Mountain Ambience

Éber-aktív hipnózis télvárás...

Hemingway és a túrasízés

Ha Hemingwayre gondolunk, legtöbbünk szeme előtt egy idősebb szakállas ember képe jelenik meg, aki, ha épp nem ír, akkor vagy floridai key west-i házának verandáján fogyaszt el nagy mennyiségű tömény italt, vagy éppen Afrikában vadászik, vagy a haditudósítóként vesz részt a háborúban. (Ez természetesen az asszociációk és nem az életesemények időrendi sorrendje)

Kevesen tudják, hogy Hemingway nagyon szeretett síelni is, és a húszas években  rendszeresen járt sítúrázni az Alpok különböző pontjaira. A Vándorünnep (The Wild Years) című önéletrajzi írásában a tőle megszokott egyszerű, de sokat mondó módon ír élményeiről.

"...A völgy széles volt és nyílt és így jól besütött a nap. A szállás és a napi ellátás körülbelül két dollárba került hármunknak, s minthogy az infláció folytán a schilling állandóan vesztett értékéből, a szoba és az élelem olcsóbb lett.Itt nem volt olyan kétségbe ejtő infláció és nyomorúság, mint Németországban. A schillingnek hol fölment az ára, hol le, de hosszabb időt tekintve árfolyama csökkent. 
     Schrunsból sem sí lift, sem drótkötélpálya nem indult, de erdővágatok és hajtóutak vezettek föl a havasi völgyekbe. A síléc talpára csatolt fókabőr segítségével kapaszkodtunk fölfelé. A havasi völgyfőknél ott voltak az Alpinista Klub nyári hegymászók számára  számára emelt menedékei, az ember itt megalhatott, s otthagyhatta a pénzt a felhasznált fáért. Volt ahova saját magának kellett fölcipelni a tüzelőt, de ha ha hosszú túrára készült a havasok és a gleccserek között, akkor fel is fogadhatott valakit, hogy a tüzelőt és az élelmet fölszállítsa, és ott támaszpontot rendezhetett be. A havasi menedékházak közül a leghíresebb volt a Lindauer Hütte, a Madlener Haus és a Wiesbadener Hütte.
    A Taube háta mögött volt egy gyakorló lejtő, ahol az ember gyümölcsösök és szántók közt siklott lefelé, Tchaggunson túl pedig, a völgyre merőlegesen, volt egy másik lejtő, s rajta egy szép fogadó, ahol az ivó falát válogatott szép zergekampók díszítették. Innen a völgy túlsó végén fekvő faházas Tchagguns falucska mögül egyenletesen emelkedő jó síterep nyúlt föl egészen addig, míg az ember át nem lépte a hegygerincet, s át nem jutott a Silvrettán, Klosters térségébe...
...Herr Walther Lent, aki a magashegyi sízés úttörője volt, Hannes Schneider, a nagy arlbergi síző egykori partnere volt, most sí-viaszt gyártott hegymászáshoz és a legkülönbözőbb hóviszonyokra, síiskolát nyitott, s mi mindketten beiratkoztunk. Walther Lent módszere az volt, hogy a tanítványait, amint csak lehetett, ráengedte a gyakorló lejtőre és elvitte magashegyi túrára. A sízés akkor még más volt , mint ma, a rugós kötés még nem volt általános, és senki se engedhette meg magának, hogy kitörje a lábát. Síjárőrök még nem voltak. Ahonnan az ember lecsúszott, oda föl is kellett másznia. Ettől aztán megedződött az ember lába, és alkalmassá vált a lesiklásra.

   Walther Lenth meg volt győződve, hogy a síelésben az a mulatság, ha az ember felmegy a havasok közé, ahol rajta kívül nincs senki, a hó érintetlen, s ott az egyik menedékháztól a másikig vándorol az Alpesek havasi hágóin és lejtőin. A kötés ne legyen olyan, hogy eséskor az embernek lába törjön. A lécnek le kell esnie, mielőtt még eltörné az ember lábát.  Hanem a biztosítókötél nélküli gleccser-sízést amúgy istenigazában szerettük, de ezzel tavaszig várnunk kellett, míg a gleccserszakadékokat elegendő hó nem fedte. 
   Mindketten, Hadley is, és én is, szerelmesei voltunk a sízésnek, mióta először kóstoltunk bele Svájcban, majd később a Dolomitokban, Cortina d'Ampezzoban... ...Ismertük az összes hófajtát, tudtuk hogyan kell síelni mély porhóban. Szerettük Vorarlberget és szerettük Schrunst. Általában november vége felé érkeztünk , s majdnem húsvétig maradtunk."

"Abban az évben rengeteg embert ölt meg a lavina.... ...Egy német társaság készült Schrunsba, hogy a karácsonyi szünidőben sízni menjen Herr Lenttel. Abban az évben későn állt be a havazás, a halmok és a lejtők melegek voltak a napsütéstől, mikor az első nagy hó leesett. A hó mély volt, porszerű és egyáltalán nem tapadt a földhöz. Sízéshez veszélyesebb körülményeket elképzelni is nehéz, Herr Lent tehát táviratozott a berlinieknek, hogy ne jöjjenek. Nekik azonban erre az időre esett a szabadságuk, a lavinákhoz nem értettek és nem is féltek tőle. Megérkeztek Lechbe, de Herr Lent nem volt hajlandó kivinni őket.  Erre az egyikük legyávázta, és kijelentették, hogy elmennek egyedül. Végül mégis kivitte őket a található legbiztonságosabb lejtőre. Ő ment rá először, utána a többiek,  s az egész hegyoldal leszakadt és ellepte a hó őket, akár a szökőár. Tizenhármukat kiásták, kilencen ott lelték halálukat. Az alpesi sí iskola eddig se ment, de azután szinte mi voltunk az egyetlen tanítványai. Valóságos lavina tudósokká váltunk, ismertük már a különböző lavinafajtákat, azt is, hogyan lehet kikerülni őket, s ha az ember lavinába került, hogyan kell viselkednie. Ebben az évben a legtöbb írásom a lavinák időszakában keletkezett. 

... mindnyájunkat huncut idegeneknek tekintettek, akik pont akkor mennek fel a havasokba, amikor minden jótét lélek otthon ül. Az ,hogy még napfelkelte előtt elindultunk, nehogy akkor érjünk oda egy lavinával fenyegető útszakaszra,  mikor napsütésben már veszélyessé vált, inkább ellenünk szólt.
   Emlékszem még a fenyők illatára is, a bükklevél alomra a favágókalyibákban, ahol aludtunk, a nyúl és rókanyomon tett síléces barangolásainkra a rengetegben." 

Részlet a Vándorünnep című könyvből. Fordította: Göncz Árpád

Stuhleck Rettenegabfahrt sítúra

A Stuhleck, vagy ahogy a legtöbben a rajta fekvő síterepet a közelben lévő település után nevezi, Semmering a magyar síelők körében az egyik legtöbbet látogatott síterep. Ennek egyik oka a magyar határhoz való közelsége. És tényleg rengeteg magyar, szlovák és cseh látogatja a terepet, nem beszélve a hétvégén Bécsből érkező tömegekre. Szombaton és vasárnaponként ezért óriási tömegekkel találhatjuk szembe magunkat a pályákon. Ha már eleged van a tömegből, vagy csak eluntad a 20 kilométer kék és könnyű piros pályát, és egy kis nyugalomra és/vagy freeridera vágysz, nem muszáj a pálya szélén, vagy a felvonók alatt vagánykodni, mert a hegy déli oldala szebb és élvezetesebb túrát kínál.

A másik indok amiért érdemes a Stuhlecket választani, az a lavinabiztos terep. Az enyhe lejtőkön nehezen indul meg a hó. Ha a szomszédos Raxon, vagy a Schneebergen már para síelni, akkor itt még mindig egészen nyugodtan belevághatsz.

Megközelítés:

Ha Bécs felől az A6-os autópályán érkezel, akkor a Semmering/Spital lehajtónál térsz le az autópályáról, mint ha a liftek felé mennél, de a Spitalban a Bar l'Amour nevű kupi előtt fordulj balra a Steinhaus felé. Innen tovább kell hajtani 12km-t egy hegyi úton egészen a Pfaffensattelig, majd további 7 km-t Rettenegg nevű kis településhez. Itt még egy kilométert mész egy 3 emeletes sárga színű vendégházig, ami egy kis híd bal oldalán található. A túra innen indul.

Vagyis a híd után egyből jobb oldalon található ösvénytől. Ezt egy kis sárga tábla is jelzi. Az út a patak mellett indul és egy mezőn megy keresztül, amíg az erdőszélhez nem ér. Itt a mező nyugati felén egy ösvény vezet a fenyőerdőben. 

Mikor kiérsz az erdőből, a terep emelkedni kezd, és egy alpesi rétre érsz, melyen egy tanyaépület áll. Itt keresztezel egy műutat és egyenesen felfelé tartasz az mezőn. Ezt a mezőt, ha nem sejtenénk a tehénszagból, hogy mezőgazdasági terület, azt gondolnánk, hogy egy igazi sípályára értünk. Széles, kb. 600 méter hosszú, és kellemes, kb. 10-20% lejtésű, ideális élménysízésre, ez már felfelé is látszik.

Az alpesi réten felkaptatva újra a nyugati, (bal-felső) oldalán az erdőbe vezető úton megint egy erdei ösvényre érünk. Innen egy fél óra alatt elérjük az erdőhatárt, majd onnan a hegy "gerincét". A széles platószerű gerincen végig a karókat követve további fél óra alatt elérhetjük a csúcskeresztet és az Alois Günther házat, ahol fantasztikusan nagy adagokat mérnek a főételekből. (Bár csak 14 vertikális és 200 méter távol van a felvonótól, szinte egy pályasíző se jön el idáig, mégis tele van a hely. 

Ha kipihentük a hatalmas bratwurstok elfogyasztását követő kajakómát ugyanezen az útvonalon indulunk vissza a parkolóba.

A gerincről a szél sajnos teljesen le szokta fújni a havat, így nem mindig tudunk egyből felcsatolni a lemenethez. A későbbi széles lejtők adta élmény mindenért kárpótol. 30-40 perc alatt széles szűzhavas lejtőkön és könnyen megsíelhető erdei ösvényeken jutunk vissza a parkolóba.

Túra hossza felfelé kb. 2,5-3 óra.

Lefelé: 30-45 perc

Szintkülönbség: 910 méter

Technikai nehézség: könnyű (1-es)

Térkép a bergsteigen.at-n (d) jelölésű )

Megjegyzés: Ha felhőben van a gerinc a tájékozódás nagyon nehéz lehet. (Mi is majdnem visszafordultunk, mert a teljes white-out-ban az orientáció szinte lehetetllenné vált) Keresd a karókat, és maradj a bal oldalukon.

Az OEAV tagsággal járó biztosítás

Az osztrák Alpinszövetség, az OEAV, vagy ÖAV tagság adta lehetőségekkel sok hazai mászó is él. Bár az ÖAV tevékenysége és így a tagság adta lehetőségek rendkívül szerteágazóak (rengeteg elméleti és gyakorlati képzést is tartanak) mégis legtöbb magyar mászó az ÖAV és a DAV által üzemeltetett menedékházakban kapott kedvezmény és természetesen a baleset-biztosítás miatt választja a tagságot.

De mit is takar, hogy is működik a biztosítás? Mit kell tenni, ha baleset történik, pontosan milyen szolgáltatásokra jogosít az ÖAV?*

A hazaszállítás, a szállítás és az orvosi ellátás költségeit fedezi a biztosító, ha a baleset szabadidős tevékenység, munkavégzés során történik, illetve betegség esetén. Illetve a ki- és hazautazás alatt történt balesetek gépjármű felelősségbiztosítását (2.180.000 EUR-ig) és a vonatkozó jogi ügyekkel kapcsolatos kiadásokat (32.000 EUR-ig)

Mentés:
A mentés költségeit az ÖAV garantálja 22.000 EUR-ig, személyenként és alkalmanként. A mentés költségei alatt a sérült személy felkutatását, és a baleset helyszínéhez legközelebb eső kórházba szállítását fedezik.
Fontos: A helikopteres mentést, mely minden esetben komoly sok ezer eurós összeg, csak akkor fedezi a biztosítás, ha a területi mentőközpont igazgatósága azt jóváhagyja.

Orvosi ellátás:
Azon személyek mozgatásának költségei, akik megsebesültek vagy megbetegedtek, ill. a szállítást végző alakulatok költségei az állandó lakóhelyet jelentő országon belül, költségkorlátozás nélkül, amennyiben a szállítást mentési művelet előzte meg.
A szükséges ellátásért 7.500 EUR-ig fizet a biztosítás.

Hazaszállítás:
A hazaszállítást a biztosítást fedezi külföldről, költségkorlátozás nélkül.
Illetve a sebesültek, illetve a szállítók költségeit az állandó lakóhelyet jelentő országon belül, költségkorlátozás nélkül, amennyiben a szállítást mentési művelet előzte meg.

A biztosításról részletesen a az ÖAV honlapján olvashatunk angolul is.

Ha baleset történt, ezt egy kártérítési igénylőlapon kell azt a biztosító felé jelezni. Az ÖAV tagsági díjának befizetését igazoló számla másolatát is csatoljátok az igénylőlaphoz. Az alább letölthető nyomtatványt kitöltve erre a posta ,vagy emailcímre küldjétek: Sparkassenplatz 1, A-6020 Innsbruck, Ausztria @mail:  AV-service@knox.co.at.
A kártérítési igénylőlapot innen tölthetitek le.

A biztosítás érvényét veszti sok esetben, ezek közül kettőt emelnék ki:

Azokra a balesetekre, amelyek 6000 méteres magasság feletti hegyi expedíciókon, valamint amelyek az Északi-, a Déli-sarkon, illetve Grönlandon történnek. Ha egy mászótúra, vagy expedíció csak egy napig tartózkodik 6000 méter felett, akkor a biztosítás érvényben van.
Olyan balesetekre, melyek 3-as lavinaveszélyességi szinten, vagy felett történnek.


Mindenkinek sikeres és balesetmentes mászóévet kívánok 2012-re :)

*Az írás egy összefoglaló, mindenképp olvassátok el a linkelt részletes leírásokat is!