Stogaj

Mintha a Holdon járnánk. Vagy legalábbis a Sínai-félsziget kietlen tengerpartjain. Kősivatag vesz körül, sehol egy fűszál, pedig pár perce még kőkerítéssel körülvett zöldellő kertek között hajtottunk végig. Az öböl kis strandjától az ösvény kőemberek és kerítések mellett vezet.  Hirtelen egy másik világba csöppenünk. A tűző délutáni napfény verődik vissza el a lyukacsos sárgás-szürke sziklákról. A nagyobb odúk és oldások árnyai azt az illúziót keltik, mintha megkövült óriási himlőhelyes arcok néznének le szomjasan a mélykék tengerre.
Szemöldökükön kicsapódott fehér só világít.
Megállunk, és ahogy lépéseink zaja elhal, megüti a fülünket a süket csend. Sehol nem susognak a fák, rovarok, madarakat sem hallani, a tenger hullámai is némán simulnak a fehér sziklás partra. Pag sziget, Horvátország.

A keskeny út, melyen haladunk, mintha csak egy geológiai tanösvény lenne. Krétakori fehér és rózsaszín mészkő, telis-tele csigákkal és más mikrofosszíliákkal, néhol bauxitfoltoktól vörösödik.  Apró szögletes mészkőmorzsalékből összeállt konglomerátum tömbök, és helyenként, itt-ott kerek homokkövek bukkannak elő, ahogy megközelítjük Stogaj 50 méter magas sziklatornyát.

A torony

A toronyra felnézve gyönyörű mászóutakat pillantunk meg, kitett, néhol enyhén áthajló táblák, élek, egészen érdekes oldásokkal, mintha csak azért oldotta volna ki a sós szél és víz a sziklát, hogy nekünk ideális fogások és lépések legyenek. De a sós szél nem a mászó barátja. Megpillantom a rozsdás elemeket, és lefelé görbül a szám. Majdnem minden útban a standok rozsdás láncai és nittfülei alatt fekete folyás, olyan rosszul néznek ki, hogy nem akarunk beleesni, és beleülni, is csak óvatósan. Nagyon frusztráló, hogy ezeken a szép vezetésű, érdekes utakon a biztonság miatt kell aggódni, vajon tart-e a nitt, vagy sem? Megkeressük azokat az utakat, ahol a legújabbaknak tűnnek a nittek, és nem lepte el még őket teljesen a rozsda. Van pár, érdekes kunsztokkal tarjított rövidebb sportút, de a torony 2-3 kötélhosszas útjait nem hódítuk meg.

Rozsdás nittfül

Boldog-szomorú a nap vége, amikor otthagyjuk Stogajt. Fantasztikus holdbéli tájon jártunk, ahol öröm lehetne a szürreális sziklaformákon mászni, ha a sós levegő nem rohasztotta volna szét a nitteket. Remélem, egy nap a sós levegőnek hosszabb ideig ellenálló titánium nittekre, vagy u-pántokra cserélnek. Addig is legyetek nagyon óvatosak, ha Stogaj szikláin másztok!


Megközelítés:
1. Pag szigetére Senj felől komppal
2. Délről, akár Paklenica felől

Metajna faluban az öböl után a főúton meredeken fel, majd kinyílik a táj és megpillantjuk az ellenkező oldali öbölbe és strandra vezető földes utat. Az út végén a parkolóból az "étterem"-től balra fel a kőembereket és az ösvényt követve a sziklatoronyig. Séta beszállásig kb. 20 perc.
A horvát kalauz vonatkozó részét kérésre el tudom küldeni.