A Stuhleck, vagy ahogy a legtöbben a rajta fekvő síterepet a közelben lévő település után nevezi, Semmering a magyar síelők körében az egyik legtöbbet látogatott síterep. Ennek egyik oka a magyar határhoz való közelsége. És tényleg rengeteg magyar, szlovák és cseh látogatja a terepet, nem beszélve a hétvégén Bécsből érkező tömegekre. Szombaton és vasárnaponként ezért óriási tömegekkel találhatjuk szembe magunkat a pályákon. Ha már eleged van a tömegből, vagy csak eluntad a 20 kilométer kék és könnyű piros pályát, és egy kis nyugalomra és/vagy freeridera vágysz, nem muszáj a pálya szélén, vagy a felvonók alatt vagánykodni, mert a hegy déli oldala szebb és élvezetesebb túrát kínál.
A másik indok amiért érdemes a Stuhlecket választani, az a lavinabiztos terep. Az enyhe lejtőkön nehezen indul meg a hó. Ha a szomszédos Raxon, vagy a Schneebergen már para síelni, akkor itt még mindig egészen nyugodtan belevághatsz.
Megközelítés:
Ha Bécs felől az A6-os autópályán érkezel, akkor a Semmering/Spital lehajtónál térsz le az autópályáról, mint ha a liftek felé mennél, de a Spitalban a Bar l'Amour nevű kupi előtt fordulj balra a Steinhaus felé. Innen tovább kell hajtani 12km-t egy hegyi úton egészen a Pfaffensattelig, majd további 7 km-t Rettenegg nevű kis településhez. Itt még egy kilométert mész egy 3 emeletes sárga színű vendégházig, ami egy kis híd bal oldalán található. A túra innen indul.
Vagyis a híd után egyből jobb oldalon található ösvénytől. Ezt egy kis sárga tábla is jelzi. Az út a patak mellett indul és egy mezőn megy keresztül, amíg az erdőszélhez nem ér. Itt a mező nyugati felén egy ösvény vezet a fenyőerdőben.
Mikor kiérsz az erdőből, a terep emelkedni kezd, és egy alpesi rétre érsz, melyen egy tanyaépület áll. Itt keresztezel egy műutat és egyenesen felfelé tartasz az mezőn. Ezt a mezőt, ha nem sejtenénk a tehénszagból, hogy mezőgazdasági terület, azt gondolnánk, hogy egy igazi sípályára értünk. Széles, kb. 600 méter hosszú, és kellemes, kb. 10-20% lejtésű, ideális élménysízésre, ez már felfelé is látszik.
Az alpesi réten felkaptatva újra a nyugati, (bal-felső) oldalán az erdőbe vezető úton megint egy erdei ösvényre érünk. Innen egy fél óra alatt elérjük az erdőhatárt, majd onnan a hegy "gerincét". A széles platószerű gerincen végig a karókat követve további fél óra alatt elérhetjük a csúcskeresztet és az Alois Günther házat, ahol fantasztikusan nagy adagokat mérnek a főételekből. (Bár csak 14 vertikális és 200 méter távol van a felvonótól, szinte egy pályasíző se jön el idáig, mégis tele van a hely.
Ha kipihentük a hatalmas bratwurstok elfogyasztását követő kajakómát ugyanezen az útvonalon indulunk vissza a parkolóba.
A gerincről a szél sajnos teljesen le szokta fújni a havat, így nem mindig tudunk egyből felcsatolni a lemenethez. A későbbi széles lejtők adta élmény mindenért kárpótol. 30-40 perc alatt széles szűzhavas lejtőkön és könnyen megsíelhető erdei ösvényeken jutunk vissza a parkolóba.
Túra hossza felfelé kb. 2,5-3 óra.
Lefelé: 30-45 perc
Szintkülönbség: 910 méter
Technikai nehézség: könnyű (1-es)
Térkép a bergsteigen.at-n (d) jelölésű )
Megjegyzés: Ha felhőben van a gerinc a tájékozódás nagyon nehéz lehet. (Mi is majdnem visszafordultunk, mert a teljes white-out-ban az orientáció szinte lehetetllenné vált) Keresd a karókat, és maradj a bal oldalukon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése