auschwitzból, ahol családját elpusztították) mindig a kihívás jelentőségéről írt. Aki vállalja a kihívást, életútjának célt és értelmet ad. A csúcsra, vagy épp egy útra tekintve, jól definiált célt állítunk magunk elé. Egy ilyen cél orientál, megnyitja az elmét, és energiákat szabadít fel. De Frankl szerint a a teljes, értelmes és boldog élet másik előfeltétele a konkrét célok elérése mellett a félelem legyőzése.
A szellem ereje a félelem felett
A kérdésre, hogy miért kezdett el mászni, Frankl azt válaszolta: "Féltem tőle." De hát bele kellett volna törődnöm? Nem tudok-e vajon erősebb lenni, mint a félelmeim? Mikor mászás előtt a félelem kezdett hatalmába keríteni, mindig azt kérdeztem magamtól, hogy ki is az erősebb? Én, vagy ez a kis rohadék bennem? Tudtam, hogy le tudom győzni. Tudja van valami az emberekben... A szellem ereje a félelmek és a lélek gyengesége felett.
Amint a hegymászásban, úgy az életben is fontos a szellem ellenállása és ereje a félelmek felett. Ez ad lehetőséget az ember képességeinek kitágítására. A mászásban pont ezt a szellemet erősítő gyakorlatot ismerte fel, amellyel a mindennapi élet félelmeit is le lehet győzni, vagy kontrollálni őket. Természetesen a pszichiáter számára a hegymászás sosem szólt versenyről, másokkal való rivalizálásról, hanem a saját magunkról szóló küzdelemről.
Filozófiája és módszereinek lényege ez volt: Helyezkedj szembe félelmeiddel, mondj igent az életre, bármitől is szenvedsz épp és a problémákat úgy szemléld, mint az élet kihívását, hogy a nagy egészhez valamit te is hozzá tudj tenni. Minden benned van, hogy megváltoztasd a helyzeted és önmagad. Frankl doktor a tériszonyának az utolsó pofont akkor adta, amikor 70 évesen megszerezte a repülési engedélyét.
A Rax, az élethegy.
"A Rax mindig is lenyűgözött. A fennsík az egyetlen hely az életben, ahol igazán el tudok mélyülni." A szemlélődés terepe, ahonnan a gondolatait, inspirációját merítette, és fontos döntéseit is itt hozta meg. Ugyanakkor a Preinerwandon, ami a kedvenc mászóhelye volt, nem a szemlélődő, hanem cselekvő, aktív emberként viselkedett, egy egészen másik tudatállapotban, egészen más környezetben.
A hegyek, mint az "aszkézis szekuláris szigetei"
Egy az OEAV 1988-as jubileumi rendezvényén a fogyasztói társadalom által kielégített szükségletekről, és az ebből a jólétből fakadó céltalanságról beszélt. Az embereknek ma nem kell már megküzdeniük a betevő falatért, kényelem veszi körbe őket. Minden birtokukban áll, ami a kényelmes élethez kell, csak ebben a helyzetben, amikor nem kell törekedni semmire, pont az ember életcéljai vesznek el. Ideálok, célok felé törekvés nélkül az ember képtelen boldogan élni. Ezekért viszont küzdeni kell, hogy elérhessük őket. Frankl úgy látta, ez a küzdeni akarás, és a kapcsolódó frusztrációtűrés és türelem lassan kiveszik az emberekből.
Megoldás ebből az állapotból, ha az alapvető szükségleteiben kielégített ember önmagának szándékosan tűz ki célokat, ezáltal magasabb szintű szükségleteket generál. Ezeknek a szükségleteknek a kielégítése és elérése érdekében más dolgokról pedig lemond. A jóléti társadalom közepén így hozza létre az egyén a saját céljait, melyek lemondással járnak, de értelmet adnak az életnek. Itt látta Viktor Frankl a sportok és különösen az alpinizmus szerepét életünkben.
Megoldás ebből az állapotból, ha az alapvető szükségleteiben kielégített ember önmagának szándékosan tűz ki célokat, ezáltal magasabb szintű szükségleteket generál. Ezeknek a szükségleteknek a kielégítése és elérése érdekében más dolgokról pedig lemond. A jóléti társadalom közepén így hozza létre az egyén a saját céljait, melyek lemondással járnak, de értelmet adnak az életnek. Itt látta Viktor Frankl a sportok és különösen az alpinizmus szerepét életünkben.
Ha érdekel, hogy hogy tudnál a mászásban fejben erősödni, félelmeket miképp lehet legyőzni, olvass bele a Rock Warrior's Way jegyzetekbe :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése