Minden cselekvésnél elérkezik az igazság pillanata, amikor a felkészülési időnek vége, de a cselekvés még nem kezdődött el. Nem mindegy, hogy milyen tudatállapotban kezdjük el a folyamatot. A gravitációs sportokkal ellentétben, mint az extrém síelés, vagy a vadvízi kajakozás, a mászásban rengeteg ilyen pont van, hisz a sodrással, vagy a 65'-os lejtővel ellentétben a mászó, meg-megállhat, elbizonytalanodhat a folyamat közben, újratervezhet.
A szikla olyan statikus közeg, mely az időzítéssel és a választásainkkal kapcsolatos összes felelősséget a mi nyakunkba helyezi. Rengeteg időt és energiát vesztegethetünk el bizonytalan, nem átgondolt választásokkal.
A komfortzóna kockázata
Az emberek általában, de a mászók is alapvetően a biztonságot és stresszmentes helyzeteket keresik. Néha nehezen szakadunk el a zsebes pihenő fogástól, vagy mászunk túl a biztonságot jelentő nitten. Fontos tehát, hogy megerősítsük magunkat az elhatározásunkban, hogy valóban vállaljuk és vállalni akarjuk a kockázatot.
Paradox módon a hosszú távon a a kockázatvállalás növeli a komfort és biztonságérzetet. Azzal, hogy szép lassan hozzászokunk és mestereivé válunk a korábban félelmetes helyzetek megoldásának, megtanulunk egyes helyzetekkel megküzdeni. Egészen röviden összefoglalva ezt az egész könyvet, amit már hónapok óta fordítok, minden pszichés fejlődés alapja a komfortzóna tudatos és szándékos elhagyása, pont.
Az esés tanulmányozása
Az eséstől való félelemnek nem csak a sérülés esélye az oka (hasznos félelem), de dinamikus természete és a kontroll elvesztésének érzete miatt a fantom félelem egyik fő forrása. Ezért érdemes kicsit részletesebben foglalkozni vele a döntések meghozatalakor. Egy nehéz részbe való belemászás előtt a döntési opciókat le kell egyszerűsíteni egyszerű igen/nem döntési opciókra. Hajlandóak vagyunk-e vállalni az adott helyzet lehetséges eséséért a kockázatot vagy sem? Bárhogy is döntünk, a lényeg, hogy teljes szívvel higgyünk a döntésünkben, vállaljuk a felelősséget érte.
Amikor úgy ítéljük meg, hogy komoly sérülésveszélye eséskor nem áll fent, csupán fantom, azaz nem adaptív félelmet érzünk. A Választások modul lényege, hogy megtanuljunk hinni a döntéseinkben és felelősséget vállalni értük. Ezzel az erős elhatározásban rejlő hittel pedig elsorvasztani az ismeretlentől való fantomfélelmünket.
Nem az a lényeg, hogy kiszorítsuk az esés fogalmát és lehetőségét a tudatunkból (ez túlon-túl veszélyes lenne), hanem ,hogy vállaljuk érte a vele járó kockázatot és felelősséget.
De hogy fogadjuk el? A helyzet az, hogy az esés a mászás velejárója. A modern felszerelések és a jól elhelyezett és rendszeresen ellenőrzött és cserélt biztosítási pontok, lehetőséget biztosítanak, hogy a határainkat feszegessük, a sérülés veszélye nélkül. De a veszélyesebb esések felett is nagyobb kontrollt szerezhetünk, ha biztonságos körülmények között gyakorlunk. A szerző ajánlása alapján minden edzés bemelegítésébe érdemes beépíteni valamennyi eséstréninget. Ezzel csökken az eséstől való fantomfélelem, és az így felszabaduló energiákat pozitív irányba fordíthatók.
Elköteleződés, de mihez?
Minden egyes kötélhosszban több döntést kell meghoznunk. A felvállalása után pedig két lehetőség van, vagy átmászod ,vagy kiesel belőle. (Ugye milyen egyszerű? :) Ahhoz, hogy vállalhasd a felelősséget mindkét lehetőséget maximálisan el kell tudnod fogadni. (Ha nem tudod elfogadni, akkor inkább ne vállald). Ha ez megvan, ezzel a döntéssel vágj bele az útba. A lényeg, hogy a döntésed sziklaszilárd legyen, az elhatározás után ne áramoljanak már be kétségek a tudatodba. Ez az állapot olyan tudatállapotba helyez, mely optimális kombinációja az intuíciónak, fizikai erőfeszítésnek, és a tudatos felvállalása a nehézségeknek. A döntés melyben hiszel, megnyugtatja a tudatos elmédet, és az így nyugodtan engedi át az irányítást már a mászóösztönödnek :)
A komfortzónán kívül
Engedj időt magadnak, hogy végiggondold a helyzetet, de amikor elkezded a cselekvést, ne gondolkozz többé :), válj eggyé a cselekvéssel. Az előző fejezetekben, (Tudatossá válás, Apró részletek, A felelősség felvállalása és az Odaadás) lényegében a mentális kapacitásunk kitágításáról és a kockázat felméréséről szólt. Ha jól felkészültünk, tudjuk mire készülünk, mi áll előttünk, minden energiát mozgósítottunk. Ennél már csak egyféleképp szabadíthatunk fel még több energiát: ha belekezdünk a folyamatba, belépünk az ismeretlenbe, ki a komfortzónánkból.
Hajlíthatatlan akarat
Castaneda könyveiben a sámán Don Juan a döntés pillanatát a szándék kapuján való belépésnek hívja. A hajlíthatatlan akarat, melyet a racionális döntésünkkel támogattunk meg a döntési fázisba vezet minket a komfortzónánkon kívülre. A fogások és lépések pontos sorrendje változhat az elképzelthez képest, de a mászás közben az akarat, hogy az úton járj, nem változik meg már, mert teljes szívedből elhatároztad magad. Határold el a fázisokat. Érezd meg a pontot, ami a hirtelen átmenetet képezi a felkészülés, és a cselekvés között. Ezt a pontot minden idegszáladdal érezd. Érezd, hogy indulsz, hogy az úton vagy... itt a tudatos elméd átadja a helyét a belső folyamatoknak, az áramlásnak :)
Gyakorlatok, eséstréning
A szikla olyan statikus közeg, mely az időzítéssel és a választásainkkal kapcsolatos összes felelősséget a mi nyakunkba helyezi. Rengeteg időt és energiát vesztegethetünk el bizonytalan, nem átgondolt választásokkal.
A komfortzóna kockázata
Az emberek általában, de a mászók is alapvetően a biztonságot és stresszmentes helyzeteket keresik. Néha nehezen szakadunk el a zsebes pihenő fogástól, vagy mászunk túl a biztonságot jelentő nitten. Fontos tehát, hogy megerősítsük magunkat az elhatározásunkban, hogy valóban vállaljuk és vállalni akarjuk a kockázatot.
Paradox módon a hosszú távon a a kockázatvállalás növeli a komfort és biztonságérzetet. Azzal, hogy szép lassan hozzászokunk és mestereivé válunk a korábban félelmetes helyzetek megoldásának, megtanulunk egyes helyzetekkel megküzdeni. Egészen röviden összefoglalva ezt az egész könyvet, amit már hónapok óta fordítok, minden pszichés fejlődés alapja a komfortzóna tudatos és szándékos elhagyása, pont.
Az esés tanulmányozása
Az eséstől való félelemnek nem csak a sérülés esélye az oka (hasznos félelem), de dinamikus természete és a kontroll elvesztésének érzete miatt a fantom félelem egyik fő forrása. Ezért érdemes kicsit részletesebben foglalkozni vele a döntések meghozatalakor. Egy nehéz részbe való belemászás előtt a döntési opciókat le kell egyszerűsíteni egyszerű igen/nem döntési opciókra. Hajlandóak vagyunk-e vállalni az adott helyzet lehetséges eséséért a kockázatot vagy sem? Bárhogy is döntünk, a lényeg, hogy teljes szívvel higgyünk a döntésünkben, vállaljuk a felelősséget érte.
Amikor úgy ítéljük meg, hogy komoly sérülésveszélye eséskor nem áll fent, csupán fantom, azaz nem adaptív félelmet érzünk. A Választások modul lényege, hogy megtanuljunk hinni a döntéseinkben és felelősséget vállalni értük. Ezzel az erős elhatározásban rejlő hittel pedig elsorvasztani az ismeretlentől való fantomfélelmünket.
Nem az a lényeg, hogy kiszorítsuk az esés fogalmát és lehetőségét a tudatunkból (ez túlon-túl veszélyes lenne), hanem ,hogy vállaljuk érte a vele járó kockázatot és felelősséget.
De hogy fogadjuk el? A helyzet az, hogy az esés a mászás velejárója. A modern felszerelések és a jól elhelyezett és rendszeresen ellenőrzött és cserélt biztosítási pontok, lehetőséget biztosítanak, hogy a határainkat feszegessük, a sérülés veszélye nélkül. De a veszélyesebb esések felett is nagyobb kontrollt szerezhetünk, ha biztonságos körülmények között gyakorlunk. A szerző ajánlása alapján minden edzés bemelegítésébe érdemes beépíteni valamennyi eséstréninget. Ezzel csökken az eséstől való fantomfélelem, és az így felszabaduló energiákat pozitív irányba fordíthatók.
Elköteleződés, de mihez?
Minden egyes kötélhosszban több döntést kell meghoznunk. A felvállalása után pedig két lehetőség van, vagy átmászod ,vagy kiesel belőle. (Ugye milyen egyszerű? :) Ahhoz, hogy vállalhasd a felelősséget mindkét lehetőséget maximálisan el kell tudnod fogadni. (Ha nem tudod elfogadni, akkor inkább ne vállald). Ha ez megvan, ezzel a döntéssel vágj bele az útba. A lényeg, hogy a döntésed sziklaszilárd legyen, az elhatározás után ne áramoljanak már be kétségek a tudatodba. Ez az állapot olyan tudatállapotba helyez, mely optimális kombinációja az intuíciónak, fizikai erőfeszítésnek, és a tudatos felvállalása a nehézségeknek. A döntés melyben hiszel, megnyugtatja a tudatos elmédet, és az így nyugodtan engedi át az irányítást már a mászóösztönödnek :)
A komfortzónán kívül
Engedj időt magadnak, hogy végiggondold a helyzetet, de amikor elkezded a cselekvést, ne gondolkozz többé :), válj eggyé a cselekvéssel. Az előző fejezetekben, (Tudatossá válás, Apró részletek, A felelősség felvállalása és az Odaadás) lényegében a mentális kapacitásunk kitágításáról és a kockázat felméréséről szólt. Ha jól felkészültünk, tudjuk mire készülünk, mi áll előttünk, minden energiát mozgósítottunk. Ennél már csak egyféleképp szabadíthatunk fel még több energiát: ha belekezdünk a folyamatba, belépünk az ismeretlenbe, ki a komfortzónánkból.
Hajlíthatatlan akarat
Castaneda könyveiben a sámán Don Juan a döntés pillanatát a szándék kapuján való belépésnek hívja. A hajlíthatatlan akarat, melyet a racionális döntésünkkel támogattunk meg a döntési fázisba vezet minket a komfortzónánkon kívülre. A fogások és lépések pontos sorrendje változhat az elképzelthez képest, de a mászás közben az akarat, hogy az úton járj, nem változik meg már, mert teljes szívedből elhatároztad magad. Határold el a fázisokat. Érezd meg a pontot, ami a hirtelen átmenetet képezi a felkészülés, és a cselekvés között. Ezt a pontot minden idegszáladdal érezd. Érezd, hogy indulsz, hogy az úton vagy... itt a tudatos elméd átadja a helyét a belső folyamatoknak, az áramlásnak :)
Gyakorlatok, eséstréning
