Cayambe

Ahogy a terepjaro felfele araszol a Cayambe-Coca Nemzeti Park hegyi utjan, lassan elotunik a 4000-meter magas "fuves dombok" mogul a hegy. Eloszor csak par masodpercre tarul elenk a Cayambe (5790 m) massziv gleccsere, majd szegyenlosen ujra a felhok moge rejtozik.



Eloszor megpillantani a hegyet, mindig izgalommal vegyes varakozassal tolt el. Hiaba nezted vegig az osszes kepet az interneten, tanultad meg fejbol az utak leirasat a Summitpostrol. Amikor eledtarul a csucs a maga valojaban, hirtelen megvaltozik a jelentese a latvanynak. Nem azert mert a latomezodben nagyobb helyet foglal el, mint az 1024X768 pixeles kep fel meterrol nezve, hanem mert hirtelen kapcsolatba kerulsz vele. Latod magad a gleccseren, gondolkozol, mennyi ido lehet atjutni egy szakaszon. Es mikozben fejben elokeszulsz a rad varo kihivasra, egyszerre megerint a hegy szepsege is. Szeretem ezt a pillanatot.

De meg mielott elernenk a 4700 meter magasan fekvo Oales-Ruales-Berge hazat, hosszu kilometereken at paramon, a tropusi magas felfoldekre jellemzo fuves tajon vezet az ut. Eros szel borzolja a hegyeket osszefuggoen benovo fel meteres fucsomokat, a szellokesek neha a kocsit is erezhetoen megtaszitjak. Elkepzelem, mi lehet a csucson, es megborzongok.

Ecuador nepszeru csucsainak normalutja, mind a Chimborazon, a Cotopaxin, es a Cayamben is mind egy magasan 4600-4800 meteren fekvo menedekhazbol indulnak, amelyekhez autout vezet. Igy jol akklimatizalodott turazo\hegymaszo egy nap alatt meghodithatja a csucsokat. A konnyu megkozelithetoseg persze sok embert vonz. A menedekhaz eros svajci es osztrak akcentusu vidam nemet szotol hangos, es visszahozza bennem a tiroli siturak esti hangulatat.

A hegy az Egyenlitotol par kilometerrel helyezkedik el, igy a nap mindig reggel hatkor kel es este hatkor fekszik. A csucstamadas menete is ehhez igazodik. Vacsora este fel hatkor, es hatkor, mikor besotetedik a maszok pihenni ternek a matraclagerbe. Ebreszto este tizenegykor, a "reggeli" 11.30-kor.

A maszobakancsok ejjeli kopogasa a fa padlon, gleccserfelszereles csorgese, a keson ebredoket is csucstamado hangulatba hozza. Vagy nem... Ures tekintettel revedek ki a menedekhaz ablakan, a Hermoso-gleccser tombjeinek iranayaba, de csak a sajat tukorkepemet latom az uvegen, es az ejszakai szel suviteset hallgatom. Elottem a reggeli kokateam gozolog, a magashegyi fejfajas es az almossag egyik legjobb ellenszere. De 3 ora alvas utan legszivesebben csak visszamasznek a halozsakomba.

Normalut

Ejfelkor indulunk. Az ut a medekhaz elotti sziklaormon vezet fel, nehol kisebb scrambling betetekkel. Egy ora utan elerjuk a gleccser szelet. Innen ket ora a Picos Jarrin (5200-5300 m) sziklahalomig konnyu 10-15 fokos emelkedon, konnyen atlepheto maximum felmeter szeles hasadekokkal.

A Picos Jarrin felett megvaltozik a gleccser arca, Fel-egy meter magas capafog alaku jegformak kozott haladunk. Mintha egy befagyott viharos tengeren jarnank. Erdekes es szep latvany, de neheziti a haladast, es a kotel is el-elakad benne.

4 ora utan erjuk el a "kulcsreszt", az egyetlen kicsit technikasabb szakaszt. A bergschrund es az elotte tatongo hasadek felett ativelo kb 40-45 fokos hohid rovid atmaszasa. Az ember nem szivesen kepzeli magat el egy gleccserhasadekbol kimaszni, de most mar tudom, hogy gyonyoru latvany lenne:)
      
A felso szakaszon, kozvetlen a csucstomb sztalaktit-szeru gleccseroszlopok alatt travelzalunk 20-25 fokos homezon. Olyan, mintha, az egesz egy nagy olvadt parfetorta lenne. A zsebemben levo tortaszeletre gondolok, es arra hogy meg kene enni, mert kezdek teljesen elehezni.

 5500 meter felett az etvagyam azonban nullara csokken, a vezetonk  pedig olyan utemet diktal, amit nem lehet kaloriabevitel nelkul tartani. A csucs alatt 3-4 percenkent megallitom a partit, nem szolok semmit, erzik, hogy feszul a kotel, megallnak.

  
A csucsra pontosan 6 ora utan erunk fel, aznap elsokent, de teljesen kimerulten. Az utanuk erkezo maszok csucstamadasa kellemesebb tempoju, de visszafele nagyobb kockazatot kell vallalniuk az olvadozo hohidakon.



A lemenet konnyu, de a 3 ora vegere tejene elcsigazottak vagyunk, ahogy ujra  capafogak kozott bolyongunk majd keressuk a gleccser also reszen az utunkat a hasadekok labirintusaban. A menedekhazba visszaerni es a D-s akancsot B-re cserelni leirhatatlan elmeny :)

Matek:
Az interneten talalhato 1000 dollaros maszocsomagok finoman szolva is lehuzas. Helyben a ket napos tura (1. nap utazas, pihi, 2. nap csucstamadas es delben vissza) egy utazasi irodanal 250-280 USD-be kerul, amiben transzfer, szallas, felszerelesberles es vezeto is benne van.

Kell-e vezeto? A hegy normalutja kb F+ nehezsegu, viszont a gleccseren a hasadekok kozotti navigacio nem egyertelmu. Egy vezetett parti moge csapodva konnyen teljesitheto persze. Az ecuadori torvenyek ertelmeben azonban minden eljegesedett hegy megmaszasahoz kotelezo vezetot fogadni. Ezt a rendeletet azonban nem feltetlenul tartatjak be. Az UIAA-s plecsnis MHSSZ kartyaval elvileg engednek vezeto nelkul is maszni. Mint sok mas teruleten is Latin-Amerikaban, a szabalyok nem esszerutlenul merevek.

Sporolni azonban a fuggetlen maszassal ennyit lehet: A szallas a hutteben ellatassal 30 USD, transzfer a hegyre szinten 30 USD, de le is kell jonni, tehat 60. A felszerelesberlest ket napra szamolva
Muanyag bakancs 7 USD
Hagovas 5 USD
Beulo 4 USD
Jegcsakany 4 USD.

Tehat a vezeto nelkuli maszas a vezetett 80.000 forint helyett kihozhato 40.000-bol is, de a gleccseren valo navigacio mellett a  maszas eotti logisztikat nagyon megkonnyiti, ha a szervezett a tura.

A Gyömbér-csúcs túrasível

Az Alacsony-Tátra legmagasabb pontja a Gyömbér-csúcs (2043 m)  klasszikus túrasí célpont. Nem véletlenül, könnyű megközelíthetősége és a fantasztikus kilátás miatt sokan túráznak erre. Mi is már régóta el szerettünk volna látogatni ide, de valahogy mindig elmaradt, általában a rossz időjárás, vagy a kevés hó miatt. Most azonban minden ideálisnak tűnt a túrához. A Trangoska hotel parkolójából (1120 m) indulva a túrázókat és sítúrázókat követve lehet elindulni a zöld jelzésű turistaúton. Ez az út a 1727 méteren lévő Stefanika házig vezet. Eddig az út nagyjából 1-es nehézségű, bár a vége felé akadnak meredekebb szakaszok. A Stefanika háztól a leszúrt karók mentén direkt vezet az út a Gyömbér gerincére.

Az út ottjártunkkor rendkívül firnes volt, és csak firnvassal lehetett felfele léccel haladni rajta. A trekkeremhez itthon nem lehet beszerezni firnvasat, ennek hiányában úton-útfélen visszacsúsztam, ezért le kellett csatolnom  majdnem egészen a gerincig.

A csúcs előtt a gerincre érve érdemes jobbra fordulni, és kis kitérőt tenni a Stlavnicára (2025m). Innen nemcsak a Magas-Tátrára nyílik fantasztikus kilátás, de a Gyömbér északi falát is látni lehet, melyet vastagon borít a jég. Az egész gerinc teljesen elfirnesedett, a karfiolszerű jégképződmények, melyeket az erős szél alakított ki, fantasztikusan néztek ki, úgy éreztük, mintha valamilyen varázslatos mesevilágba kerültünk volna.

A csúcskereszt Északnak meredő jégtollai is metsző erős szélről árulkodnak. Szerencsére ottjártunkkor csak kisebb széllökések nehezítették meg a firnvas nélkül keserves feljutást. A Gyömbér csúcsot elérve az ember vagy visszasíel a Stefanika házhoz, vagy folytathatja a gerinctúrát a Chopok irányába a Demanovské nyergen keresztül. Ez az traverzálás is körültekintést igényel, de jól élezett léccel két pártíz méteres emelkedőt leszámítva át lehet csúszni, és nem kell a fókát újra feltenni. A nyeregből  induló völgy nagyon csábító freeride síélményt kínál, és egészen a parkolóba vezet vissza de csak stabil hóviszonyok mellett szabad elindulni rajta, mert "ideális" lavinapálya is egyben.

Másik esetben a klasszikus Gyömbér-Chopok traverz végső szakaszához itt újra fel kell helyezni a fókát és a firnvasat, és kicsit több, mint 250 méter szint leküzdésével folytatni a mászást a Chopok csúcsa felé. Innen "kezelt" fekete sípályán, vagy a pálya mellett, a szűzhóban lehet lesíelni a Srdiecko hotelhez. Itt az egésznapos fáradalmakat a hotel bárjában (viszonylag olcsó), vagy a sífelvonó melletti pavilonoknál felállított sörpadokon lehet kipihenni egy sör mellett. Innen délután 4 óráig síbuszok visznek vissza a Trangoska parkolóba.

A Chopok-Gyömbér traverz túra hossza felfelé (a Chopokig) kb. 6 óra.
Lefelé a Srdiecko-ig: kb. 20 perc, a Trangoskáig 35 perc
Szintkülönbség: kb 1200 méter
Technikai nehézség: A Stefanika házig 1-es, utána 2-es

PeakAR

Kiterjesztett valóság a hegyekben? Miért lenne szükségünk ilyesmire? Talán túl gyakran érzed azt, hogy a hegyivezetőd blöfföl, ha a szemközti hegy nevét kérdezed tőle? Igen, valószínűleg nem Auguille du Champagne-nak hívják azt a csúcsot... Mennyire vagy geek, ha a még a hegyekben is fagyott ujjaiddal az okostelefonodat próbálod nyomogatni?

A GPS alapú eszközök már jóval az okostelefonok elterjedése előtt a hegymászók és a síalpinisták egyik fontos eszközévé váltak. Akit ért már utól pl.: gleccseren sűrű köd, hogy az orráig sem látott (whiteout), a biztonságos visszatérés reményében csak a trackbackre hagyatkozhat.
Ma pedig minden térképen feltüntetett ponthoz, vagy mászóút beszálláshoz csatolják a pontos koordinátákat a kalauzban.

Salzburg Research Center PeakAR nevű app-ja klasszikus GPS alapú augmented reality alkalmazás. A pontos helymeghatározás után a program letölti a közelben található csúcsok listáját. Ha a telefont párhuzamosan tartjuk a talajjal, a térképet látjuk, míg ha a telefonunk kameráját a horizont felé fordítjuk a nézet kameramódba vált át, és az általunk beállított távolságban található csúcsok nevét a képre vetíti. Az adott csúcsról pár alapadatot tudhatunk meg, mint a magasságát és pontos szélességi és hosszúsági koordinátáit.

Akármennyire látványos is (nem tehetek róla, valamiért az augmented reality minden formája lenyűgöz) nem igazán tartalmaz alpinista szempontból hasznos feature-öket.
Klassz lenne, ha legalább az adott csúcsok nevével felcímkézett élőképet el lehetne menteni, (kvázi fotózni), de sajnos ilyen funkció nem áll rendelkezésre.

Ez az alkalmazás tehát inkább jópofa és ötletes, mint hasznos alkalmazás. Ennek ellenére nem bírtam visszafogni magam, hogy a Dolomitokban a borzalmas adatroaming díjak mellett ne próbáljam ki...