A leghosszabb nap a Hochschwabon

Még a szezon elején járunk, de tervek bőven maradtak tavalyról, amik (jó) idő hiányában nem valósultak meg. Tavalyi alpesi "Genusskletterei" élményeink után idén is egy hosszabb, könnyebb, kifejezetten jól biztosítathó és nagyon élvezetes úttal kezdtünk.

A Hochschwab hegységben rengeteg sportosan nittelt, hosszú mászóút várt minket. Alig tudtunk választani, mit másszunk, végül a szezon további részére tervezett projektek hosszúsága miatt olyan utat kerestünk, amin tesztelhettük az állóképességünket. Élvezeti mászásra készültünk, még nem sejtettük, hogy a beszállás előtt komoly pszichés terhelés fog érni minket...

Kék pöttyök a beszállásig

A Hochschwab csúcs mellett található a G'hacktstein 2189 méter magas tömbje bástyaként magasodik a Trawiestal  fölé a Hochschwab csúcsa és a Zagelkogel között.

Két hosszabb mászóút is vezet a csúcsra. Az egyik a Glückskind (5c, 600 méter, 16 kh) a könnyebb, de hosszabb út, a másik a Plüschkuckenparade (6a, 390 méter 12 kh). Mi az előbbit választottuk, hogy szokjuk a hosszabb utakat.

Már a beszálláshoz vezető túra is lélegzetelállító. Az 1800-2200 méter közötti csúcsok, a völgyből toronyként nőnek fölénk a Hochschwab fennsík innen ezeket a tornyokat összekötő várfalként tetszenek.
A Bodenbauer vendégháztól a 839-es úton a Hochschwab irányába haladva másfél óra gyaloglás után a Trawies-völgy kiszélesedik, és balra megjelenik előttünk a G'hackte tömbje.

A Zagelkaron keresztül a fekete pöttyöket követve (törpefenyvest kikerülve), a beszállásig, a mászóút kékkel jelölve.

A beszállás eléréséhez itt balra kell fordulni és egy leszakadáson felgyalogolni. A végzetünk itt ért el minket.
Túl korán kanyarodtunk le balra a jelzett ösvényről és másztunk fel a Zagelkar meredek, sziklás és füves lejtőjén. Alulról nem láthattuk, de mikor felértünk egy végeláthatatlan törpefenyves vett körül minket. Vissza már nem tudtunk (akartunk?) mászni, mert a meredek lejtőn a nedves fűcsomók nagyon csúszósak voltak, a sziklatömbök pedig lazák, ereszkedésre nem alkalmasak. Meg most komolyan, ki akar ereszkedéssel kezdeni egy napot, amikor épp ,hogy csak megpillantotta a beszállást. Egy darabig próbáltunk ösvényt vagy a törpefenyves szélét keresni, aztán kénytelenek voltunk elfogadni a tényt. Nincs más megoldás, át kell vágni.

Hirtelen visszatértek egy évvel ezelőtti emlékeim, mikor a Grosser Priel-ről lefele tévedtünk el már sötétben egy törpefenyves végeláthatatlan labirintusában és jutottunk a teljes kétségbeesés és lemondás határára...

A nemezisünk. A többiek itt a közepén járhatnak

Aki nem tévedt bele 2 méter magas törpefenyvesbe, annak nehéz érzékeltetni milyen érzés az ezen való átkelés. Talán pókhálóba ragadt rovarokra hasonlít ilyenkor az ember, ahogy tehetetlenül vergődik a beülőt, slószt és hátizsákot újra meg újra csapdába ejtő ágak között. Ahogy tudja, hogy minden lépésnél eltörhetnek alatta az alacsonyan szétterülő csúszós ágak, hogy aztán fogolyként akadhasson be a többibe.
Utat törni nehéz, egész testes munka, a visszacsapódó ágak előszeretettel támadják a lágy részeket a fejen és az ágyékon egyaránt. Miután átverekedtem magam a Zagelkar hófoltjairól figyeltem ahogy a többiek próbálják keresztülverekedni magukat.

Mozgó fenyőcsúcsok, néha elő-előbukkanó fejek és éktelen anyázás alapján lokalizáltam őket. A közepén voltak, 100 méterre a megváltást jelentő hófolt szélétől. 20 perc alatt sikerült is ezt a távot abszolválni, majd a végsőkig elgyötört mászótársaimnak megmutattam a Glückskind beszállását, mely 150 méterrel magasodott felénk egy havas törmeléklejtőn. (Ettől balrább és feljebb kezdődik a Plüschkuckenparade egy összetéveszthetetlen bevágásban.)

A beszállást valaki a 4-5 méter vastag hófolt és a sziklafal közötti folyosón érte el, én hófolton haladtam, majd a szélén 2 métert estem, és már meg is voltunk.

Egy nittfül csillant, megtaláltuk a beszállást. Az első 7 kötélhossz nem kifejezetten szép, sok füves és laza köves területen halad, óvatosan kell mászni, mert az összes kő melyet a kötelünkkel lehúzunk, biztosítóemberünk arcába megy.

Majd egy 120 méter hosszú széles fűcsíkon enyhén balra és föl haladva folytathatjuk utunkat. Itt könnyű eltévedni és belemászni a Plüschkückenparade (VI+) útba. Ha elérted a második sziklafalat és a második beszállásnál egy nagy karsztos üreget találsz, rossz helyen jársz (Plüschkuckenparade), menj 40 métert a sziklafal mellett még balra.

Traverz a táblán. Háttérben a Trawiestal

Ezután következnek az élvezetes kötélhosszak, amiért felgebődtünk idáig. Szép sima, pozitív táblákon táncolunk felfele pár kötélhosszon keresztül. A kulcshossz egy szép, kitett, de nagyon sűrűn nittelt traverz, amit VI-ra adnak. Innen egy rövid kötélhossz felfele, majd folytatódik a harántolás, de már könnyebb terepen.

A kiszállás már nincs messze, két (mozgó) sziklatömbök között vezető könnyű kötélhossz után fent vagyunk a G'hacktstein füves csúcsán. Gyönyörű körpanoráma, a Hochschwab déli fala velünk egy vonalban, délre nézve a Trawies völgy sziklaormai. Ha valakinek még van ereje, eltúrázhat a Hochschwab csúcsára (kb 45 perc), de a lemenet innen még hosszú, a G'hackte tömbje mellet haladó azonos nevű láncos úton le a Trawies nyeregbe, és onnan vissza a 839-es úton a parkolóba, ez újabb 3 órát vesz igénybe. A végsőkig elcsigázottak a G'hackte és a Hochschwab között található Fleischer kényszerbivakban is meghúzhatják magukat.

Szép hosszú nap volt, másnapi 10+ kötélhosszas terveinknek a 4.5 km hosszú 1000 méter szintes séta a beszállásig, a 600 méter mászás, majd az 1300 méter szint, 6 km hosszú lemenet betett. Az önismeret teljes hiányára utalt már megint, hogy 300 méternél hosszabb utat néztünk ki másnapra. Fekve jobb volt.

Topo itt. Friend, ék nem kell, ahol szükséges, az út szépen van nittelve, hosszú expresszek viszont jól jöhetnek.

Beszállás koordinátái: N 47.607520  E 15.133746

Fotók: Badics István

Orsi a csúcson

Hochschwab déli fala már árnyékban

Sziklamászás Vietnámban

Néha eltűnődöm, hogyan válik egy sziklamászó hely népszerűvé, és az impozáns sziklák mellett mi vonzza még a helyre azokat a pionírokat, akik elsőként másszák, majd kiépítik az utakat. Azt hiszem, az egzotikusabb helyeken, ahol a sziklamászás eredetileg nem ismert sport a következőképpen zajlik:

1. A páratlan szépségű hely a UNESCO-s világörökségi védelem alá kerül, vagy a 80-as években a Lonely Planet utazó írói fedezik fel.

2. Ezzel lassan kezdetét veszi a hagyományos turisztikai infrastruktúra kiépítése (szállások, buszjáratok, éttermek létesülnek a helyen.

3. Egyre több turista érkezik megcsodálni a csodálatos sziklákat, vagy a közelében fekvő műemlékeket

4. A nagy számok törvénye alapján a sok turista között előbb-utóbb lesz egy tapasztalt mászó is, aki nem restell kivenni egy év fizetetlen szabadságot, hogy elkezdje saját erejéből kiépíteni az első utakat.

5. A mászóközösség szép lassan értesül az új helyről, miközben a helyiek is megismerkednek a sporttal, és egyre többen csatlakoznak az utak építéséhez.

A Ha Long öbölnél se lehetett ez másképp. A hely egyértelműen Vietnám és Dél-Kelet Ázsia egyik leglátványosabb pontja, 1994-ben világörökség részévé nyilvánították. A kb. 1900 tenger által körülölelt karsztos mészkőkúp (fengcong) és sziklatorony (fengling) az ősi tektonikai és az újabb eróziós hatások meg persze a tengerszint pár ezer évvel ezelőtti megemelkedésének révén nyerte el mai formáját.

Nem meglepő, hogy sok turistát vonz a hely. Cat Ba városka parti sétányával, zsúfolt úszó éttermeivel és ronda szállodáival a klasszikus tömegturizmus gyermeke, ahol a plázst a szezonban hömpölygő tömegek, többségében vietnámi turisták lepik el. Mintha Siófokon,vagy Lloret de Mar-on járnánk. De az öböl igazi látványosságai a szigetvilág, és a tornyok tövében megbúvó apró, idilli homokos partszakaszok felfedezéséhez hajóra kell szállni. 

Így tárulhatnak fel előttünk a tengerből felbukkanó hatalmas sziklasüvegek, tetejükön apró szubtrópusi dzsungelpamacsokkal. A permi mészkövön az eső által létrejött oldások fantasztikus formavilágot alkotnak, mely ideálissá teszik a környéket a sportmászásra és megfelelő vízállás esetén a deep water solo-záshoz is.  

Jelenleg két mászórégió van kiépítve. A legtöbb sportút Cat Ba szigeten belül található Butterfly Valleyben van (kb 50), de ha a tengerparton a sziklatornyok között akarsz mászni, a Lan Ha öbölbe kell hajóznod, ami egy óra hajóútra van Cat Ba-tól. Itt a különböző szigeteken található sportmászó és DWS utak kajakkal érhetők el. Némelyik sziklára közvetlenül a vízből kell beszállni, mások kis homokos partokon kezdődnek. Sajnos ottjártunkkor a vízállás miatt nem volt lehetőség deep water solozni, a képek a Tiger és Moody's Beach szektorokon készültek. Az utak listáját itt, a szektorokról leírást pedig itt találtok.

Eleven months in the womb (6b+) Offenheimer's creation

Offenheimer's Creation falszakasz a Tiger Beachen

Fantasztikus érzés ezen a helyen mászni, és mivel fontos turisztikai célpont, Hanoiból 4 óra alatt könnyen megközelíthető (Cat Ba-ba szóló busz-komp-busz jegyek kaphatóak a Gia Lam buszpályaudvaron). A Lan Ha öbölbe az Asia Outdoors (az egyetlen helyi mászóbiznisz) szervez naponta hajós túrákat ebéddel, és kajakkal. Egy nap tokkal-vonóval kb. 50 dollárból jött ki, de ebben a felszerelés- és kajakbérlés, középszar de bőséges ebéd a hajón, taxi a kikötőbe, hajóút, belépő a magánterületen lévő mászóhelyekre is benne van. A bulit amerikaik csinálják, akik az utakat is építik és a kallert írják, minden infóval ellátnak, ha van egy szabad percük.

A könnyebb utak vizesen is mászhatóak

Moody's Beach

Azonban a tömegturizmus adta infrastrukturális előnyök majdnem minden esetben rombolják az úticél természeti és kulturális értékeit. Itt sincs ez másképp. Cat Ba városka által évi több százezer turista nem csak a szennyvízzel, hulladékkal, de az általuk elfogyasztott és helyben hal- és rákfarmokon megtermelt, vagy lehalászott hússal terheli a helyi ökoszisztémát. 

Chill

Úszó tutajfalu halfarmokkal

A sziklasüvegek között csatornákon úszó falvak és halfarmok halpopulációi a környezet szennyezése miatt csökkennek, de attól félek, ők is bőven kiveszik a részüket a pusztításból, az antibiotikumok és egyéb gyógyszerek haltáppal együtt történő vízbe juttatásával. Cat Ba város tengeri éttermei számtalan hal és rákfajt kínálnak, de miután láttam a sok szemetet, ami ennek a turisztikai gépezetnek a részeként a környezetbe jut és a partokra sodródik, inkább csak tésztát, rizst és csirkét ettem. Nagy kihívás megőrizni a szigetvilág ökoszisztémáját, főleg, hogy a vietnámi embereket még nem igazán érintette meg a környezettudatosság szele. Turistaként főleg azzal tudunk tenni, hogy minél kevesebb szemetet generálunk és a felelősen étkezünk (nem muszáj reggel délben este rákot és halat enni), hogy a hely legalább tisztább, maradjon.

Tőrfarkú rákok, csigák és egy csomó másik vízi állat. A menü változatos...

Rock Warrior's Way 1.3.: Tudatossá válás - A belső gátak áttörése

Ahogy az előző fejezetben a teljesítmény alapú motiváció sekélyességét fejtettük ki, természetesen felmerül a kérdés, hogy miként lehet ezt megváltoztatni? Egy biztos, nem könnyű, mert ezek a gondolatmintázatok, attitűdök mélyen gyökereznek. De amint gondosan megfigyeltük, hogy miként működik a teljesítmény alapú önértékelés, már el is kezdtük megváltoztatni őket. Először egy olyan értékrendet kell felállítanunk, amin keresztül mélyebb forrásokból szerezhetjük a motivációnkat. Ez az új értékrend nagyobb erőt ad nekünk ,hogy a kihívásokat elfogadjuk legyen szó a mászásról, vagy az élet más területeiről. Ehhez fokozott tudatosság és éberség szükséges. Emellett az új gondolatok és észjárások a komfortzónánkon kívülre vezetnek bennünket. A komfort zónánk pedig tele van önvédő mechanizmusokkal. Ezek nem csak öngátló szokások, de tudattalan folyamatok is, amelyek megakadályoznak az objektív önvizsgálatot.

A Megfigyelő

Mint minden Rock Warrior modulnál, így itt is a figyelem fókusza a lényeg. Egy pillanatra figyeld, a gondolataid áramlását. A gondolatok sorban futnak végig a tudatodon, látszólag mindenféle kontroll nélkül, az elméd generálja őket egymás után.
Egyszerűen csak "lépj hátra", és figyeld őket külső szemlélőként. Ha így "hátra lépsz", hogy gondolatid áramlását kívülről figyeled, elérted a Megfigyelő állapotot. Ezzel elkülönítheted magad a gondolataidtól, melyek befolyásolnak mászás közben. Még fontosabb, hogy megadja a szükséges objektivitást. Az önkorlátozó és önsorsrontó gondolatoktól ugyan nem szabadít meg, de segít, hogy kevésbé uralkodhassanak el rajtad mászás közben.

Teljesítmény, önmagunkról alkotott kép és önértékelés

Ha az önértékelésünk alacsony, nehézséget fog okozni elképzelni magunkat olyan nehéz mozdulat kivitelezése közben, ami szükséges a kiszemelt projektedben. Magyarul ha nem tudod elképzelni magad, hogy megtedd őket, nem fogod tudni megtenni őket. Egyszerűen ehhez a sporthoz(és az élet minden más területén is) szükséges, hogy elhiggyük, hogy "Meg tudom csinálni."

A világ összes edzése sem lesz elég, ha nem adsz magadnak teret, hogy hihess magadban. (Itt érdemes elgondolkodni, hogy az edzés alatt mennyi örömmászást engedélyezünk magunknak, és mennyit szívatjuk magunkat a határunk felett lévő projektekben, amik csak frusztrálnak.)

Persze az önértékelésünket nem tudjuk egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, hanem fel kell tárnunk az okait. Ehhez szerencsére nem kell pszichológusnak lenni. Az egészséges emberek önértékelése főleg a korábbi negatívnak ítélt teljesítmények alapján szenved csorbát, melyek jobban megkötnek, mint kellene.

(Szerintem mindenkinek van olyan ismerőse, aki nem száll be egy bizonyos nehézségű útba egy mászóiskolában, ha ismeri a számozást, mert az neki "nem megy". Miközben képes felmászni, ha nem ismeri hányasért adjak azt...)

A korábbi teljesítményeidnek egy platformként kell szolgálniuk, amiről tovább fejlődünk, nem gátként, aminél nem tudunk jobbat!

Gondolj vissza legjobb mászásaidra. Egészen biztosan kevés negatív gondolat fordult meg a fejedben, gondtalanul és felszabadultan tudtál a mászásra koncentrálni. Viszont nem valószínű, hogy a teljesítményed miatt aggódtál, hogy miként fog majd egy nehéz mozdulat sikerülni, nem voltak stresszes várakozások, elvárások magad irányába.

Gondolj arra, amikor a szellemi összeszedettséget hozta meg az áttörő sikert, és emlékeztesd magad, hogy meg tudod haladni önmagad anélkül, hogy fizikailag erősödtél volna.

Ha képes vagy teljesen elfogadni azt a nézőpontot, hogy te, illetve az elméd az ami korlátoz téged, és nem valamiféle külső tényező (az a rohadt zsíros fogás, túl messze van a lépés, a cipőm miatt nem tudtam kimászni stb...) , akkor azáltal, hogy a problémát internalizáltad lehetőséged nyílik megküzdeni vele, és nem másra mutogatni. Ha ez megtörtént nagy lehetőségek nyílnak meg előtted.

A másik fontos szempont az önértékelés. Gyakran ezt a teljesítményünk alapján tesszük, ami nem biztos, hogy előre mozdít... Ma kimásztál egy 6c+-os utat, királynak érzed magad. De holnapután kialvatlan vagy, vagy nem tudsz koncentrálni, mert a munkádon jár az agyad, és képtelen vagy átvergődni a 6a-t. Ettől szarul érzed magad. De most komolyan, tényleg a külső tényezők rád gyakorolt hatásának szeszélyei szerint kell, hogy érezd magad, és gondolkodj magadról? Nem. Az önértékelésnek egy belső értékrendhez való igazodás alapján kell kialakulnia, nem egyes jó, vagy rossz teljesítmények alapján. Ha te megpróbáltál mindent, és meghaladtad önmagad, elfogadtad a kihívást, akkor hű voltál az elveidhez és ez a fontos, ez az érték, ami alapján magadat mérni érdemes. Az igazi értékek a tanulásra, az új megismerésére, önmagunk meghaladására való hajlandóság, nem az, hogy sikerült-e uralni azt a nyitott fogást, vagy sem. A tudatossá válás másik nagyon fontos aspektusa tehát, hogy az önértékelésed elválaszd a teljesítményedtől.

Folytatás...

...és gyakorlatok

Stogaj

Mintha a Holdon járnánk. Vagy legalábbis a Sínai-félsziget kietlen tengerpartjain. Kősivatag vesz körül, sehol egy fűszál, pedig pár perce még kőkerítéssel körülvett zöldellő kertek között hajtottunk végig. Az öböl kis strandjától az ösvény kőemberek és kerítések mellett vezet.  Hirtelen egy másik világba csöppenünk. A tűző délutáni napfény verődik vissza el a lyukacsos sárgás-szürke sziklákról. A nagyobb odúk és oldások árnyai azt az illúziót keltik, mintha megkövült óriási himlőhelyes arcok néznének le szomjasan a mélykék tengerre.
Szemöldökükön kicsapódott fehér só világít.
Megállunk, és ahogy lépéseink zaja elhal, megüti a fülünket a süket csend. Sehol nem susognak a fák, rovarok, madarakat sem hallani, a tenger hullámai is némán simulnak a fehér sziklás partra. Pag sziget, Horvátország.

A keskeny út, melyen haladunk, mintha csak egy geológiai tanösvény lenne. Krétakori fehér és rózsaszín mészkő, telis-tele csigákkal és más mikrofosszíliákkal, néhol bauxitfoltoktól vörösödik.  Apró szögletes mészkőmorzsalékből összeállt konglomerátum tömbök, és helyenként, itt-ott kerek homokkövek bukkannak elő, ahogy megközelítjük Stogaj 50 méter magas sziklatornyát.

A torony

A toronyra felnézve gyönyörű mászóutakat pillantunk meg, kitett, néhol enyhén áthajló táblák, élek, egészen érdekes oldásokkal, mintha csak azért oldotta volna ki a sós szél és víz a sziklát, hogy nekünk ideális fogások és lépések legyenek. De a sós szél nem a mászó barátja. Megpillantom a rozsdás elemeket, és lefelé görbül a szám. Majdnem minden útban a standok rozsdás láncai és nittfülei alatt fekete folyás, olyan rosszul néznek ki, hogy nem akarunk beleesni, és beleülni, is csak óvatósan. Nagyon frusztráló, hogy ezeken a szép vezetésű, érdekes utakon a biztonság miatt kell aggódni, vajon tart-e a nitt, vagy sem? Megkeressük azokat az utakat, ahol a legújabbaknak tűnnek a nittek, és nem lepte el még őket teljesen a rozsda. Van pár, érdekes kunsztokkal tarjított rövidebb sportút, de a torony 2-3 kötélhosszas útjait nem hódítuk meg.

Rozsdás nittfül

Boldog-szomorú a nap vége, amikor otthagyjuk Stogajt. Fantasztikus holdbéli tájon jártunk, ahol öröm lehetne a szürreális sziklaformákon mászni, ha a sós levegő nem rohasztotta volna szét a nitteket. Remélem, egy nap a sós levegőnek hosszabb ideig ellenálló titánium nittekre, vagy u-pántokra cserélnek. Addig is legyetek nagyon óvatosak, ha Stogaj szikláin másztok!


Megközelítés:
1. Pag szigetére Senj felől komppal
2. Délről, akár Paklenica felől

Metajna faluban az öböl után a főúton meredeken fel, majd kinyílik a táj és megpillantjuk az ellenkező oldali öbölbe és strandra vezető földes utat. Az út végén a parkolóból az "étterem"-től balra fel a kőembereket és az ösvényt követve a sziklatoronyig. Séta beszállásig kb. 20 perc.
A horvát kalauz vonatkozó részét kérésre el tudom küldeni.