Az előző fejezetben elsajátított képességekkel a figyelmedet elterelő és az erődet elszívó önmagaddal való játszmákat tanultad meg megszüntetni. Ezek után a képes vagy a figyelmedet a mászásra fókuszálni.
A mászás tele van apró részletekkel, amiket nem veszünk észre. Ilyen a testtartásunk például. Hiába értjük, hogy ez nagyon fontos a mászás szempontjából, "kivitelezéskor" mégis mással vagyunk elfoglalva. Tipikus eset:
A mászó az utolsó nittől 4 méterre mászott el, és alig várja, hogy újra akaszthasson. Feszült, a fogásokat túl nagy erővel szorítja, és teste nincs egyensúlyban. Már majdnem kiesik az útból, mikor végre akaszt. Megnyugszik, és a következő pillanatban hirtelen talál egy jobb fogást, lábbal kitámaszt, egyensúlyba kerül. Akasztás előtt úgy érezte majd kiesik az útból, utána pedig hirtelen megnyugodott, és megtalálta a megfelelő pozíciót. Ismerős a történet?
A figyelem az eséstől való félelemtől széthullott. A mászó ezért nem vette észre a sziklában rejlő apró lehetőségeket, és a rossz testtartását, ami gyorsan szívja el az erejét. Csak egy dolgot látott, a nittet, amit meg kell akasztania.
A fejezet ezekről az apró dolgokról fog szólni...
A testtartás
A rossz testtartással rengeteg erőt pazarlunk el. Ha a testünk nincs egyensúlyban, az izmoknak kell erőt kifejteni, hogy megtartsanak. De akármilyen hihetetlen, a helyes tartás önbizalommal is eltölt minket. A testbeszéd nem csak kifelé működik, de a saját elménk felé is visszajelzést ad, még ha ez nem is tudatosul. Ez a gondolat elsőre akár furcsának tűnhet, de ha testünkre és elménkre egy egységként gondolunk máris egészen magától értetődő a gondolat. A Rock Warrior's Way második moduljának fontos eleme az ún. testelme (bodymind) működésének tudatosítása és javítása.
A jó tartás megnyitja a mellkasi üregedet, ezáltal a javítja a légzés minőségét. A készültség és éberség állapotába helyez.
A testtartás másik fontos része az arckifejezés. Az arckifejésünk általánosan kifejezi a lelkiállapotunkat. De sok pszichológiai kísérlet támasztja alá, hogy nem csak kifejezi, hanem a testtartáshoz hasonlóan visszajelzésként szolgál agyunk számára, és így az arckifejezés hozzá is járul a tudatállapotunkhoz.
A mászás alatt tehát igyekezzünk odafigyelni milyen arcot vágunk, és a nehezebb mozdulatoknál se grimaszoljunk. A grimasz elődje az evolúció során a védekező vicsorgás volt, ami a félelmet, felfokozott állapotot jelzi közeli rokonainknál. Ez az előbb vázolt elv alapján nem hoz jó pozícióba a helyzetben. Ha grimaszolsz a látószöged is csökken, csőlátás alakul ki, ami szintén nem segít a fogások megtalálásában.
A testelme integrációja - Légzés
A légzés az egyetlen életfunkciónk melyet teljesen akaratlagosan vagy teljesen akaratlanul működik. A spontán légzés a testelme állapotát fejezi ki. A tudatos légzés pedig képes befolyásolni ezt az állapotot. A biofeedback elve itt is működik; a légzésünk a legerősebb eszközünk, hogy befolyásoljuk a tudatállapotunkat., és leküzdjük a stresszes helyzeteket.
Ha feszültek vagyunk, a légzésünk felületessé és rendszertelenné válik. Talán még vissza is fojtjuk a lélegzetünket, amitől pedig még feszültebbé válunk. Tehát a stressz rossz légzést okoz, és a rossz légzés pedig tovább fokozza stresszt. A légzés tudatosítása és kontrollja sziklamászás közben csökkenti a felmerülő stresszt, így jobb döntéseket hozhatunk, és nem fáradunk el annyira.
A legjobb, ha a nehéz részek előtt elkezdesz odafigyelni a légzésedre, és tudatosan megpróbálod elmélyíteni, lelassítani és egyenletesebbé tenni azt.
Ez sok gyakorlást igényel. Figyeld meg a kezdet a mellkasodra és hasadra téve, hogy inkább mellkasi, vagy hasi légzéssel lélegzel-e? Ez utóbbi mélyebb, egyenletesebb, állítsd át erre a lélegzeted.
A jó légzés tehát:
Egy gyakorlat, mely segít a légzésed tudatosításában és elmélyítésében:
Ahogy mászol, figyelj oda, hogy folyamatosan lélegezz. Minden egyes kilégzés a hasizmaiddal segíts rá a rekeszizmokra, hogy "teljesen kipréseld" a levegőt a tüdődből. Ez automatikusan elmélyíti a belégzést és meghosszabbítja a ki-belégzés folyamatát. Ha mindezt félhangosan teszed, akkor könnyebben tudatosul a folyamat.
Még több okosság itt.
Gyakorlatok az elmélet megvalósításához itt.
A mászás tele van apró részletekkel, amiket nem veszünk észre. Ilyen a testtartásunk például. Hiába értjük, hogy ez nagyon fontos a mászás szempontjából, "kivitelezéskor" mégis mással vagyunk elfoglalva. Tipikus eset:
A mászó az utolsó nittől 4 méterre mászott el, és alig várja, hogy újra akaszthasson. Feszült, a fogásokat túl nagy erővel szorítja, és teste nincs egyensúlyban. Már majdnem kiesik az útból, mikor végre akaszt. Megnyugszik, és a következő pillanatban hirtelen talál egy jobb fogást, lábbal kitámaszt, egyensúlyba kerül. Akasztás előtt úgy érezte majd kiesik az útból, utána pedig hirtelen megnyugodott, és megtalálta a megfelelő pozíciót. Ismerős a történet?
A figyelem az eséstől való félelemtől széthullott. A mászó ezért nem vette észre a sziklában rejlő apró lehetőségeket, és a rossz testtartását, ami gyorsan szívja el az erejét. Csak egy dolgot látott, a nittet, amit meg kell akasztania.
A fejezet ezekről az apró dolgokról fog szólni...
A testtartás
A rossz testtartással rengeteg erőt pazarlunk el. Ha a testünk nincs egyensúlyban, az izmoknak kell erőt kifejteni, hogy megtartsanak. De akármilyen hihetetlen, a helyes tartás önbizalommal is eltölt minket. A testbeszéd nem csak kifelé működik, de a saját elménk felé is visszajelzést ad, még ha ez nem is tudatosul. Ez a gondolat elsőre akár furcsának tűnhet, de ha testünkre és elménkre egy egységként gondolunk máris egészen magától értetődő a gondolat. A Rock Warrior's Way második moduljának fontos eleme az ún. testelme (bodymind) működésének tudatosítása és javítása.
A jó tartás megnyitja a mellkasi üregedet, ezáltal a javítja a légzés minőségét. A készültség és éberség állapotába helyez.
A testtartás másik fontos része az arckifejezés. Az arckifejésünk általánosan kifejezi a lelkiállapotunkat. De sok pszichológiai kísérlet támasztja alá, hogy nem csak kifejezi, hanem a testtartáshoz hasonlóan visszajelzésként szolgál agyunk számára, és így az arckifejezés hozzá is járul a tudatállapotunkhoz.
A mászás alatt tehát igyekezzünk odafigyelni milyen arcot vágunk, és a nehezebb mozdulatoknál se grimaszoljunk. A grimasz elődje az evolúció során a védekező vicsorgás volt, ami a félelmet, felfokozott állapotot jelzi közeli rokonainknál. Ez az előbb vázolt elv alapján nem hoz jó pozícióba a helyzetben. Ha grimaszolsz a látószöged is csökken, csőlátás alakul ki, ami szintén nem segít a fogások megtalálásában.
A testelme integrációja - Légzés
A légzés az egyetlen életfunkciónk melyet teljesen akaratlagosan vagy teljesen akaratlanul működik. A spontán légzés a testelme állapotát fejezi ki. A tudatos légzés pedig képes befolyásolni ezt az állapotot. A biofeedback elve itt is működik; a légzésünk a legerősebb eszközünk, hogy befolyásoljuk a tudatállapotunkat., és leküzdjük a stresszes helyzeteket.
Ha feszültek vagyunk, a légzésünk felületessé és rendszertelenné válik. Talán még vissza is fojtjuk a lélegzetünket, amitől pedig még feszültebbé válunk. Tehát a stressz rossz légzést okoz, és a rossz légzés pedig tovább fokozza stresszt. A légzés tudatosítása és kontrollja sziklamászás közben csökkenti a felmerülő stresszt, így jobb döntéseket hozhatunk, és nem fáradunk el annyira.
A legjobb, ha a nehéz részek előtt elkezdesz odafigyelni a légzésedre, és tudatosan megpróbálod elmélyíteni, lelassítani és egyenletesebbé tenni azt.
Ez sok gyakorlást igényel. Figyeld meg a kezdet a mellkasodra és hasadra téve, hogy inkább mellkasi, vagy hasi légzéssel lélegzel-e? Ez utóbbi mélyebb, egyenletesebb, állítsd át erre a lélegzeted.
A jó légzés tehát:
- Eloszlatja a félelmet
- A figyelmedet a testedre és a jelenbe fókuszálja (nem arra gondolsz, hogy esel ki az útból)
- Az izomműködéshez több oxigént biztosít, széndioxid el, kevesebb tejsav képződik, lassabban durransz be (ez elég evidens :)
Egy gyakorlat, mely segít a légzésed tudatosításában és elmélyítésében:
Ahogy mászol, figyelj oda, hogy folyamatosan lélegezz. Minden egyes kilégzés a hasizmaiddal segíts rá a rekeszizmokra, hogy "teljesen kipréseld" a levegőt a tüdődből. Ez automatikusan elmélyíti a belégzést és meghosszabbítja a ki-belégzés folyamatát. Ha mindezt félhangosan teszed, akkor könnyebben tudatosul a folyamat.
Még több okosság itt.
Gyakorlatok az elmélet megvalósításához itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése