Az előző fejezetben megtanultuk, hogy az saját magunkkal vívott Ego játszmákat, hogy tudjuk megszüntetni, és a tanulást, és a pozitív kihívást előtérbe helyezni. Így egy szellemileg nyitott állapotba kerülünk, ahol minden egyes kihívás lehetőséget jelent, hogy megismerhess magadból és a világból valami újat.
Adj magadnak teret a tanulásra, és a lehetőségeid kitágítására! Lehet, hogy elkönyvelted magadról (a korábbi teljesítményeid miatt), hogy csak 5c-ig tudsz mászni előre. Ez a tudat azonban korlátoz. A könyv szerzőjének elmondása szerint sok mászóval sikerült pusztán azzal megugrani a szintet 5c és 6b között, hogy képesek voltak levetkőzni az önkorlátozó kategóriába sorolást.
A tanulás ebben az esetben arról szól, hogy képes vagy-e megváltoztatni a képességeidbe vetett hitet. Ne hagyd, hogy az önmagadat védő gondolatok miatt ne lépd át a komfortzónádat, és hogy ragaszkodj a képességeidet lekorlátozó elgondolásaidhoz.
A belső monológunkban tetten lehet érni az önkorlátozó mechanizmusokat, de szerencsére ezeket tudatosan felül lehet írni. A szándékos belső monológok:
Ha lehetőségekben gondolkozol, és tudatosan azt mondod magadnak: "Mit tehetnék, hogy elérjem azt a fogást?" a kérdésed máris egy lehetőséget fejez ki, fejben ezzel elkezded megnyitni magad számára az utat.
2. Segíthet még, ha un. "erővel" bíró szavakat használsz. Itt egy példa, hogy a megfelelő szóhasználat hogyan nyithatja meg az elmédet a megoldásra:
Mi okozza a legnagyobb problémát számodra a mászásnál? - A legnagyobb problémám az eséstől való félelem. - Ez a kérdés egy olyan választ implikál, ami passzív, nem ösztönöz, az esés elkerülésének fontosságát sulykolja tudattalanul.
Ezzel ellentétben: Mi a legnagyobb kihívásod a mászóteljesítményed javításában? - A legnagyobb kihívásom az eséstől való félelemmel való megküzdés.
Érzitek a különbséget, ugye? Az utóbbi felhív, aktív ösztönöz. Nagyon nem mindegy, hogyan fogalmazzuk meg magunknak ezeket a kérdéseket.
3. A gondolataidat aktívan, a pozitív kimenetelek irányába fogalmazd meg. Nehogy elfelejtsem elzárnia gáztűzhelyt vs, ellenőrizd, hogy elzártad a gáztűzhelyt! Az irányított gondolatok arra valók, hogy valami pozitívat hozz létre, nem arra, hogy elkerülj valami rosszat! Ez különösen igaz a mászásnál.
4. Amikor egy akadállyal szembesülsz, inkább kérdésekben beszélj magadhoz ,mint állításokban. A kijelentések nem hagynak lehetőséget, leszűkítik a mozgástered. Az esés innen túl veszélyes helyett Hogyan tehetném biztonságosabbá az esést? ezek a kérdések magukban foglalják már a probléma megoldására tett kísérletet.
Szavak, amiket jobb elkerülni:
Siker és kudarc - A teljesítményfókuszú gondolkodás értékelő szavai...
Aggódni, félni - passzív szavak, nem segítenek a megoldás megtalálásában
Próbálni - Ezt már Yoda mester is megmondta, hogy nem jó szó :) Amikor ezt mondod, hogy próbálsz, a kontrollt tudattalanul részben elveszíted, mert külső feltételes tényezők et implikál a szó, amire nincs ráhatásod.
Kapcsolódó gyakorlatok ifjú szikla padavanoknak
Adj magadnak teret a tanulásra, és a lehetőségeid kitágítására! Lehet, hogy elkönyvelted magadról (a korábbi teljesítményeid miatt), hogy csak 5c-ig tudsz mászni előre. Ez a tudat azonban korlátoz. A könyv szerzőjének elmondása szerint sok mászóval sikerült pusztán azzal megugrani a szintet 5c és 6b között, hogy képesek voltak levetkőzni az önkorlátozó kategóriába sorolást.
A tanulás ebben az esetben arról szól, hogy képes vagy-e megváltoztatni a képességeidbe vetett hitet. Ne hagyd, hogy az önmagadat védő gondolatok miatt ne lépd át a komfortzónádat, és hogy ragaszkodj a képességeidet lekorlátozó elgondolásaidhoz.
A belső monológunkban tetten lehet érni az önkorlátozó mechanizmusokat, de szerencsére ezeket tudatosan felül lehet írni. A szándékos belső monológok:
- Pozitív attitűdöt fejeznek ki
- Aktív, erőt adó szavakat használnak
- Hatékony irányba irányítják a szavakat
- Kérdésekben vannak megfogalmazva
Ha lehetőségekben gondolkozol, és tudatosan azt mondod magadnak: "Mit tehetnék, hogy elérjem azt a fogást?" a kérdésed máris egy lehetőséget fejez ki, fejben ezzel elkezded megnyitni magad számára az utat.
2. Segíthet még, ha un. "erővel" bíró szavakat használsz. Itt egy példa, hogy a megfelelő szóhasználat hogyan nyithatja meg az elmédet a megoldásra:
Mi okozza a legnagyobb problémát számodra a mászásnál? - A legnagyobb problémám az eséstől való félelem. - Ez a kérdés egy olyan választ implikál, ami passzív, nem ösztönöz, az esés elkerülésének fontosságát sulykolja tudattalanul.
Ezzel ellentétben: Mi a legnagyobb kihívásod a mászóteljesítményed javításában? - A legnagyobb kihívásom az eséstől való félelemmel való megküzdés.
Érzitek a különbséget, ugye? Az utóbbi felhív, aktív ösztönöz. Nagyon nem mindegy, hogyan fogalmazzuk meg magunknak ezeket a kérdéseket.
3. A gondolataidat aktívan, a pozitív kimenetelek irányába fogalmazd meg. Nehogy elfelejtsem elzárnia gáztűzhelyt vs, ellenőrizd, hogy elzártad a gáztűzhelyt! Az irányított gondolatok arra valók, hogy valami pozitívat hozz létre, nem arra, hogy elkerülj valami rosszat! Ez különösen igaz a mászásnál.
4. Amikor egy akadállyal szembesülsz, inkább kérdésekben beszélj magadhoz ,mint állításokban. A kijelentések nem hagynak lehetőséget, leszűkítik a mozgástered. Az esés innen túl veszélyes helyett Hogyan tehetném biztonságosabbá az esést? ezek a kérdések magukban foglalják már a probléma megoldására tett kísérletet.
Szavak, amiket jobb elkerülni:
Siker és kudarc - A teljesítményfókuszú gondolkodás értékelő szavai...
Aggódni, félni - passzív szavak, nem segítenek a megoldás megtalálásában
Próbálni - Ezt már Yoda mester is megmondta, hogy nem jó szó :) Amikor ezt mondod, hogy próbálsz, a kontrollt tudattalanul részben elveszíted, mert külső feltételes tényezők et implikál a szó, amire nincs ráhatásod.
Kapcsolódó gyakorlatok ifjú szikla padavanoknak
