Ez az írás hibákról szól. Amiket túratervezőként és mászóként nem szabad elkövetni. Remélem, hogy a mi esetünk okulásul szolgál majd mások számára, és nem ütitek le annyival a sztorit, hogy alapvető hibákat követtek el, megérdemelték. Sose gondoltam volna magamról, hogy a racionalitást ennyire sutba dobom, valahogy mégis megtörtént.
Alább a krónika és hozzá kapcsolódó csoport pszichológiai dilemmák.
Célunk a Hoher Dachstein déli falának Top Secret nevű 650 méter hosszú 5a nehézségű alpesi útja. Nagyfal, nagy falat.
Szokásos négy helyett hárman vagyunk, de sebaj hármas partiban mászunk, nem baj, hogy másfélszer olyan lassú, majd korán beszállunk. Igen ám, de a nagy ködben benéztük az utat, és a beszállást 5,5 óra trekking után délelőtt 10-re érjük csak el. Van tehát 11 világos óránk abszolválni az utat, ami nem jön ki, ha a 13 db 50 méteres kötélhosszt kell mászni és a hármas parti egy kötélhosszt 60 perc alatt tesz meg ebben a nehézségben (5a) alpesi stílusban (15-20 méterenként egy-egy kósza nitt).
Sejtettük, hogy falban alvás lesz belőle, és azt is, hogy másnap az idő instabil. Esni fog. Mégis belevágtunk. Miért?
1. Ha már eljöttünk idáig... Tipikus magyar szindróma. A nagy nehezen összeszervezett túrát nem akarjuk veszendőbe menni, hiszen mikor ér rá majd mindenki megint?
2. Bivakolni kell a falban? Kis eső lesz? Alpesi stílusban? Gleccsercuccot is vigyünk az északi oldalra? Miért ne?! - Csoportgondolkodás fogalma olyan szociálpszichológiai jelenség amikor a csoporttagok egymást túllicitálva állnak elő olyan kockázatos ötletekkel, amiket egyedül nem vállalnának be, de a csoportban közösen megnő a kockázatvállalási hajlandóság. A csoporttagok ha fel is vetik kételyeiket, a az általános csoporthangulat figyelmen kívül hagyja az ellenérveket. 3 férfi esetében pedig mindig volt egy fasza gyerek. Az előre kijelölt vezető nélküli csoportdinamika ilyenkor úgy alakul, hogy mindig az épp legfittebb, legerősebb, vagy épp a legnagyobb hangú diktál. Ha valaki ki fáradt, vagy kétségei támadtak, mások a helyére álltak, elhessegették a visszafordulás gondolatát.
3. Tíz kilós zsákkal másszunk nagyfalat, mert fent a gleccseren jó lesz bivakolni. Garasosság. A hegyre felvonóval feldeponálhattuk volna a gleccser és bivakfelszerelést, foglalhattunk volna szállást a gleccseren. Saját tapasztalat, hogy azok a túrák melyeket nagyon olcsóra akarsz kihozni a végén rohadt drágák lesznek. Megbűntetnek vadkemping miatt, mégiscsak meg kell venni azt a dolgot 10-szeres áron, le kell menteni, mert kvázi expedíciós stílusban mászol sziklát...
4. Rugalmatlanság. Újratervezésre való hajlandóság hiánya. A beszállás megközelítése alatt már éreztük, hogy ezek a zsákok jelentősen akadályozni fognak a mászásban. (erő-állóképesség fejlesztés edzés idiótáknak címmel nemsokára publikálok a témában). A túra folyamatos újratervezések sorából áll, nálunk nem így volt, bár egy pillanatra felmerült egy normálutas megmászás gondolat, de ezt az oldalunkon csilingelő friendekkel és ékekkel igazából méltóságon alulinak éreztük. A tervünk az adott feltételekkel pedig nem teljesíthető 11 óra alatt, mégsem választottunk könnyebb, rövidebb utat.
Az eredmény: Egy biztosíthatatlan traverz kötélhossz (Pichrissből Top Secretbe való visszatévedés) által szétválasztva töltöttük az éjszakát. A másnap hajnaltól szakadó eső megakadályozta, hogy továbbmásszunk, vagy, hogy visszamászhassak, és leereszkedhessünk. Több óra ázás után a kihűlés kezdeti jeleire mentést kértünk. Köszönet a ramsaui hegyimetőknek, hogy egyben lereptettek, na meg az OEAV-nak és az Uniqának, hogy kifizették a rossz döntések sorozata után is kifizették a 6 számjegyű cehet.
Remélem, tanulságos volt a sztori.
Alább a krónika és hozzá kapcsolódó csoport pszichológiai dilemmák.
Célunk a Hoher Dachstein déli falának Top Secret nevű 650 méter hosszú 5a nehézségű alpesi útja. Nagyfal, nagy falat.
Szokásos négy helyett hárman vagyunk, de sebaj hármas partiban mászunk, nem baj, hogy másfélszer olyan lassú, majd korán beszállunk. Igen ám, de a nagy ködben benéztük az utat, és a beszállást 5,5 óra trekking után délelőtt 10-re érjük csak el. Van tehát 11 világos óránk abszolválni az utat, ami nem jön ki, ha a 13 db 50 méteres kötélhosszt kell mászni és a hármas parti egy kötélhosszt 60 perc alatt tesz meg ebben a nehézségben (5a) alpesi stílusban (15-20 méterenként egy-egy kósza nitt).
Sejtettük, hogy falban alvás lesz belőle, és azt is, hogy másnap az idő instabil. Esni fog. Mégis belevágtunk. Miért?
1. Ha már eljöttünk idáig... Tipikus magyar szindróma. A nagy nehezen összeszervezett túrát nem akarjuk veszendőbe menni, hiszen mikor ér rá majd mindenki megint?
2. Bivakolni kell a falban? Kis eső lesz? Alpesi stílusban? Gleccsercuccot is vigyünk az északi oldalra? Miért ne?! - Csoportgondolkodás fogalma olyan szociálpszichológiai jelenség amikor a csoporttagok egymást túllicitálva állnak elő olyan kockázatos ötletekkel, amiket egyedül nem vállalnának be, de a csoportban közösen megnő a kockázatvállalási hajlandóság. A csoporttagok ha fel is vetik kételyeiket, a az általános csoporthangulat figyelmen kívül hagyja az ellenérveket. 3 férfi esetében pedig mindig volt egy fasza gyerek. Az előre kijelölt vezető nélküli csoportdinamika ilyenkor úgy alakul, hogy mindig az épp legfittebb, legerősebb, vagy épp a legnagyobb hangú diktál. Ha valaki ki fáradt, vagy kétségei támadtak, mások a helyére álltak, elhessegették a visszafordulás gondolatát.
3. Tíz kilós zsákkal másszunk nagyfalat, mert fent a gleccseren jó lesz bivakolni. Garasosság. A hegyre felvonóval feldeponálhattuk volna a gleccser és bivakfelszerelést, foglalhattunk volna szállást a gleccseren. Saját tapasztalat, hogy azok a túrák melyeket nagyon olcsóra akarsz kihozni a végén rohadt drágák lesznek. Megbűntetnek vadkemping miatt, mégiscsak meg kell venni azt a dolgot 10-szeres áron, le kell menteni, mert kvázi expedíciós stílusban mászol sziklát...
4. Rugalmatlanság. Újratervezésre való hajlandóság hiánya. A beszállás megközelítése alatt már éreztük, hogy ezek a zsákok jelentősen akadályozni fognak a mászásban. (erő-állóképesség fejlesztés edzés idiótáknak címmel nemsokára publikálok a témában). A túra folyamatos újratervezések sorából áll, nálunk nem így volt, bár egy pillanatra felmerült egy normálutas megmászás gondolat, de ezt az oldalunkon csilingelő friendekkel és ékekkel igazából méltóságon alulinak éreztük. A tervünk az adott feltételekkel pedig nem teljesíthető 11 óra alatt, mégsem választottunk könnyebb, rövidebb utat.
Az eredmény: Egy biztosíthatatlan traverz kötélhossz (Pichrissből Top Secretbe való visszatévedés) által szétválasztva töltöttük az éjszakát. A másnap hajnaltól szakadó eső megakadályozta, hogy továbbmásszunk, vagy, hogy visszamászhassak, és leereszkedhessünk. Több óra ázás után a kihűlés kezdeti jeleire mentést kértünk. Köszönet a ramsaui hegyimetőknek, hogy egyben lereptettek, na meg az OEAV-nak és az Uniqának, hogy kifizették a rossz döntések sorozata után is kifizették a 6 számjegyű cehet.
Remélem, tanulságos volt a sztori.
