Matka-kanyon

A májusi hosszú hétvégén összeurópai szar időt írtak, így letettünk a Wilder Kaiser-es, majd a paklenicai, legvégül pedig az omisi terveinkről is. Nem kis frusztráltságomban egyre elvetemültebb úti- és mászóhelyek nevét kezdtem beírogatni az Accuweather keresőjébe, de mindenhol csak eső-eső-eső. Aztán a Budapesttől 800 km-es sugarú kör déli végén, felcsillant egy kis napsütés, igaz csak két napra.

Skopje, Macedónia. Mit lehet mászni? A macedón főváros mellett húzódó mély szurdokban folyó Treska vizét a kanyon bejáratánál egy gáttal duzzasztották fel. Így festői tó alakult ki, melynek mindkét partján meredeken emelkednek ki a sziklák. A kanyon parkolójától és a gáttól 3 perc sétára található az 1389-ben épült Szt. András kolostor kis bizánci stílusú templomépülete mellette puccos étteremel, és a turistacsoportokra váró csónakosokkal, akik a kanyon végében, gyalog 2 és fél órányira található barlanghoz viszik a lustább kirándulókat, de egy euróért át is visznek a tó szemközti oldalán található Otmar szikla lábához. Így igazán gyorsan meg lehet közelíteni ezt a 150-200 méter magas mészkőormot, de 9 óra előtt nem fognak révészkedni a vízitaxisok.

Az Otmar elsősorban trad mászó hely, de a közepesnél nehezebb utakban régi szögek mellett már új nittfülek is be vannak fúrva. Ez nem is baj, mert a szikla finoman szólva nem kompakt. Nyilván ehhez a tavaszi szezon is rátett egy lapáttal. A tél után nem volt olyan fogás, ami ne kotyogott volna. A teremben töltött tél és az előző este megivott macedón vörösbor hatására az év első trad mászása kifejezett ideggyengeséggel, félelemmel és reszketéssel kezdődött. Kicsicskulva egy borzalmasan törős bevágásból, egy jól nittelt élet szemeltem ki. Ezen az egyébként VI+ -os élen a fogások függőleges oldalhúzók , a lépések pedig reibungosak voltak. Mindez egy kitett élen? Nehéz elképzelni, hogy ezek együtt megjelennek? Mászni sem volt egyértelmű... Jobbnak láttuk ennél valamivel könnyebbet keresni.


Végül egy IV-esben mászunk fel, mozgó kövek közé ékelve, gallyakat meghurkolva, törős repedéseket szögelve. Minden köztes lélektani volt, nem lett jó volna beleesni. Aztán az Otmar csúcsára, már könnyű út visz fel. A panoráma gyönyörű. A szikla csúcsa alatt a Szt. Miklós kolostor húzódik meg kis tisztáson gyönyörű több száz éves freskókkal és egy kúttal. A csúcsról a Treska felduzzasztott vize csillan meg, az étterem és a Szt. András kolostor aprónak tűnő épületeitől zene szűrődik fel.

Egy kötélhosszt kell ereszkedni a csúcsról új ereszkedőszemekből  Szt. Miklós kolostorhoz vezető ösvényre. A kötél elakad, nem lehet lehúzni. Nagyon utálok visszamászni elakadt kötélért, de most kivételesen élvezem. Az ereszkedőpályán visszafelé mászva megtaláljuk a szikla egyetlen kompakt részét. A helyiek szépen ki is nittelték, persze ez most mindegy, mert az elakadt kötélen húzogatom fel fél kézzel a pruszikomat. De még így is élménymászás, nagy peremekkel, kompakt bombabiztos mészkövön, főleg a törős nyugati fal után esik jól. A késő délutáni nap újra szemembe vakít. Elrendezem a csomót, ami beakadt egy repedésbe és visszaereszkedem. Pár perc múlva már a kolostorban hűsölünk.

Visszaérve a tó partjára, füttyentünk a révésznek. Beülőben szállunk ki a csónakból, végigcsörgünk
 a parkolóig. Hamarosan Skopje óvárosában füstölög előttünk a sült bab és a csevap, miközben sorra sírnak fel a müezzinek hangjai a minaretek hangszóróiból.

Az Otmar szikla nem az a hely, amiét 800 kilométert autóznál, de a Matka-kanyon szépsége és Skopje ottomán óvárosa megér egy 2 napos kitérőt, ha például épp a Meteórákra tartasz Szerbián és Macedónián át.