Grossvenediger sítúra a Kürsinger hütte felől

A Grossvenediger népszerű célpont a hazai kezdő mászók körében, mivel különösebb technikai nehézségeket nem tartogat ez a gleccsertúra, a csúcsot könnyű úton keresztül lehet meghódítani. Ugyanebből az okból kifolyólag a Venedigert mindenképp sível akartam megmászni, mivel tavasz elején, ha a hasadékokat elég hó fedi a gleccser fantasztikus freeride lesiklásra ad lehetőséget. Utunk során mégsem találkoztunk egy magyarral sem, pedig napsütést és stabil időjárást ígért az előrejelzést. Ennek az oka az lehetett, hogy nem a déli oldalról közelítettünk, mint azt a legtöbb magyar teszi, hanem Zoli (aki a Venediger össze másik útját bejárta már :) javaslatára az északi oldalról érkeztünk.

A túra Neukirchen falu végéből induló gleccservölgyből, a "Hoppfelboden"-nél (1080m) található parkolóból indul.  (Esetünkben ez az alsó parkoló volt, mert a felső parkolóhoz vezető műutat 3-4 nagy alaplavina sodorta el, mely 70-80 éves fákat tört ketté. Megdöbbentő látvány volt, én még nem láttam ekkora erejű hóomlásokat. Szerencsére az út kialakítása ezt az első szakaszt leszámítva nem lavinaveszélyes, mivel a Postalmtól széles teknő alakú völgyben folytatódik az Obersulzbachtal. Ezen az első szakaszon a Seebachalm teherfelvonójától induló szerpentint leszámítva lassan emelkedik csak az út. A Berndlalmot követő kisebb faházak is még csak 1550 méter magasan vannak. Nyáron eddig jön a Venedigertaxi, ami most 6-7 kilométerrel lejjebb volt kénytelen megállni.

A Poschalmtól fantasztikus látvány fogadja az embert. A Grosser Geiger sziklapiramisa uralja a gleccservölgyből elénk táruló panorámát. Innen továbbhaladva völgy végében elérjük a Kürsinger Hütte teherfelvonóját (1960 m). Itt a kényelmesebb túrázók a 4,5 euróért felvontathatják a hátizsákjukat. Én is így tettem, és nem bántam meg, mert a túra eddigi 1-es nehézségről 2-esre vált. Az Obersulzbach gleccser befagyott gleccsertaván áttraverzálva az Untersulzbach gleccsermoréna bal oldalán keresztül indul a téli lavinabiztoas út a Kürsingerhütte felé. Innen még jó pár kilométer több, mint 500 méter szint és a lélekölő tudat, hogy a hüttét csak egy nagy visszafordító kanyarral tudjuk elérni biztonságosan. És valóban míg felkapaszkodunk, minden domb mögött a hüttét vártuk. Mire elértük 16 kilométer és 1600 szint volt a lábunkban.

Másnap utunkat az Untersulzbach gleccseren folytattuk a csúcsra. Ehhez le kell csúszni kb. 200 métert a háztól.  A legnagyobb hasadékok is majdnem teljesen be voltak havazva, könnyen át lehetett kelni rajtuk tehát. A hó állaga tökéletes volt, csak közvetlenül a Scharte előtt változott meg, néhol kicsit firnesebb volt, máshol a szél fújta össze a porhavat. Itt a Scharte előtt a "legnehezebb a terep" körülbelül 30'-os emelkedőn kell felhaladni. A nyeregbe érve kinyílik előttünk a Hohe Tauern keleti és déli részének teljes panorámája, ezzel párhuzamosan a szél is élénkül. Innen a sínyomokat követve még 30-40 perc közvetlenül a csúcs alatt elhelyezkedő sídepóhoz értünk. A csúcs innen kb. 100 méterre helyezkedik el, a végén egy pár méter hosszú, keskenyebb gerincen áthaladva máris a csúcskeresztnél voltunk.

Rőzse, Zoli, én és János a csúcskeresztnél

A síalpinizmusban az az igazán klassz, hogy a csúcsélmény okozta eufória nem ér véget a lemászással, hanem  az igazi freeride élmény csak ekkor kezdődik. Bár már a lábaink fáradtak voltak, mégis nagy örömmel vágtunk bele a lesiklásba. Érdemes minél korábban meghódítani a csúcsot, a gleccseren, annál jobb a hó minősége. Mi egy kicsit későn indultunk lefelé, így a hó tetején már némi firnréteg képződött, mely igen combossá tette a Scharte után a lesiklást. Ennek ellenére hatalmas élmény volt. A hasadékokhoz közeledve a sínyomok összeszűkültek, ezeket követve nem lehetett eltéveszteni a hóhidakat. A gleccseren való lesiklás után újból az utálatos felfelé út a Kürsinger hüttéhez. A második napon a felmenet kb. 7 kilométer, a szint kb. 1400 méter,  a lecsúszást este a sörök folytatják.

A harmadik napon a lecsúszás maradt hátra, bár eredetileg levezetőnek a Keeskogel túrasí útját terveztük, de az akut fáradtság helyett az erősödő szélre fogtuk a megfutamodást. A parkolóba 16 kilométer lecsúszás után értünk, amiból 1-2 kilométeren hajtania kell az embernek magát, de a fókat a legelső 500 méteren kívül nem kell feltenni, egyszóval ideális túrasís lesiklás, egy két meredekebb (közvetlenül a hütte alatt), és egy-két laposabb résszel (gleccsertó és Berndlalm).


A túra technikai nehézsége: 2-es, gleccsertúra
Táv: 1. nap fel: 16 km  szint: 1600m
        2. nap fel 7,5 km. le 7,5 km szint: 1400 m
        3. nap le 16 km szint: 60 m

Stuhleck Rettenegabfahrt sítúra

A Stuhleck, vagy ahogy a legtöbben a rajta fekvő síterepet a közelben lévő település után nevezi, Semmering a magyar síelők körében az egyik legtöbbet látogatott síterep. Ennek egyik oka a magyar határhoz való közelsége. És tényleg rengeteg magyar, szlovák és cseh látogatja a terepet, nem beszélve a hétvégén Bécsből érkező tömegekre. Szombaton és vasárnaponként ezért óriási tömegekkel találhatjuk szembe magunkat a pályákon. Ha már eleged van a tömegből, vagy csak eluntad a 20 kilométer kék és könnyű piros pályát, és egy kis nyugalomra és/vagy freeridera vágysz, nem muszáj a pálya szélén, vagy a felvonók alatt vagánykodni, mert a hegy déli oldala szebb és élvezetesebb túrát kínál.

A másik indok amiért érdemes a Stuhlecket választani, az a lavinabiztos terep. Az enyhe lejtőkön nehezen indul meg a hó. Ha a szomszédos Raxon, vagy a Schneebergen már para síelni, akkor itt még mindig egészen nyugodtan belevághatsz.

Megközelítés:

Ha Bécs felől az A6-os autópályán érkezel, akkor a Semmering/Spital lehajtónál térsz le az autópályáról, mint ha a liftek felé mennél, de a Spitalban a Bar l'Amour nevű kupi előtt fordulj balra a Steinhaus felé. Innen tovább kell hajtani 12km-t egy hegyi úton egészen a Pfaffensattelig, majd további 7 km-t Rettenegg nevű kis településhez. Itt még egy kilométert mész egy 3 emeletes sárga színű vendégházig, ami egy kis híd bal oldalán található. A túra innen indul.

Vagyis a híd után egyből jobb oldalon található ösvénytől. Ezt egy kis sárga tábla is jelzi. Az út a patak mellett indul és egy mezőn megy keresztül, amíg az erdőszélhez nem ér. Itt a mező nyugati felén egy ösvény vezet a fenyőerdőben. 

Mikor kiérsz az erdőből, a terep emelkedni kezd, és egy alpesi rétre érsz, melyen egy tanyaépület áll. Itt keresztezel egy műutat és egyenesen felfelé tartasz az mezőn. Ezt a mezőt, ha nem sejtenénk a tehénszagból, hogy mezőgazdasági terület, azt gondolnánk, hogy egy igazi sípályára értünk. Széles, kb. 600 méter hosszú, és kellemes, kb. 10-20% lejtésű, ideális élménysízésre, ez már felfelé is látszik.

Az alpesi réten felkaptatva újra a nyugati, (bal-felső) oldalán az erdőbe vezető úton megint egy erdei ösvényre érünk. Innen egy fél óra alatt elérjük az erdőhatárt, majd onnan a hegy "gerincét". A széles platószerű gerincen végig a karókat követve további fél óra alatt elérhetjük a csúcskeresztet és az Alois Günther házat, ahol fantasztikusan nagy adagokat mérnek a főételekből. (Bár csak 14 vertikális és 200 méter távol van a felvonótól, szinte egy pályasíző se jön el idáig, mégis tele van a hely. 

Ha kipihentük a hatalmas bratwurstok elfogyasztását követő kajakómát ugyanezen az útvonalon indulunk vissza a parkolóba.

A gerincről a szél sajnos teljesen le szokta fújni a havat, így nem mindig tudunk egyből felcsatolni a lemenethez. A későbbi széles lejtők adta élmény mindenért kárpótol. 30-40 perc alatt széles szűzhavas lejtőkön és könnyen megsíelhető erdei ösvényeken jutunk vissza a parkolóba.

Túra hossza felfelé kb. 2,5-3 óra.

Lefelé: 30-45 perc

Szintkülönbség: 910 méter

Technikai nehézség: könnyű (1-es)

Térkép a bergsteigen.at-n (d) jelölésű )

Megjegyzés: Ha felhőben van a gerinc a tájékozódás nagyon nehéz lehet. (Mi is majdnem visszafordultunk, mert a teljes white-out-ban az orientáció szinte lehetetllenné vált) Keresd a karókat, és maradj a bal oldalukon.

Az OEAV tagsággal járó biztosítás

Az osztrák Alpinszövetség, az OEAV, vagy ÖAV tagság adta lehetőségekkel sok hazai mászó is él. Bár az ÖAV tevékenysége és így a tagság adta lehetőségek rendkívül szerteágazóak (rengeteg elméleti és gyakorlati képzést is tartanak) mégis legtöbb magyar mászó az ÖAV és a DAV által üzemeltetett menedékházakban kapott kedvezmény és természetesen a baleset-biztosítás miatt választja a tagságot.

De mit is takar, hogy is működik a biztosítás? Mit kell tenni, ha baleset történik, pontosan milyen szolgáltatásokra jogosít az ÖAV?*

A hazaszállítás, a szállítás és az orvosi ellátás költségeit fedezi a biztosító, ha a baleset szabadidős tevékenység, munkavégzés során történik, illetve betegség esetén. Illetve a ki- és hazautazás alatt történt balesetek gépjármű felelősségbiztosítását (2.180.000 EUR-ig) és a vonatkozó jogi ügyekkel kapcsolatos kiadásokat (32.000 EUR-ig)

Mentés:
A mentés költségeit az ÖAV garantálja 22.000 EUR-ig, személyenként és alkalmanként. A mentés költségei alatt a sérült személy felkutatását, és a baleset helyszínéhez legközelebb eső kórházba szállítását fedezik.
Fontos: A helikopteres mentést, mely minden esetben komoly sok ezer eurós összeg, csak akkor fedezi a biztosítás, ha a területi mentőközpont igazgatósága azt jóváhagyja.

Orvosi ellátás:
Azon személyek mozgatásának költségei, akik megsebesültek vagy megbetegedtek, ill. a szállítást végző alakulatok költségei az állandó lakóhelyet jelentő országon belül, költségkorlátozás nélkül, amennyiben a szállítást mentési művelet előzte meg.
A szükséges ellátásért 7.500 EUR-ig fizet a biztosítás.

Hazaszállítás:
A hazaszállítást a biztosítást fedezi külföldről, költségkorlátozás nélkül.
Illetve a sebesültek, illetve a szállítók költségeit az állandó lakóhelyet jelentő országon belül, költségkorlátozás nélkül, amennyiben a szállítást mentési művelet előzte meg.

A biztosításról részletesen a az ÖAV honlapján olvashatunk angolul is.

Ha baleset történt, ezt egy kártérítési igénylőlapon kell azt a biztosító felé jelezni. Az ÖAV tagsági díjának befizetését igazoló számla másolatát is csatoljátok az igénylőlaphoz. Az alább letölthető nyomtatványt kitöltve erre a posta ,vagy emailcímre küldjétek: Sparkassenplatz 1, A-6020 Innsbruck, Ausztria @mail:  AV-service@knox.co.at.
A kártérítési igénylőlapot innen tölthetitek le.

A biztosítás érvényét veszti sok esetben, ezek közül kettőt emelnék ki:

Azokra a balesetekre, amelyek 6000 méteres magasság feletti hegyi expedíciókon, valamint amelyek az Északi-, a Déli-sarkon, illetve Grönlandon történnek. Ha egy mászótúra, vagy expedíció csak egy napig tartózkodik 6000 méter felett, akkor a biztosítás érvényben van.
Olyan balesetekre, melyek 3-as lavinaveszélyességi szinten, vagy felett történnek.


Mindenkinek sikeres és balesetmentes mászóévet kívánok 2012-re :)

*Az írás egy összefoglaló, mindenképp olvassátok el a linkelt részletes leírásokat is!

Online síelés

Merült már fel benned az igény, hogy síelés közben is elérhető legyen számotokra az Internet? Szeretnéd a hüttében egy bombardino és egy germknödel között a céges emaileket olvasni? Hát, ha nem muszáj én ezt kihagynám... Esetleg a felvonó tetején fél kézzel próbálod magadat fotózni, amit Facebook-ra, vagy a Foursquare-re töltesz fel, jelezve az otthon maradottaknak, hogy te vagy az élet császára? Ez eggyel már érdekesebb, különösen a sírégió marketinges munkatársainak, akik ezzel a lehető legjobb ingyen reklámhoz jutnak. Ja, csak épp a horror adatroaming tarifák miatt meg se mered próbálni, és már Hegyeshalom táblát megpillantva határozott mozdulattal egy hihetetlenül hosszú hétre leradírozod magad az online közösségből...


Az osztrák Ski Amadé területén az idei szezonra egy új fejlesztésnek köszönhetően nem kell megválnod a A Facebooktól még a pályákon sem. A legnagyobb osztrák sítársulás 860 km hosszú pályarendszerén 250 WiFi hotspotot helyez üzembe. A netkapcsolat a hotspot 150 méteres körzetében érhető el jelszó nélkül. Azt nem tudom, hogy ennek következtében növekedni fog-e a pályákon a síbalesetek száma, de az biztos, hogy szezon végén a felvonók aljában jó pár iPhone-t gyűjthetnek össze a freeride síelők és a túrázók.

Szerencsére az ötletgazdák egy mobil alkalmazást is fejlesztettek, ami viszont kifejezetten jól sikerült.

Az alkalmazás segítségével a síelés előtt megnézhetjük az időjárás előrejelzést és a webcameket, de szállást is kereshetünk, vagy útvonalt tervezhetünk.

Emellett az adott sínapunkat is megtervezhetjük a parkolótól a besíelni kívánt pályákon át a meglátogatni kívánt hüttékig. Hogy a tudásunknak és igényeinknek a legjobb tippeket kaphassuk, beállíthatjuk a síelési stílusunkat (élvezet vs, sport) és a sítudásunk szintjét is.

Nekem valahogy mégis sokkal érdekesebb a Pistentracker funkció, ami nyomon követi az adott napi besíelt távolságot, és részletes statisztikákat ad ki a nap végén. Természetesen ehhez GPS kapcsolat is szükséges. Ha elég jól sikerült a napot megnyomni, már nem csak a fotókkal menőzhetsz a Facebookon, de azzal is, hogy hány kilométert síeltél aznap...

A Ski Amadé Guide egyelőre béta verzió állapotában leledzik, remélem mire leesik a hó a Ski Amadé pályáin, már minden funkció tökéletesen fog működni. Merthogy sajnos rendes hó a Dachstein gleccseren kívül máshol még nincs a régióban. És ez talán egy picit fontosabb, mint az ingyen WiFi....

A lényeg majdnem kimaradt: iPhone-ra itt és Androidra itt tölthető le az applikáció.