The Rock Warrior's Way 3. 2.: A kockázat felmérése

Mielőtt mászni kezdenél, és elmerülnél a folyamatban egy pillanatra állj meg, és mérd fel az előtted álló kötélhosszt, vagy utat. Határozd meg, mely részek jelentenek kihívást számodra.

Az esés következménye

Ezután mérd fel az esés következményét. A célod, hogy pontosan megismerd mivel állsz szemben, milyen kockázatot vállalsz- "Ha innen esek, 6 métert esek egy bombabiztos ékbe, és nem fogok ráesni a 10 méterre lévő párkányra." Itt még nem döntesz, hogy vállalod-e a kockázatot, egyszerűen csak objektíven felméred a helyzetet, amennyire objektíve csak lehet. Most felmerülhet a kérdés, hogy miért gondolunk mászásközben az esésre? A következmények végiggondolását egyrészt konkrétan a mászás megkezdése előtt, pl. pihenőpontokon végezzük el, másrészt, az esés okozta veszély a kreatív gondolkodással csökkenthető.

A mászóban rejlő potenciál

Mérd fel a saját képességeidet, amelyekkel rendelkezel. Felméred a rizikót, a saját képességeidet, és vállalod a saját döntésedért a felelősséget. A már sokszor említett Egó játszmák sajnos a döntés meghozatala után azért itt is bekavarhatnak. Pl. nem vállaltál egy rizikós mászást, átengedted az előremászást a társadnak, majd utána lelkiismeret furdalásod van, hogy ezt illett volna kitolni. Na ez az Egód terméke, aki a teljesítményt és az elismerést hajszolja, hogy még királyabbnak érezhesse magát. Nyugodtan csavard le ezeket a belső gondolatokat, felelősen döntöttél, amikor nem vállaltál egy kihívást, nem kell szégyenkezned miatta magad előtt. Tegyél magadnak egy szívességet, és ne vesztegesd a koncentrációdat és a mentális energiáidat kellett, illett, lehetett volna kezdetű gondolatokkal.

Végül pedig ne ess a kívánó, reménykedő és áldozattá válás, és kifogások, és posztracionalizálás csapdájába sem. Ezek a kifogások akadályozzák hogy felelősséget vállalj tetteidért.

Szembesülés a valósággal

A fejezet kulcsszava az elfogadás. Ha elfogadod a képességeidet, az útban rejlőnehézségeket és veszélyeket, egyrészt a fantomfélelmedet csökkented, és a félelem negatív energiáit csak ott érzed, ahol az valóban jogos.Képes vagy dönteni, maximalizálni a saját befolyásodat a helyzetre (nem külső tényezőket okolni). Ahogy elfogadjuk a felelősséget az esésért, és minden más faktorért, lassan belátjuk, hogy a mászás nehéz próba elé állít bennünket. Ahogy elfogadjuk ezeket a próbatételeket, megnyílik előttünk az út,hogy fejlődjünk, és továbbléphessünk.

Gyakorlatok

Rock Warrior's Way 1.4. Tanulás és Erő

Tehát az előző bejegyzés tanulságaként összefoglalhatjuk: önmagunk teljesítmény-alapú megítélése helyett, más alapokra kell helyeznünk az önértékelésünket. Ami fontos, hogy elfogadjuk a kihívást és merjünk tanulni. Merjük elhagyni a komfortzónánkat és új dolgokat megtapasztalni.

Tulajdonképpen nem az a célunk, hogy meghódítsunk egy 20 méter magas élettelen ásványtömböt, hanem, hogy tanulás által kitágítsuk képességeink határait.

Ha a tanulásra fókuszálunk, a tudatosságunk javulni fog. Nem fogunk mászás közben külső tényezők miatt szorongani, így jobban a tevékenységnek tudjuk szentelni magunkat.

Ha hibázol, ne csüggedj, ne éld meg kudarcnak, hogy kiestél az útból! Ne dühöngj rajta, és ne is érezd magad áldozatnak. Inkább figyelj arra, hogy mit tanultál. A hiba amit vétettél, ha jól átgondolod, hozzásegít, hogy legközelebb jól oldhasd meg a problémát.

Az önértékelésed alapja tehát nem a teljesítmény, hanem a tudat, a tudás és képességeid kiteljesítésére való elkötelezett törekvésed legyen!

Persze ez nem megy varázsütésre. A legtöbbünknél vegyesen alkotják a mászáshoz való motivációt külső és belső tényezők. Ha a belső motivációs tényezők szerepét és a külsőkét (mint az állandó összehasonlításból fakadó teljesítménykényszer) Gondold végig, mi érdekel és mi motivál a mászásban? A természet szeretete? A társaság, barátok? Kihívás? Vagy mások elismerése?

A külső motivációs források az Egó pumpálásáról szólnak elsősorban, ezek helyett érdemes az igazán belülről fakadó forrásokra fókuszálni.

Erő csapdák

A személyes erőnket, képességeinket azonban gyakran nem használjuk ki jól, hanem elvesztegetjük. Ezek az erő csapdák személyiségünk részei. Az egyik ilyen az önmagunk fontosságába vetett hit,hogy elhitessük magunkkal, mennyire királyok is vagyunk, hogy jobbak vagyunk, mint mások.
Egy másik ilyen csapda az állandó, megváltoztathatatlan én tévképe. Az Egónk a személyes történetünk alapján állít fel egy képet magunkról, és megpróbálja elhitetni velünk, hogy tulajdonképpen mi a múltbéli cselekedeteink és gondolataink vagyunk. Az azonosulás a múltbéli cselekedeteinkkel szintén egy csapda.
Hogyan gátol minket a személyes történetünk a jelenben? Például miközben mások figyelik ahogy mászok elkezdek azon aggódni, hogy nem sikerül úgy teljesíteni, mint ahogy a magamról kialakított "menő mászó" kép megkövetelné. Ezek a gondolatok gátolnak és elvonják az energiát és figyelmet az útban felmerülő valódi  feladatról, a mászásról.

Erő szivárgások

Ezek olyan berögződött viselkedés mintázatok, melyek szintén elvonják az erőt a feladattól.
Ilyen lehet a negatív belső monológunk, vagy a mászás után az önértékelő gondolataink. Az emberek hajlamosak teljesítményüket a mászás után saját belső tulajdonságukká alakítani. Pl. lassan másztam ki egy kötélhosszt -> Lassú mászó vagyok. Ezek a negatív belső monológok szintén elvesznek az erőnkből, ezeket el kell csendesítenünk.

A másik két nagyon fontos erő szivárgás a reménykedő és a kívánó gondolatok. Ezek passzív állapotok ugyanis, melyek nem segítenek hozzá a kunszt megmászásához. A reménykedés külső megoldásban való hagyatkozás (talán lesz egy nitt az áthajlás után), amivel nem a probléma megoldására teszünk kísérletet (hogy mászom ki az áthajlásból). Amikor reménykedünk nem keressük aktívan a megoldást, nem képzeljük el, hogy uraljuk a helyzetet.

Amikor kívánunk (bárcsak könnyű rész jönne ez után a kunszt után) egy fantáziavilágba menekülünk az itt és most-ból. Ahelyett, hogy valami könnyűt kívánnál magadnak az útba, koncentrálj arra, hogy oldod meg az előtted álló szakasz kimászását!

Gyakorlatok

Rock Warrior's Way: 1.2. Tudatossá válás - Teljesítmény

Nevelésünk és szocializáció nyomán hajlamosak vagyunk az önértékelésünket az általunk elért teljesítmények alapján meghatározni. Ha az iskolában rossz jegyet szereztünk, a szüleink, vagy tanáraink megszidtak, ha ügyesen teljesítettünk egy a nevelőink által kiszabott feladatot, megdicsértek. Később ezek a külső jutalmazási/büntetési mintázatok az Egónkba épültek be. Így lehet az, hogy önmagunk értékét gyakran a teljesítményünk alapján határozzuk meg. Ha jól megy az üzlet, királynak érezzük magunkat, ha már megint nem sikerült a kunsztot megcsinálni, akkor gyengének.

Egyesek a sikert a felhalmozott vagyonnal, szakmai vagy társadalmi elismeréssel, mások pedig a legnehezebb onsight-olt úttal azonosítják. A nevelésünk nyomán arra vagyunk kondicionálva, hogy azt gondoljuk, hogy nagy elért teljesítmények értékesebb személlyé is tesznek minket.

És ez igaz is lehet, hogy egy üzletembert a vállalatánál sikerei a vezetősége szemben értékessé tesznek. Vagy egy orvost, akinek szakértelme és tudása folytán páciensei gyorsabban gyógyulnak, a közösségében értékes embernek tartanak.

De vajon értékesebb emberek vagyunk, ha 7a-t mászunk, mint ha csak 5b-t? 

Nem valószínű... mégis szocializációnk folytán oly mélyen gyökerezik bennünk az érték és a teljesítmény kapcsolata, hogy tudat alatt hajlamosak vagyunk önértékelésünk alapjaként az általunk elért teljesítményeket venni.

De... ha a mászás során a teljesítményünk növelése motivációnk elsődleges forrása, egy önkorlátozó csapdába csaljuk magunkat...

És miért? Mert a teljesítmény egy a társadalom, vagy társak által meghatározott valami, ami teljesen relatív. Pisti és Laci előtt 5c-t mászni nagy teljesítmény, hízik az a májad, ahogy a kezdők előtt kunsztolsz az útban, és ahogy kitolod a kulcsrészt, miközben ők a fal aljában elismerően hümmögnek. Fél óra múlva melletted mászik el Zsuzsi, a 7a-s utat red point teljesítve, már senki nem téged figyel...

A teljesítmény tehát egy külsőleg meghatározott tényező. Azt mindenki érzi, hogy az elhivatott, vagy megszállott embereket, valami hatalmas belső motiváció hajtja céljuk elérése felé. Ez a motiváció teszi őket sikeresé, nem pedig sikerre való éhségük teszi őket motiválttá. 

De nem baromság ezen ventillálni egy olyan sportnál aminek az egyetlen mérhető tényezője a vertikális előrejutás teljesítménye?

Ezt nevezhetjük teljesítmény paradoxonnak is. Jobban akarunk mászni, vagyis teljesíteni az útban. Mégis a teljesítmény alapú motiváció csak egy játszmája az Egónak, hogy még királyabbnak érezhessük magunkat azáltal, hogy mások felnéznek ránk. Így a motivációnk forrása külső.

A bejegyzésnek a mondanivalója nem az, hogy mindenki csúnya, rossz és gyarló, aki jól érzi magát attól, ha mások előtt sikerül egy nehéz dolgot véghez vinnie.

Sokkal inkább az, hogy ne hagyd, hogy kizárólag külső motivációs tényezők irányítsanak, mert ezek nem adnak stabil alapot a hosszú távú fejlődésre.

Két edzés között állj meg egy pillanatra. Gondold végig, mi is a motivációd a mászásban, hogy miért kezdted el, miért csinálod most?

A Rock Warrior's Way rendszer azt tanácsolja, hogy a mászóéleted egy szilárd, belső motivációs alapra helyezd, ami az állandó újdonsággal való szembesülés, a képesség és hit mindig valami új elsajátításában. A rendszer szerint az alapvető érték, ami alapján mérheted magad, az, hogy képes vagy-e újabb és újabb kihívások elé állítani magad, amiből új dolgot tanulhatsz.

Képes vagy-e belevágni egy eséstréningbe, ha félsz az eséstől? Ha gyomoridegességed van a reibungtábláktól, megpróbálod-e legyőzni a félelmed és mesterévé válni az egyensúlyozásnak?

Ha igen, a teljesítményed javulni fog...

Érdekel a folytatás?

Gyakorlatok a tudatosság fejlesztéséhez

Rock Warrior's Way 1. fejezet: 1.1. Tudatossá válás - Bevezetés

A tudatossá válás során a saját gondolataink és viselkedésünk megfigyelésének és cselekedeteink, gondolataink tudatosításának képességét fejlesztjük. A középpontba azoknak az öngátló folyamatoknak a elemzése kerül, melyek a jelenlegi gondolkodásmódunkat határozzák meg. Ha nem vagy tisztában azzal, hogy mire is gondolsz épp, vagy  motivációd valódi forrásával, nem lesz erőd megváltoztatni. Változás nélkül nincs fejlődés.

A célod, hogy a lusta, megszokott, önkorlátozó gondolataidat olyan fegyelmezett szellemi beállítódásra cseréld, mely maximalizálja a teljesítményed. Hogy erre képes légy, meg kell ismerned, hogy miként is gondolkodsz. A tudatossá válás során meg fel kell tudnod ismerni ezeknek az önkorlátozó folyamatoknak a létezését, a hogyanjukat és a miértjüket.

Mászók rendszerint bátor, kalandvágyó embernek tartják magukat. Mégis gyakran ezzel teljesen ellenkező módon reagálunk a felmerülő kihívásokra. A kezdeti időszak után, mikor gyorsan tanulunk és látványosan és sokat fejlődünk, hajlamosak vagyunk elveszíteni a nyitottságunkat és fejlődésünk lelassul, majd stagnál. Viselkedésünkre és gondolatainkra olyan mintázatok lesznek jellemzőek, melyek akadályozzák a további tanulást. Ha valamilyen kihívás elé kerülünk gyakran valamilyen Ego-játszmával reagálunk, vagy haszontalan belső monológba kezdünk. Anélkül, hogy egyáltalán észrevennénk egy tudattalan, ismétlődő ,szokás-spirálba kerülünk, és az erőnk csökkenni kezd.

Az önkorlátozó mechanizmusok egyik oka a nevelés és a szocializáció egyik meghatározó eleme, miszerint a nevelőink az értékünket a teljesítményünk és viselkedésünk alapján határozták meg ,és ez alapján büntettek ,vagy jutalmaztak minket. Később, ahogy nagyobbak lettünk ezek a környezetünk (szülők, nevelők, társadalom) által a jó viselkedésre és teljesítményre vonatkozó elvárások pedig az Egónkba betonozódtak be, ami innentől kezdve átvette a büntetés és jutalmazás szerepét. A végeredmény pedig az lett, hogy a külső erők által meghatározott elvárások rabszolgáivá váltunk, ahelyett, hogy a saját lényünk belső mentális környezetét uralnánk és élnénk meg.

A motiváció igen gyakran egy mély, tudattalan erőfeszítésből származtatható, hogy szeretnénk, ha az általunk fontosnak tartott emberek felnézzenek ránk, kedveljenek minket. (Aki ezzel nem ért egyet, az tegye a szívére a kezét és gondoljon vissza arra, amikor az ellenkező nem egy vonzó tagja szeme láttára mászott valószínűleg kétszer akkora erőbedobással, mint egyébként szokott)

Az Egónk a szocializáció és nevelés hatására kialakuló mentális entitás, mely megjutalmaz és büntet minket az önértékelésünkkel kapcsolatos érzésünkön keresztül. Az Ego összehasonlítás alapján működik. A múltbéli élményeinkkel azonosítja magát és összehasonlítja mások személyes történetével. Az összehasonlítás alapján jobbnak, rosszabbnak, vagy egyenlőnek érezzük magunkat .

(A szerző az Egót és más személyiségpszichológiában használt fogalmakat saját szabad értelmezésében használja. Az elméletalkotó pszichológusok forognak a sírjukban, ahogy ezeket a sorokat olvasod, de az Ego fogalmának sarkos és leegyszerűsített, néhol pedig démonizált megjelenítése tökéletesen illik a harcos útjának rendszerébe.)

Az Ego alapvetően azt "akarja", hogy másoknál jobbnak érezzük magunkat. Ha úgy érzi, hogy kudarcot vallottunk, bűntudattal sújt, de ugyanakkor, megpróbál elhatárolni minket a kudarctól, azzal, hogy különböző önigazoló stratégiákat vet be. A baj csak az, hogy önmagunkról alkotott hamis kép kialakítása és főleg fenttartása rengeteg energiát emészt fel. Ha mindig azt próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy ennél és ennél jobbnak kell lennem, vagy valójában jobb vagyok csak most véletlenül hibáztam, akkor eltereljük a figyelmünket a valóságtól, és a fejlődés lehetőségétől.

A személyiségpszichológa másik alapvető fogalma, amit Ilgner bevezet a Szelf.
(Ilgner a Szelfnek a C.G. Jung-i értelemezését használja, miszerint az a tudattalan és tudatos énünk koherens egysége forrott formája, a személyiség teljessége.  (Míg az Egó csak a tudatos énünk felett gyakorol hatást (részben tudattalanul)) Mind Jung ,mind Ilgner gondolataiban tehát a Szelf megismerése és egységére való törekvés egy olyan folyamat, melyben megértjük saját énünket, és a bennünk rejlő lehetőségeket bontakoztatjuk ki. Egyszóval az út a teljesebb és jobb személyiség felé.)

A Szelf nem versengő, védekező, mint az Ego. A fő értékek nem a (másokkal való összehasonlításból származó) teljesítményből, hanem a belső fókuszáltságból származnak, mely a növekedés és a tanulás alapja. Így a Szelfünk számára a fő érték a tanulás, a felfedezés, nem a teljesítmény.

A Rock Warrior útja az Egó dominálta viselkedésből és gondolkodásból a kiterjesztettebb, bölcsebb Szelf megélése felé törekszik. Folyt. köv.

Konkrét gyakorlatok a témában